Beszéljünk a közhelyes, és szerintem káros idézetekről, amik keringenek a köznyelvben. Kifejtem, miért.

Most az összetartozás témakörében.

Most olvastam a közösségi médiát pörgetve a legelső mondatot:

„Mert az élet úgyis melletted tartja azt, akit és amit kell.„

És úgy elkapott a zideg, hogy rögtön eszembe is villant egy újabb:

„Mert ha egymásnak lettetek teremtve, akkor az Élet úgyis utánad tolja talicskán.”

Majd már tudatosan kerestem hasonló stílusú, tematikájú kifogást, vágyakozást, kergetett illúziót:

„ Ő az ikerlángom. Nagyon nehéz vele, de majd a következő életünkben boldogok leszünk!”

„Ha két ember összetartozik, a Sors összehozza őket.”

Milyen szépek, kedvesek, inspirálók, nem igaz?

NEM! Hát szerintem nem azok. Szerintem egy bizonyos szint alatt, vagy épp felett roppant károsak.

És félreértés ne essék, nem amellett kardoskodom, hogy a szerelem, a párkapcsolat, az összetartozás nem fontos és nem lényeges része az életünknek.

De az alábbi mondatok pont azt a nagyon fontos dolgot teszik semmissé, ami nélkül az ember élete nem lehet felnőtt, tudatos, teljes.

Mert amíg a Sorsra, a hitre, a körülményekre, a karmára bízunk olyan eseményeket, döntéseket, amit valójában NEKÜNK kellene kézbe venni, addig aligha várhatunk célbaérést.

Az ilyen kijelentésekkel tartjuk magunkat méltatlan helyezetekben, bántalmazó kapcsolatokban, évekig tartó parkolópályán, megdolgozatlanul hagyunk traumákat és konfliktusokat, és magyarázzuk ki a döntésképtelenségünket.

Sokkal hasznosabbak lennének azok az idézetek, bölcs mondatok, tanácsok, amik megfogalmazzák azt, amit jogosan, érthetően vágyunk, tapasztalunk.. De közben megoldást is ad a kezedbe, hogyan csináld. És nem csak a saját felelősségedet ébreszti fel, hanem a tudatát annak, hogy a másiktól is el kell várnod ezt.

Mert az élet sajnos munkás, egy nagy csomó dolgot meg kell tapasztalnunk, tanulnunk, gyakorolnunk, hogy sikerüljön. A kapcsolódást, szerelmet is. Nem úgy marad meg a kapcsolat, hogy az égi erőkre, a gondviselésre bízzuk.. Hanem attól, ha teszünk érte, ha beleállunk az esetleges különvéleményekbe, ha határt húzunk, tartunk és tisztelünk, ha fejlesztjük önmagunkat.

Arra az emberre, aki nem ír, nem keres, nem tesz, nem próbálkozik.. Arra tényleg érdemes várni?

Az az ember, aki bánt, megaláz, a lelkedbe gázol… Vele tényleg érdemes azért együtt maradni, mert egy spiri vezető azt mondta, ő az ikerlángod?

Ha társra vágysz, de nem próbálkozol ténylegesen, és nem dolgozol magadon.. Tényleg reális álomkép, hogy majd futárként becsenget a herceg/hercegnő, és boldogan éltek, míg meg nem haltok?

Ha valaki képtelen a kommunikációra, akivel nem tudtok a problémákon dolgozni, közösen fejlődni.. Vele tényleg azért kell együtt maradnod, mert 11.11-én, 11 órakor találkoztatok?

Én az olyan idézeteket, mondatokat, posztokat szeretem, kedvelem és mentem el későbbre, ami nem mismásol, nem hangzatos frázisokat durrogtat, hanem ahol bizony kőkeményen az arcomba tolja, hogy ott vagyok én és a FELELŐSSÉGEM a helyzetben.

Ami nem emelkedett kibúvókat kínál, hanem húbazdmegtényleg érzéseket generál.

Nyilván nehezebb, munkásabb út ez, tény és való.

Csak hát.. Annyit tudunk biztosan, hogy ez az egy életünk van. Lehet volt, lesz több is ezután és ezelőtt. De ha így is van, akkor is a jelenben kell élnünk, és a lehető legtöbbet megtennünk, ami tőlünk telik.

Mert ki tudja, hogy 32 vagy 96 évünk jut itt a földön.

Személy szerint inkább elkezdtem cselekedni magamért, mint hogy várjak egy felsőbb erőre, aki esetleg megszán, és csepegtet némi morzsát.

S búcsúznék Pszichosztori egyik idevágó, és szerintem a korábbiaknál sokkal hasznosabb idézetével:

„A gyógyulás része, hogy rálátsz arra,

milyen szereped van a saját szenvedésedben,

és felelősséget vállalsz érte.”

Te miben nem vállalsz felelősséget? Miben hárítasz? Mire vársz hiába, bízva a Sors, a Karma kegyelmében?

És meddig? Eddig megérte? Ha nem, nem kéne kipróbálni esetleg más taktikát?

„Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.”

Rita Mae Brown

 ZalaiZug

A kép forrása: Pixabay