Mérhető-e, ami boldoggá tesz?

Ha igen, ezrek, százezrek vagy milliók fedik le?

Vagy beéred te is az élet apró örömeivel?

Nézem a megelevenedett erdőt,

Melyről mint szél fújta levelek

Szállingóznak a cinke seregek,

A naponta kétszer töltött madáretetőkre.

Négyezer forint volt egy zsák napraforgó

Mit a napokban vettem utánpótlásra.

Elég lesz egy kis ideig: hetekig vagy hónapokig?

Nem tudom, csak azt, hogy veszek még, ha kell nekik.

Mert az ő boldogságuk megér nekem ennyit.

S mert az ő örömük az enyémbe vegyül,

Akár látom őket, akár csak tudom: itt vannak ma is a Zug körül.

Mi okoz még számunkra örömöt?

Séta a családdal, beszélgetés a barátokkal,

Finom falatok az asztalon, huncut mosoly az ajkakon,

Összebújás a kedvessel, írás, olvasás, vagy túra a hegyekben,

Játék a gyerekekkel, kergetőzés a kutyákkal, elismerés a munkában,

És még ki tudja, mi. Attól függ, ki keresi.

 Hisz mindenkinek más okoz örömöt, a magadét kutasd te ki!

Advent harmadik napján jó visszatekinteni.

A napunkra, hetünkre, hónapunkra, évünkre,

Mi volt az, ami jót hozott, s mi volt, ami inkább elvett

Az oly fontos boldogság egyenlegről. S aszerint cselekedni

Hogy mi az, ami valójában fontos nekünk.

S ha jön a kínzó felismerés: most nincs semmi,

Akkor legyen bátorságod ez ellen tenni!

Hiszen minden nap fontos az életben, s ha egy is

Röpke jóérzés, öröm nélkül telik el, tényleges kárt szenvedsz el!

Könnyű ezt mondani, mikor ezer a gond? Tudom.

De ott van a felszín alatt minden Élet adta lehetőség!

Bátran kísérletezd ki, neked mi ad jó érzést!

Ne arra gondolj, mit szól majd a másik, ha rátalálsz az utadra,

Csak arra, megérdemled, hogy végre igazán boldog légy!

A boldogság nem kerül sokba, legalábbis nem pénzben mérve drága,

Kivéve, ha hiányt szenvedsz belőle, s folyton kompenzálnod kell.  

Néha csak egy kis napraforgó, néha jóval kevesebb, mi ezt megoldja,

A lényeg, hogy felismerd a jelenben: most mintha valami történne!

Örül a szívem, mosolyra húzódik ajkam: de jó, hisz most épp boldogságban vagyok!

Ragadd meg az érzést, s keresd rá az alkalmat máskor,

S az így megélt pillanatok végül évekké gyűlnek össze!