Hajnal van, a kertben riadtam fel, a fák, madarak, növények között.

Egy hosszú álomból ébredezem lassan, de még kóvájog a fejem, néha-néha még megszédülök, mikor a sok villódzó fényt látom a levelek között.

Hallom még a duruzsolást, ami a libbenő álomemlékből még érkezik.

Egyik hang gyógyszervásárlásra buzdít, másik horvátba’ csábít, emez ájfonnal menősítene, amaz nádszállá alakítana, vagy a hitelt nyakamba varrva egy életre legatyásítana, az meg ott a vacsora asztal előtt ob tampont dugdosna, a sok hüvelygombás vaginába.

Van, ki hív vetélkedni. Mit vetélkedni, netán erénnyel valamit elérni? Neem. Pojácát játszva tippelgetve leszerepelni, és egy lapostévét hazavéve újabb esztendőre a kényelmes, tunya ...

Nem félek az erdőben, és az erdő mellett élni. Mert nincs állat, amely számomra veszélyt jelenthetne. Persze, vannak rókák, sakálok, és egy-egy vadkoca is veszélyt jelenthetne, de azért az esetek nagyon kis részében okoznak az ijedelmen kívül más kalamajkát.

Ám, ha egy nap, sétáink közben, összetalálkoznék egy medvével, még ha el is tudok osonni a közeléből, minden megváltozna. Az otthonomat, a sétáimat nem élhetném meg oly szabadon, tudattalanul, nem számítva arra, hogy baj van, mert már tudom, hogy veszélyt rejt. Hogy valami, amiről eddig nem tudtam – pedig lehet sok éve ott bújik meg a sötét zugban -, most már látható, számomra is.

Mi a megoldás?

Csinálhatok úgy, mintha semmi nem történt volna, míg egyszer ...

Klaudia nem fordult kétszer

Tegnap, ahogy ismét csak töltöttem ki reggel a négyszemélyes kotyogósból a kávét, a direkt megnövelt méretű bögrémbe, azon mantráztam, hogy na még ez a kicsi férjen már bele. Inkább dugig töltöm, és tyúklépésben járok, leiszok a tetejéről (pedig így még fel sem tudom keverni a cukrot és így keserű marad), minthogy csak egy kis részét öntsem ki egyszerre, és majd utántöltsem.

Nem, inkább szenvedek.

Ahogy pakolni is így szoktam. Szatyor lóg még a fülemről is, de ha meg tudom úszni, hogy kétszer forduljak, akkor inkább szétüttetem a térdem a kiálló sarkú valamivel, és a leszóródott zacskóért harmadjára is lenyúlok: de nem jövök ki még egyszer.

Korábban volt egy évek óta használt, ...

Lelkimese

Volt egyszer egy kislány, aki 15 éves korában, a középiskola első osztályában tanulva, kollégista volt.
Ez a lány az egész nyarat végigdolgozta, hogy legyen tanszerre, 1-2 ruhára pénze, ugyanis Édesanyja egyedül nevelte őt és Nővérét. Az apja azon a nyáron, az iskola kezdése előtt költözött el tőlük.
Onnantól kezdve békésebb élet várt rájuk, ám a gondok a tél közeledtével sokasodni kezdtek. Ugyanis a fűtési szezon kezdetén már látszódott, hogy az Anyuka nem tudja megvenni azt a kellő mennyiségű tüzelőt, ami szükséges a tél végéig. Hol ezt, hol azt dobott még a tűzre, kiegészítve a fogyatkozó fa készletet.
Volt ám füst a babaruháktól, szeméttől, de abban a helyzetben nem a környezet óvása, hanem a ...

Lelki mesék 2. rész

A nők háborúja

Mióta létezünk, azóta versengünk egymással, mi nők. Ha mégsem, akkor valószínűleg nincs hím a környéken.

És nincs ez jól, nagyon nincs jól. Ez a mostani világ sajnos épp erre erősít rá, mélyíti a köztünk lévő teret, ahelyett, hogy azt mutatná meg, hogy kell egymás ölelését őszintén fogadni, és viszonozni.

Ahogy megszülettünk, már elkezdődhet Apáért a harc. Hiszen ő Anya utolsó (remélhetőleg..) és a   kislány első szerelme. Mindenki őt akarja, hisz szükséges a túléléshez, érzelmileg és fizikailag is.

Ember, család legyen a talpán, aki ezeket tudatosan, szívből tudja elindítani. Hogy tudja a Gyerek, a Nő és a Férfi is, hogy a szeretet osztható, nem fogy el, nem lesz ...

A lány a szomszédból vs. instaistenségek

A mai világban mindenhol azt hallani, látni, hogy különlegesnek kell lenni, ki kell tűnni a tömegből, adni kell valami extrát, hogy sikeres lehess. Ha benned nincs semmi, ami hozza ezt az ikszfaktort, akkor maradnod kell a hétköznapi halandók unalmas táborában.

Akik megrekednek a középszerűségben, akiknek csak a munka, bevásárlás, házimunka, tv, gyereknevelés állandó körforgása való.

Bezzeg a kirakatfigurák, a celeblányok és macsófiúk, akik szebbnél szebb helyen pózolnak, a zsenik, akik már általános iskolában is okosabbak voltak, mint a tanárok, a sportolók, akik 15 évesen lekörözik az átlag embert. Nincs velük semmi baj, és nem kell tőlük irigyelni az eredményeket. Ki így, ki ...

2023.03.31.

Ekkor döntöttem úgy, hogy ideje blogot indítani. 

Ugyanis látok benne rációt, hogy a Facebook, ahol jelenleg is aktívan részt veszek, talán hamarosan már nem fog- vagy legalábbis nem így, ahogy most van - működni. Akkor pedig odavész a sok tartalom, amit eddig írtam, a meglévő kapcsolódási lehetőségekről nem is beszélve. 

Úgyhogy, felkészülve a legrosszabbra, de mindig bízva a legjobban: elindítom személyes blogomat. :) 

És ki lennék én? 

Egy nő, aki egy nagyot gondolva Szolnok megyéből Zala megyébe költözött, egy szőlőhegy tetejére, egy kis présházba. :) 

9 évet, gyakorlatilag az egész fiatal felnőtt éveimet a helyi menhelyen töltöttem, ami nagyon sokat adott nekem: jót és rosszat, ...