Lelki mesék 2. rész

A nők háborúja

Mióta létezünk, azóta versengünk egymással, mi nők. Ha mégsem, akkor valószínűleg nincs hím a környéken.

És nincs ez jól, nagyon nincs jól. Ez a mostani világ sajnos épp erre erősít rá, mélyíti a köztünk lévő teret, ahelyett, hogy azt mutatná meg, hogy kell egymás ölelését őszintén fogadni, és viszonozni.

Ahogy megszülettünk, már elkezdődhet Apáért a harc. Hiszen ő Anya utolsó (remélhetőleg..) és a  kislány első szerelme. Mindenki őt akarja, hisz szükséges a túléléshez, érzelmileg és fizikailag is.

Ember, család legyen a talpán, aki ezeket tudatosan, szívből tudja elindítani. Hogy tudja a Gyerek, a Nő és a Férfi is, hogy a szeretet osztható, nem fogy el, nem lesz kevesebb, ha másnak is jut belőle. Úgy, ahogy azt illik adni, fogadni. A határokat betartva.

Merthogy én azt tapasztaltam, hogy nagy hullámok vannak ezt illetően, bennünk, nőkben.

Biztos van olyan, akinél ez eredendően jól működik, és elméje egy kis eldugott zugában sincs jelen az összehasonlítgatás, a leértékelés, a féltékenység.

Nekem ez nem jön szívből, és ami azt illeti, ezzel a mai napig – és azt hiszem, még egy jó ideig – dolgom van. Ha jól sejtem, ezzel nem vagyok egyedül…

Érezted már úgy Te is magad, mikor ránéztél egy másik nőre, hogy de jó neki, bárcsak neked is olyan lenne a melled/lábad/feneked/hajad/szemed/munkahelyed/párod stb?

És nem, nem a kedves, elismerő módon, mikor őszintén rá is mosolyogsz, mert örülsz neki, hogy neki jó? Mert tudod, hogy Te is jó vagy, a magad más módján. Eddig eljutni évekig, évtizedekig tart, és fenntartani ezt az állapotot, talán még nehezebb.

Nem, hanem a fájó, magadat lekicsinylő érzéssel. Amit lehet csendben, magadat belülről felfalva, vagy hangosan, az ugató kutya taktikáját alkalmazva megélni. Mert ha ezt igazán sosem tudatosítod magadban, nem állsz szembe egyszer a tükörrel, és kezded el fejtegetni az érzéseidet, reakcióidat, csak elkezded a szokásos taktikát: kritizálni, becsmérelni, fúrni, vagy épp megalázkodni, akkor ez történik.

És a helyzet fokozódik, nagyon gyorsan, ha mindezt egy férfi mellett éled meg.

Mert ha szingli vagy, akkor a női energiáidat legtöbbször szabadon megélheted. Van az az időszak, mikor azt érzed, tiéd a világ, megtehetsz bármit, amit szeretnél. Olyankor Te vagy a másik oldalon: akire féltékeny a párkapcsolatban lévő nő. Ám ha a szíved, fejed rendben, ez elmúlik, és tudtok Nővérként kapcsolódni! Itt viszont megtanulhatod, hogy magadnak te legyél fontos, a másik nő pedig nem vetélytárs, hanem társ.

Kell ez az időszak, mert ennek a megélésével tudsz szintet lépni.

Mikor is jön a Férfi, és minden felborul. Mert onnan van már veszteni valód, attól függően, mekkora a komolysága a dolognak. Legtöbbször egyenesen arányos: Ha gyűrű, gyerek van, a sárkány faktor meredeken emelkedik.

Szerintem ez a legtöbb nőnek igazi életfeladat, hogy ezt a belső ösztönt, és a társadalom által felerősített érzést visszavigye oda, ahova való: a szívbe.

De a legjobb, hogy igazán csak egyvalakin múlik ennek a megoldása: rajtad.

Mert ha te irígységet érzel a másik nő miatt, az rólad szól.

Ha féltékenységet érzel a másik nő iránt, miközben ott a párod melletted, akkor az rólad és rólad (picit a pasiról) szól.

Ideje hát magadba nézni, és belülről megoldani a helyzetet.

Te miben érzed magad kevesebbnek tőle? Miben érzel lemaradást? Gyakran afelé a legégetőbb a zsigeri érzés, aki leginkább olyan, mint te. Csak ő már megéli a Nőt, ellenben veled, aki csak vágyakozol erre.

Mit és miért folytod el? Hogyan tudnád elérni, hogy ott állj, és úgy, ahogy te szeretnél? Mit hiányolsz az életedből? Mi az, ami van, de valójában nem ad, hanem elvesz? Miért nem mered szabadon tenni azt, amit másnál elismerően látsz?

A férfi, aki melletted van, a fejlődés útját, vagy a probléma egy részét jelenti? Ha ő is fejlődést igényel, akarja, tesz érte?

Nem a másik nő hibája, ha melltartó nélkül szeret lenni, ha csengően kacag, ha jóízűen főz és eszik, ha remekül táncol, ha a keze alatt burjánzik a kert, ha a gyermekei aranyosak, ha minőségi a ruhatára, vagy tud csillogó szemmel, mosolyogva más felé fordulni.

Az ilyen embereket, nemtől függetlenül, szeretni lehet és érdemes.

Ha viszont azt érzed (és mi nők, mindig pontosan érezzük), a pasid éhes szemmel, nem embertársként, hanem már más energiákkal néz a másikra, ott újabb feladat van. Neked, neki: nektek.

Ha érdemes, együtt dolgozhattok rajta, mert a pasi és a csaj még munkát igényel.

De ha ez nem működik, akkor is leginkább rólad szól a további: dönthetsz, hogy hagyod csendben és némán, így kezdődik az ördögi kör a versengéssel újra, vagy szépen, kedvesen rámosolyogsz valaki másra, aki épp téged néz a másik asztalnál, epekedve.

Mert megérdemled, hogy nőnek érezd magad, magadban és mellette is.

És ha a párod a társad is, akkor menni fog.És egyszer csak készen lesz a Nő és a Férfi.D

De ehhez először nekünk magunkkal van dolgunk. Nő a nővel. Először bent, és aztán kint..

Kemény meló, hosszú távú befektetés, de akkora hozammal jár, amit a Magyar Államkincstár sem tudna megfizetni.

Nekem befektetni való pénzem ugyan nincs, de ebbe én bizony beszállok.