Láttam is egy videót erről, illetve az egyik posztom alá érkezett e kép:

A kép forrása: Facebook

Beszéljünk erről.

Merthogy én, ha visszagondolok a múltamra, mikor én magam voltam olyan kapcsolódásban, ahol problémák merültek fel, nem volt megfigyelhető ez a jelenség. Sőt, sokkal többször kaptam kéretlen, rossz, nem túl hasznos tanácsot párkapcsolatban vagy házasságban élő emberektől, nőktől, mint szingliktől.

És mivel most éppen az vagyok, vállalom a feladatot, és megforgatom azt az inget, amit nem fogok ugyan felvenni magamra, mert nem érzem sajátoménak, de attól még egy érdekes jelenség a kijelentés, legalábbis nekem.

Első körben nem tagadom, vannak mérgező egyedülálló nők, ahogy ugyanilyen állapotú férfiak is, pártalan. Sőt, tovább megyek, mérgező, agresszív emberek nagyon gyakran párkapcsolatban, házasságban élnek, és még gyereket is nevelnek!

Mikor hallgatom a hosszabb-rövidebb ideje párkapcsolatban élő barátaim problémáit, ami a párjukhoz köthető, megmondom őszintén, hogy beleképzelve magam a helyzetükbe, rendszerint nem úgy cselekednék, ahogy végül ők teszik. Ez nem azt jelenti, hogy egyik vagy másik helyes, szimplán más a megoldás. Nem buzdítom őket arra, hogy hagyják el a párjukat, vagy hogy duzzogjanak. Fiatalabb, tudatlanabb időszakomban legfeljebb területet ajánlottam fel, ahova áshatjuk őket, ha eldurvul a helyzet.

Ám, azóta nyilván én is fejlődtem, és a kommunikáció az, amit viszont mindig hangsúlyozok. Mondja el a nő a saját maga álláspontját, beszéljék meg a férfiét is, és dolgozzanak rajta. Ne söpörjék a szőnyeg alá, ne mismásoljanak, ne kivárásra törekedjenek. És őszinteség legyen mindenek felett. Jó, és persze feministaként fifti-fifti munkamegosztást harsogok, természetesen, érzelmileg és fizikai síkon egyaránt. Merthogy ezek egyikében sem látok egyensúlyt, sehol sem. Van, ahol a férfi kiveszi a részét kicsit jobban, mint az átlag, de a felestől még nagyon messze van. Lényeg, hogy egyedülállóként sem gondolom, hogy ezek a hozzáállások kártékonyak lennének. És mikor valaki egyedülálló hallgatta meg az én bajomat anno, valahogy nála is inkább ezt tapasztaltam. Az elsődleges szempont, hogy neked jó legyen, természetesen nem úgy, hogy elnyomd a másikat, és a kapcsolat dinamikáját páros lábbal felrúgd, de ha valami hosszú távon szenvedéssel jár, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy a helyzetben jobb lenne nem bennemaradni.

Ellenben, többször tapasztaltam, hogy a kapcsolatban élő emberek hajlamosabbak nyugtatni azt, akinek problémája van. Legyints, tűrj, nyelj, majd jobb lesz – a semmitől. Ez az élet rendje, úgysem találsz jobbat, erről szól egy kapcsolat: áldozatokról. Pláne, ha nő vagy, mert neked az érzelmeket jobban illik érteni, kezelni, még akkor is, ha ezáltal a saját magad érzelmeit fogod elnyomni. Természetesen van, akitől hasznos és megszívlelendő tanácsot kaptam, és hálásan raktároztam el. De vannak ám olyanok is, akik a saját maguk gyengeségeit, elmaradásait, meg nem oldott, fel nem vállalt csatáit akarják a szőnyeg alá seperni, azáltal, ha neked olyat tanácsolnak, ami ezt a felmentést alátámasztja.

Mert még a végén, ha te mersz nemet mondani, határt húzni, magadért kiállni, bebizonyítva, hogy ez egy lehetséges, sőt, ildomos megoldás.. Akkor pofán verné őket a valóság: hogy ez lehetséges. Ezért inkább visszahúznak téged is az ő szintjükre, ahol a panaszkodás, szenvedés, elakadás alapján működnek, s noha így a férjnek és feleségnek is kellemetlen sokszor az élet, ezáltal persze a gyerekeknek is, mégis inkább ezt viszik tovább, mint azt, ami az önismeret, tudatosság okán ismeretlen lehetőségként a következő sarkon vár.

Mert ahhoz bizony vért kell izzadni. Magadat megismerve, megfogalmazva, kimondva a másik felé a felismert dolgokat elképesztő veszélyeket rejt. Mi van akkor, ha a másik nem akar változtatni, lemarad, másfelé, a könnyebbik út felé indul el? Akkor esetleg válás lesz? Kevesebb pénz? Mi lesz a gyerekekkel, közös hitellel, az elképzelt jövővel?

Így maradnak nagyon sokan méltatlan kapcsolatokban. Más, ilyenben élő emberek tanácsára, mert az önazonosság, tudatosság, szakkönyvek ajánlása helyett egyesektől csak visszahúzást kapnak.

S bizony vannak azok a szingli nők, akik akár ilyen kapcsolatokból léptek ki vért izzadva, és nem átallnak példát mutatni, az élményeikről beszélni, és eredményeket felmutatva hangoztatni, hogy egyedül is elvannak. Százszor jobban, mint előtte mondjuk a kapcsolatban. Az ő példájuk mérgező lehet annak, aki felismerés, önismeret, és fejlődés helyett a tunyaságban tesped..

Ja, és mintegy mellékesen megjegyzem, jó párszor kaptam azt a tanácsot házasoktól, hogy tartsak csak ki a saját életem mellett, és ha kell, maradjak szingli. Mert ha úgy alakulna, lehet hogy ők is így tennének, ha újrakezdhetnék az életüket..

És szerencsére vannak olyan most is házasságban élő nők, vagy férfiak, akik érzik, értik mindkét oldalt. Hogy milyen az, mikor boldogtalan vagy el méltatlan kapcsolatban, s milyen az, mikor egyedül is jól vagy. Ám, ők végül úgy döntöttek, készen állnak arra, hogy továbblépjenek. És végül eljutottak oda, ahol párkapcsolatban élve is elégedettek, boldogak, tisztában léve azzal, hogy problémák mindig akadnak. De saját magukért felelősséget vállalva beleállnak ezekbe, s ugyanezt várva el a párjuktól, igyekeznek közösen alkotva, építve előre haladni. Tudva, hogy ha kell, képesek lennének arra, hogy mindent újrakezdjenek. Nem azért, mert ezt tanácsolta akár a szingli, akár a házas barátnőjük, hanem mert pontosan tudják, ők mit akarnak, és eszközöket találtak arra, hogy ezt meg is valósítsák.

Szóval az, hogy ki miatt ér véget egy kapcsolat, ki a hunyó, mérgező, az nem ilyen egyszerű. Olykor a barátok világítanak rá olyan dolgokra, amiken tényleg érdemes változtatni. Ám, vannak olyanok is, akik sokkal inkább visszatartanak a fejlődéstől, s jobb lenne őket esetleg elkerülni..

Ám, ha mindig másra akarsz hallgatni, könnyen szétszakadhatsz. Nagyon kemény meló, hogy magadra tudj figyelni, a belső hangodat meghallva merj igent vagy nemet mondani. Párkapcsolatban, munkahelyen, szakmai területen, vagy bárhol. Kőkemény munka.

Én már csak tudom. Volt idő, mikor majd szétszakadtam, annyi felé akartam görcsösen megfelelni. Még most is tanulási folyamatban vagyok, hogy felismerjem a nekem valót, és amellett kiálljak, kitartsak és merjek előre lépni. De hiába volt nehéz a leválás más véleményéről, mióta van saját identitásom, tán még sosem volt ilyen szép és boldog életem. A felelősség önmagunkra vállalása, az önismeret elsajátítása a legjobb tanács, amit valaki adhat. Legyen az bárki, aki ezt teszi, az jót akar neked, hidd el. S mindenki más, aki ez ellen kampányol.. Valami ártó, hátsó szándékkal teszi. Ami talán nem is rólad szól, ám ha hagyod az ő véleményét, ingét magadra húzni, akkor nem igazán fogsz fejlődni.

Ezért tanácsolom neked folyton az önismeretet, tudatosságot, s nem azt, hogy csináld ugyanazt, mint én. Mert hegynek menni, elvonulni ám mégis hangosnak lenni csak nekem esik jól. Te talán másra vágysz. Ne hagyd, hogy megmondják neked mire. Jöjj rá saját magad, és találd meg hozzá a saját erődet, eszközeidet. Én csak azt mutatom, hogy nekem ez az utam, ami sokszor rögös, saras, ám gyakrabban virágos, lepkés, bogaras, boldogságos. Hátha motivációt ad az elindulásodhoz.

Dia szerint legalábbbis, a ZalaiZugból