Ne legyél teljesen kiéhezve, de folyton telítve sem.

Étkezésben, és szerelemben sem.

Egy ideje rendszertelen lettem. Vagy épp a saját rendszeremet építem, nézőpont kérdése. Nincs fix reggeli, ebéd vagy vacsora, csak ha éhes leszek, eszem.

Hagyom hogy a testem mutassa, mikor áll készen az inputra. Kicsit ugyan lefogytam, de az erőm ennek ellenére sem csökkent, sőt, lassan tisztul belem, fejem.

Viszont az arany középutat még kerestem, de azt hiszem, ma megleltem.

Napok óta tervezem, hogy az étkezésnek a módját megadom, a régóta vágyott cukkini sültet, s mit még szemem kíván, szépen megkenem, késsel-villával elfogyasztom, és elégedetten folytatom dolgos  napom.

Ám, még nem állt be a rend. Vagy addig húztam, míg már ...

De dög meleg van, pedig már este 7. A fene egye meg, már át is izzadtam a pólóm. Nem baj, direkt feketében jöttem, hogy ne látszódjon. Nesze, parkoló hely sincs ilyenkor, hát miért is lenne.. Na gyorsan, ide jó lesz, Orbit, zsepi, nagy levegő, indulás.

Kapkodom a lábam, az hiányzik, hogy már meg elkéssek! Pedig 1,5 órája készen ültem a hűvös házban, direkt nem csináltam mást, mégis kétszer váltottam át a felsőt. Hiába na, ha az ember randira megy, vége a nyugalomnak. A kuttyot is csak óvatosan simogattam, a kanapén feküdve hagytam, kértem hogy drukkoljon a Gazdinak, hogy jó legyen a leendő Maminak.

Eddig alig telt az idő, most pedig még le is hagy a fenébe. Mi történik itt?!

Ne izgulj, ne izgulj, de hiába, 5 perc múlva egész, és ...

Uhh, bakker, ott van. Hm.

Szép lassan elindulok felé, figyelek a járásomra, figyelek a járásomra, nehogy most bukjak el. Hm. Nem rossz, oké, nem kell elszaladni. Bár, az a vastag óra kicsit túlzás, és nekem egy cseppet sem impozáns, de hát az ízlésünk még lehet más.

Kezet fogunk. Hupsz, először kicsit félre megy, egyikünk sem nézi, hova nyúl.

Jujj, de puha a keze, mint egy kis gyenge gendersemleges próbababa. Na mindegy, hátha csak a látványomtól alélt el, vagy agyvérzése volt nemrég, és még lábadozik.. 

Kérdezi, hogy merre menjünk, mit csináljunk. Ó, a kedvencem, a döntésképtelen legény, ki mellett a sötétben lehetek majd én a superman.

Előre enged a járdán. Biztos csak udvarias akar lenni, és minden hátsó szándék ...

Kell a külvilág, kell a másik élet.

Tegnap a barátaimmal elmentünk egy kis közösségi találkozóra, ahol is gazdaságokat látogattunk meg, és egy/a Kovács mester bemutatót tartott.

Szakmailag is össze lehetne foglalni, miket láttunk, hallottunk, ki mit tanult.

Érdekes információk, hogy a marhák inszeminálása a végbélen keresztül történik, hogy a juhok törzstenyészetét illetően mire kell odafigyelni, hogy az alany fákat mennyi más fajtával lehet beoltani, és hogy a szerszámok készítésének, kaszálásnak mennyi csínja-bínja van. Órákat hallgattuk, kérdeztük a hozzáértő Embereket, és ők csak mondták-mondták a magukét, amit hosszú évek alatt szívtak magukba, vért-verejtéket izzadva. Tudást adtak, mutattak meg.

Na de nekem ...

Klau, a kabalacsaj

Nem először jut eszembe a dolog, néhány évvel korábban már nevettünk ezen a család nő tagjaival. A vicc az, hogy akkor még kisebb esetszámmal dolgoztam, de mégis feltűnt nekünk a jelenség.

Azóta, még ha nem is voltam egy igazán nagy pasifaló, mégis gyarapodott a próbálkozások száma. És, mivel most ismét egyedül vagyok, ezáltal a sikertelenségek száma is.

Ám, én a mai napig úgy gondolom, minden emberrel, akivel találkozunk, oka van, és sokat tanítunk egymásnak. Lehet az egy baráti, ismerősi, családi, vagy épp párkapcsolat.

Az utóbbi időben egyre keményebb megélések, megugrandó feladatok vannak, amit ott, akkor, nem túl jó megélni, ám utólag mégiscsak úgy érzem, kellettek.

És ezt mindig vissza ...