Mondd, tetszem neked? Ha igen, miért?

Rúzsos ajkak, cicás szemek, huncut tekintet,

Mit arcom vetít most neked.

De nézd csak, mi van a képernyő mögött!

Saras gumicsizma, munkás gatya!

Hisz feladat van a mai nap is,

Melynek során a külső vajmi keveset számít.

Bizony teli a padlás üres, felszínes szavakkal,

Csakhogy tettekre ritkán lehet ezeket váltani,

Merthogy fázni, éhesnek lenni akkor is fogok

Ha szép vagyok.

Beszélek hát valamiről, mi újfent

Felhergelt, s tudom, nem csak engem

Bosszant alkalomadtán, hanem jó néhány

Remek nőt, ki hiába teljesít tetőfokon,

Akkor is csak azt látják, jó a feneke.

S most ezt az érzést megfogalmazván

Kiteszem az oldalra, kivillanó cickók helyett.

Igen, nekünk nőknek semmi sem jó,

Tudja ezt már sok száz értetlen férfi nemzedék.

Ha csinálod, de nem jól, az is baj.

De ha nem teszed, az igazi katasztrófa,

S akkor végül a felszarvazott, elhagyott férjek

Máglyáján égsz el, amúgy székelyesen értetlenkedve,

Hisz az első randin megdícsérted, hogy jó a nokedlije.

Szép a szemed, édes a mosolyod, búg a hangod,

jó a futóműved, egyszóval jó nő vagy Drágaság!

Állnak a jelzők akkor, mikor a hátad mögött

Amúgy valódi, büszke teljesítmény áll.

Miközben azt gondoljátok, ettől aztán

Lábatok elé omlunk, s elolvadunk

Valójában felbasszátok az agyunk..

Mitől vagyok nemcsúnya?

Hogy tiszta a bőröm és természetes, de

Ha pattanásos lennék, mint kamaszkorban

Csak mert úgy utáltam magamat,

Hogy azzal tartottam távol másokat, változna a dolog?

Ha nem izmos és karcsú lenne alakom

Hanem zsírpáncélt növesztenék, mint sokan mások

A fürkésző tekintetek elől elrejtve magamat,

Akkor is ott ragadna pillantásod?

Szép a mosolyom? Szerinted mitől?

Hát a boldogságtól, mi így felszínre tör

Csillog a zöld szemem, kedvesen, huncutul?

Vigyázz, egy pillanat alatt fúriaként villanhat rád.

Szép a hajam, mikor arcomba hullik,

Hálószobák sejtelmes titkait kecsegtetve?

Ugyan, egy átaludt éjszaka vagy szeles-munkás nap után

Boszorkányokat is megszégyenítene kócok hadában..

Megnyugtató, kellemes a hangom?

Nem hallottál még a kutyák után kiabálni..

Dicsérj meg, ha azért dolgoztam, hogy tessem neked,

Hisz ha ez sikerült, akkor lehet érdem.

Vagy állj meg egy pillanatra, ha szemem csillogása,

Mosolyom bája, kacagásom dallama

Letaglózott egy gyors villanásra,

S ha akkor dícsérsz, garantáltan célba érsz.

De ha tett, teljesítmény van épp mögöttem

Akkor ne azt dicsérd csak, ahogy kinézem.

Mert ha így teszel, azt látom, nem látsz sokat

Mélyre, s a lényemhez el nem jutsz soha.

Hisz mit ér a gyémánt, ha mardos az éhség?

Akkor még egy borsószemmel is többre mész.

És azonnal lecseréled a szép követ, ahogy egy kupec közeledik

S így teszel szert egy hasznosabbra, mivel talán jól is laksz.

Ez lenne velem is, ha elmúlna szépségem?

Akkor mi lesz, ha öreg és ráncos leszek?

Akkor végem, már oda az értékem?

Hiába lesz enyém a legjobb sütemény a környéken?

Nem vagyok szép, úgyhogy semmit sem ér?

Legyen ez a legnagyobb gondom, hogy a külsőmet dícsérik, tudom.

Miért zavar ez az egész? Nehéz megfogalmazni.

Talán mert én csúnya voltam sokáig.

Akkor mondjuk nem dícsért a kutya se,

És szürke verébként éldegéltem,

S azt éreztem, nem lát engem senki sem.

Most, aki csak ennyit vesz észre belőlem,

A díszes tollruhát, melyet magam köré növesztettem,

Nem látja azt a sok munkát, mit a háttérben teszek,

Hisz én ugyanaz a szorgalmas, szürke ember vagyok,

Kikből valójában áll a társadalom, ám, oly sokan

Csak a színes cinkét, kopáncsot szeretik,nekik kedveznek,

Minket pedig zavarnak el az etetőről, pedig a veréb is madár.

A szépség csak egy múló állapot,

Ha nem ilyen a természetem, el is múlik hirtelen.

Igen, tudom, hogy szép vagyok néhanapján,

Mikor látom tükörbe nézve felvillanni valódi lényemet.

Nem azért vagyok ilyen, mert jól nézek ki,

Hanem ilyen vagyok, ezért összhang keletkezik.

Én sem dicsérek pasit csak mert kockás a hasa,

Pedig kerül utamba jó néhány diszpéldány,

Ki jól mutatna mellettem a karácsonyi képeken.

De ha megszerel, felcipel, alkot valamit,

Akkor egy félmondatba belerejtem

Izmos karja, széles válla, ereje elismerését is,

Miközben tapsikolva veszem át azt, amit nekem készített.

Persze, ki ösztön szinthez túl közel működik,

Annak csak arra futja, hogy Szép vagy baba.

Azon nem csodálkozom, hogy tekintete

A testem egyéb pontjain állapodik meg, s azt lesi,

Mi villan ki a textil alatt egy-egy óvatlan pillanatban.

Ám, ki kicsit is többre tartja magát ennél, attól mi is többet várunk,

Mint hogy szép vagy. Mert azt tudjuk. Mesélj, mit látsz még!

Már hacsak nem könnyű prédára akarsz vadászni, mert

Akkor így is lesz, akinek ez elég, s már hanyatt is dől.

De persze ne is hagyd szó nélkül, a megfelelő helyen és időben,

Hogy tetszem neked, mert az is fontos, hogy kétségek ne gyötörjenek.

Hisz ha úgy állsz hozzám, hogy ugyan nem jön be a csaj,

De úgy kapál, mint a Robika, csak üzemanyagot se kér

Jó lesz a kertben robotnak, az ágyban pedig majd sötétben

Gyűrjük a lepedőt..Vagy csak szimplán nem gondolsz arra,

Hogy kenegesd elismeréseddel a Nőiségemet,

Na, hát drágám, akkor lehet nem sokáig él

Kettőnk között a kapcsolat, s lesz majd más, ki bókol nekem,

Hisz azt is megérdemlem, üzenem ezt 1-2 tíz évvel ezelőtti exemnek

Na, most aztán jól bevittelek a susnyásba,

Végképp nem érted ezt a körmönfont női logikát,

Már megint perceken keresztül dumáltam a semmiről,

És még egy cickó sem villant engesztelésül.

Segítek, ha nem vagy kódfejtő, mert amúgy roppant egyszerű:

Míg nem tiéd a nő, addig tetteit dícsérd igazán,

Ám, ha már az oldaladon áll, ezek mellett, napi szinten hájjal kenegesd.

Vigyél apró ajándékot, sok ölelést, simogatást, beszélgetéseket.

S hogy mi a hasznod belőle? Megkapod, amit úgy szeretnél.

Szép nőt az oldaladra, örökre, ki téged támogat egy életen át.

Mert a boldogság a legjobb női szépítő szer.