Hajnal van, a kertben riadtam fel, a fák, madarak, növények között.

Egy hosszú álomból ébredezem lassan, de még kóvájog a fejem, néha-néha még megszédülök, mikor a sok villódzó fényt látom a levelek között.

Hallom még a duruzsolást, ami a libbenő álomemlékből még érkezik.

Egyik hang gyógyszervásárlásra buzdít, másik horvátba’ csábít, emez ájfonnal menősítene, amaz nádszállá alakítana, vagy a hitelt nyakamba varrva egy életre legatyásítana, az meg ott a vacsora asztal előtt ob tampont dugdosna, a sok hüvelygombás vaginába.

Van, ki hív vetélkedni. Mit vetélkedni, netán erénnyel valamit elérni? Neem. Pojácát játszva tippelgetve leszerepelni, és egy lapostévét hazavéve újabb esztendőre a kényelmes, tunya életbe, csipszet zabálva belepuhítani.

Álmomban láttam sok macsó csávót motoron, milliós verdán száguldozni, házasságot becstelenítve egymás nőjét hátulról döngetni. Feleségeket ostobán plázából jachtra járván ékszereket villantani, miközben a galuskát szaggatni a 10 centis műkörömmel derogál. Akarnok gyermekek a szülők fejére nőnek, kiskutya helyett pléjsztésönt követelnek.

Főműsoridőben a félmeztelen celebek milliós cuccban, ám üres fejjel nyihogva nevetnek, luxushelyeken csoportosan a másik nemért versengenek és a serdülő fejekben bombákat robbantanak, szinte visszafordíthatatlan károkat okoznak.

Az értéket képviselő erényes emberek késő éjjel egy-egy elvétve fellelhető műsorban percnyi szerepet kapva, minden hétköznap a sárga csekkek tömkelege között, zsíros kenyeret ebédelve készülnek a másnap tartandó órára, vagy kórházi műszakra.

Oligarhák turkálnak a beluga kaviárban, közpénzből gyarapodva a harmadik palotájuk arany fürdőjében minden éjjel turhát köpnek, ezzel tisztul meg náluk a nemlétező lelkiismeret.

A tb nem fizet a jó pszichológusra, pedig látni ott a kamasz borotvával karcolt kivillanó karját, melyet még nyáron is fekete, bő pulcsival takar. A frusztrált anyáknak nincs edukáció, hogy ne pofozza le a kis Máriót, miközben apuci a Julcsival hentereg, vagy a melóhelyre menekül, csak beszélgetni vagy mosogatni ne kelljen.

Emberek ezrei a fa ültetés helyett az utolsó centi zöldet letérkövezve a melegben döglődnek, a méheket lecsapva érett gyümölcsre várva nyálcsorgatva mekis kaját gyűrnek. Permetszeres flakonokat sorra ürítő emberek a felfújt gyümölcs után meglepetten a kórház várójában ülnek, vajon hogy lehetett végül beteg a bolyh nélküli belük, ragyás a bőrük? Bezzeg a szomszéd, aki permás, bio kertet épít, még a lapát nyelében is ragyogva tükröződik, pedig idén is kukacos volt az a pár szem almája.

Mikor már azt éreztem, e sötét szennytenger végleg elnyel, jött egy nagy szélroham, és egy sötét felleget felém sodorva rázengett egy zivatar. Esett az eső fentről, egy kis idő után már tán lentről, dörgött, villámlott, csípett, mikor a bőrömre pattant az esőcseppek kiapadhatatlan milliója.

Ám a vihar egyszer csak csendesült, és a hangok, látomások elmúltak, néhány percen belül csak a palota romok, kiesett implantátumok, mercédesz roncsok és néhány megtépázott ember és bokor maradt. Egymásra néztünk, és meglepődtünk, hogy így vajon mi lesz velünk? Ám ekkor felröppent az első levél alatt eddig elbújt méh, és elröppent a csigák által erősen próbára tett biokertészhez. Nem maradt száraz, használható televízió, de a vihar nem vitte el a bőrkötéses Elfújta a szelet, ami most ott annál a félénk leánynál a telefon helyett a zsebben éjjeli lámpa fényére vár.

És ígyen szép lassan, térkőről térkőre felkotortuk a média és mainstraim által épített kétes utat, és szépen totyogva meztelen talppal a fűre lépve kukacos almát markolászva, felsegítettük azt, aki a sárban fekve taknyát nyelve még a Tiktottyot siratta.

Ekkor jött a hajnal madárfüttyös dallama, mely ezt a bugyuta álmot a szememből kiragadta. Félve gondoltam arra egy pillanatra, ha jő az éj, vajon mi lesz a folytatása? Ám ha maradok a természetnél, könyveknél, irányított instagramnál, egy-egy csokinál, ám annál több kerti vegyszermentes salátánál, talán az agyam továbbra is a jóra fókuszál. Minden nap a saját csipámat is kérges kézzel kiseperni, és sikerülhet a szomszédos alvó szemeket, hajnali fűnyírással, de mégiscsak felébreszteni.

Legyen hát szép és jó a nap, tudatosan használd a médiát, akkor talán elkerül az agyhalál.