A lány a szomszédból vs. instaistenségek

A mai világban mindenhol azt hallani, látni, hogy különlegesnek kell lenni, ki kell tűnni a tömegből, adni kell valami extrát, hogy sikeres lehess. Ha benned nincs semmi, ami hozza ezt az ikszfaktort, akkor maradnod kell a hétköznapi halandók unalmas táborában.

Akik megrekednek a középszerűségben, akiknek csak a munka, bevásárlás, házimunka, tv, gyereknevelés állandó körforgása való.

Bezzeg a kirakatfigurák, a celeblányok és macsófiúk, akik szebbnél szebb helyen pózolnak, a zsenik, akik már általános iskolában is okosabbak voltak, mint a tanárok, a sportolók, akik 15 évesen lekörözik az átlag embert. Nincs velük semmi baj, és nem kell tőlük irigyelni az eredményeket. Ki így, ki úgy megdolgozik érte, és megfizeti az árát idővel.

De nem lehet mindenki jobb, szebb, okosabb, erősebb valakinél.

Mióta lett az átlagos rossz? A hétköznapi negatív fogalom? A nyugodt unalmas, a stabil lagymatag, a természetesség igénytelen, a kicsi kielégítésre képtelen, a kedvesség túl kevés, és a csinos nem elég?

Holott a nagyi főztje a legjobb, az egyszerű és nagyszerű ember a házasságba való, a nyugodt ember jó munkaerő, a kis kertész is önelláthat, és még a csalán is ehető – nem kell mindig banánt enni.

És a mai média szinte kényszerít rá, hogy akarj még többet venni, műttetni, még többet dolgozni, hogy még többet vásárolj, filterezni, agyalni.

Én is elkezdtem ezt a kört. Az én területemen is látni azokat, akikhez akaratlanul is hasonlítani fogod magadat. Akik ezerszámra ültetik a palántákat, hektárokon dolgoznak, terepjáróval járnak, minden elültetett mag szárba szökken.

Vagy minden dekoráció, amit kiadnak a kezükből, tökéletes, méregdrága, csak utánozható – nem megismételhető.

Aztán végig nézel a kis kerteden, ami még csak épp, hogy elő van készítve, néhány dolog elvetve, ám a nagy része még fű alatt. Vagy a kis figurákra, próbálkozásokra, amik a horgoló tű/ ragasztó pisztoly végén vannak. És bizony, messze vannak a tökéletestől.

Azt érezheted, hogy kevés vagy.

Mert Te csak egy lány/fiú vagy a szomszédból.

Aki nem egy bombanő, nem egy zseni, nem egy sportbajnok, nem egy társaság központja. Nincs méretes fóliája, roskadozó piacos kosara, szemet gyönyörködtető alkotása.

Hát hogy lehetnél még különlegesebb? Tudod mit? Sehogy!

Nem lehetsz különlegesebb, mint amilyen már vagy eleve.

Hiszen mindenki Lelke különleges, egyedi, megismételhetetlen. Nem kell versengeni másokkal, nem kell magadat hasonlítani másokhoz. Mert Te te vagy! Hidd el, nincs még egy Ilyen!

Lehet egész piciben kezdeni, tyúklépésben haladni. És egyszerűnek maradni. Mert az is nagyszerű.

Neked csak annyi dolgod van, hogy minden nap tegyél azért, hogy a holnapi önmagad mosollyal gondoljon vissza a tegnapi Én-re.

Rendet tettél a polcon? Arrébb tetted a járdáról a csigát? Átengedted egy idős Hölgynek a helyedet? Ma is elvetetted a magokat, amikből ételt, vagy szépet szeretnél? Foglalkoztál a gyerekkel? Megtetted a rád bízott feladatot a munkahelyeden? Megölelted a párodat? Felajánlottad az adó 1%-odat?

Annyi minden alkothat csak 24 óra alatt szép dolgokat! Hogy ha ezeket teszed, különleges leszel?

Talán nem. Ezektől csak Ember leszel.

És szerintem ez épp elég egy Élethez. És végül épp akkorára nő meg a Világod, amekkorára szükséged van. Se többre, se kevesebbre.