Másodszor térek ide vissza.

Első alkalommal nyár volt, minden csodás színekben pompázott, és a szívem: szerelmesen virult.

Csodás időszak volt, egy régi élet végén, és egy új kezdetén. Lelkesen vágtam bele a dolgokba, vitt a szív, az Élet, a Teremtés.

És aztán el is vitt innen, bízva abban, hogy noha ezt a kis zugot ezáltal kissé el kell engednem, máshova kell tennem a fókuszt, igaz lesz a mondás: Noha nem így terveztem, de még jobban alakult.

Hogy ki és mi a hibás, hogy végül nem így történt, magam sem tudom.

Talán nincs hibás, se ember, se körülmény, egész egyszerűen ennek most így kellett lennie. Ha nem az utadon vagy, akkor a kísérőkkel is csak eltévedsz. Ha visszatalálsz az ösvényre, akkor aki valóban veled ...