Elköteleződés – magunkkal Nehéz szavakba önteni, milyen az, mikor te kerülsz a középpontba. Nem máséba, hanem a sajátodba! Az elején még jönnek a szokásos lelkiismeretet, neveltetést pöckölő belső bizonytalanságok. Leginkább valaki más hangján bent felszólalni: Csak fel kellene hívni végre; Illene…

Bepillantás a lelkem egy zugába   Horgolok. Reggel, délben, este. Nem unom meg, legfeljebb felbosszant, hogy ha nem sikerül egy amúgy egyszerűnek mutatkozó minta, mint a 3D-s szív. De nem csodálkozom. Iskolában, matek példákat illetően is a könnyűeket elrontottam, a nehezeket megoldottam. Néha…

Lassan, ráérősen lépkedtem. Volt még időm, nézelődtem hát. Csak egy kisebb táska volt nálam, cipekednem sem kellett. Kevés ember volt a pályaudvaron, feltűnően. Sőt, ha belegondolok, egy lelket sem láttam. És olyan szürke volt minden, de nem mélabúsan, inkább barlang biztonságosan, nem is törődtem…

  Először féltem, mikor kúszol majd be hozzám A kerítés alatt, deres nyomot hagyva Kedvenc virágaim megkésett bimbói végén. Hogy viselem majd itt léted, csontig hatoló Erős, kegyetlen, rideg személyedet. Ám, rövid itt tartózkodásod után, melyet meg és túléltem, Hamarosan újra kisütött a nap,…