Reggel a kávé mellett a személyes profilom emlékeit pörgettem. És elém került egy kép: Schwarzenegger: Visszatértem ikonikus mémje.
11 évvel ezelőtt akkor mentem vissza, Budapestről Szolnok megyébe. Most Zalában, egy szőlőhegyen a kis házikómban a konyhaasztalnál ülve, rigófüttyöt hallgatva…
Mérhető-e, ami boldoggá tesz?
Ha igen, ezrek, százezrek vagy milliók fedik le?
Vagy beéred te is az élet apró örömeivel?
Nézem a megelevenedett erdőt,
Melyről mint szél fújta levelek
Szállingóznak a cinke seregek,
A naponta kétszer töltött madáretetőkre.
Négyezer forint volt egy zsák…
Mondd, tetszem neked? Ha igen, miért?
Rúzsos ajkak, cicás szemek, huncut tekintet,
Mit arcom vetít most neked.
De nézd csak, mi van a képernyő mögött!
Saras gumicsizma, munkás gatya!
Hisz feladat van a mai nap is,
Melynek során a külső vajmi keveset számít.
Bizony teli a padlás…
Hullócsillagot láttam, természetesen kívántam.
Tegnap „nálunk” jártak a Perseidák. Ilyenkor még a leg földhöz ragadtabbak is felnéznek az égre, és kívánnak. Hiszen mi veszteni valójuk lehet..?
Én évek óta ugyanazt kívánom, mint fő vágyat.
(Persze, sokadiknak volt, hogy lottó nyereményt is…