Hullócsillagot láttam, természetesen kívántam.

Tegnap „nálunk” jártak a Perseidák. Ilyenkor még a leg földhöz ragadtabbak is felnéznek az égre, és kívánnak. Hiszen mi veszteni valójuk lehet..?

Én évek óta ugyanazt kívánom, mint fő vágyat.

(Persze, sokadiknak volt, hogy lottó nyereményt is kértem, de az még nem jött be, illetve már tudom, hogy nincs is rá szükségem.)

Elmondom, mi az: boldogságot.

Nem félek, hogy elárulva a dolgot, nem történik meg.

Végre a csillagokban való gyönyörködés közben meg is fogalmaztam, amire egy ideje már rájöttem.

A boldogság nem egy meteorrajon múlik. Ahogy nem a családunkon, a barátainkon, a munkatársainkon, és legfőképpen nem a párunkon.

Nem helyezhetjük ...

Meszelni fogok.

Reggel ez lett a Mit szeretnél ma?-kérdésre a válaszom. Belevetem magam a hullámba, míg ki nem találok valami indokot, hogy a hónapok óta húzódó munkát nehogy ismét elodázzam.

Bekeverem, pikk-pakk, gondolom lazán. Mivel nem volt nálam semmi célszerszám, így egy faékkel kanalaztam ki a meszet a zsákból. A kezem már úgyis fehér a sima falfestéktől, amivel a plafonon pár óra hosszát, a kis ecsettel és a festő pohárral, létrával egyensúlyozva már úgyis megalapztam, egy kis plusz már nem számít.

Oké, nincs olyan keverő szálam, meg fúróm se végülis, jó lesz egy kis teddy henger alap izéje, azzal is ki tudom én keverni. Hát, ha ilyen gyümölcslevest habartam volna, Jóanyám a fejemre önti, de majd leülepszik ...

  A kép forrása: Pixabay

Hány perces időtartam elolvasni?

Fene tudja. Hosszan írok, mert félek, ha lerövidítem, nem érted meg, mit szeretnék kiadni.

De nem félek, hogy nem olvasod el, mert hosszú, és inkább tovább görgetsz. Nekem mindkettő megfelel, egyikkel sem lesz nekem több vagy kevesebb.

Szokták kérdezni tőlem is, és most, hogy pár napot otthon voltam, monda Anyu, hogy tőle is. Nem félek-e fenn egyedül?

Itt mindig olyasmire gondolhatnak, hogy betörnek, megerőszakolnak, megtámad a pók a sarokban, erdei szörnyek rajzanak, medve megesz, kocsi lerobban, nyakam töröm a lépcsőn, és társai. Gondolom.

Ilyenkor mindig elmondom, hogy nem, nem félek.

Mert szerintem a városban több a drogos az 52-es buszon, a besurranó ...

Tanulom, hogy mindig - nem, csak egyre gyakrabban!!- azt gondoljam, ami van. Nem azt, ami már elmúlt, és nem azt, ami jön.

Nevezhetjük ezt tudatos jelenlétnek, mindfullnes-nek, vagy szimplán a megfelelő életnek.

Horgolás közben ezt remekül lehet tanulni.

Elég csapongó az elmém, nehéz megfékezni, hogy ne régvolt dolgokon, vagy meg sem történt eseményeken lovagoljon. És mikor számolni kell a szemeket, főleg az elején, húsz másodpercenként hibáztam: gondoltam éppen az ötödik szemre. Na de az most ez már az előző, az éppen tűn lévő, vagy a következő?! Számolhattam újra a pálcákat, és a húsz felettieknél ez már nem kis idő hátrány.. És persze a sor végén gyakran megesik, hogy meglátom a hibát, melyet azt sem tudtam előtte, ...

Honnan tudjuk, mit kapunk jelnek?

S ha jel, akkor mit akar nekünk üzenni, ha pont a két ellentétes jelentést hordozhatja magában.

Ma minden olyan lassú volt.

Ezt a képet reggel készítettem, mikor hajnalban visszatértem a naplesről.

El is felejtettem így nap végére.

Csak keresni akartam egy képet, mely a tempót szimbolizálja.

S most, hogy élem került, csak megerősítésnek veszem.

Ma minden olyan lassú volt.

Nagyjából két órát vezettem. Már odafelé is feltűnt, hogy az előttem haladó sofőrök átlag alatti tempóban haladtak, átlag feletti esetszámmal.

Ha városon kívül haladtak, ha jó autóval voltak.

Feltűnt, de igyekeztem arra gondolni, mi lehet az ok a kormány mögött, és Isten látja lelkem, ...

Tegnapi emlék.

1 éves.

Akkor költöztettek át a kedveseim több megyén keresztül, Törökszentmiklósról a bánokszentgyörgyi szőlőhegyre.

Visszagondolva, hogy mit képzeltem, mi lesz erre egy évre, valójában nem is tudom. Nem terveztem azt hiszem, így a mostani állapotomban végeredményben sem lemaradva, sem meghaladva nem vagyok.

Lehetnék előbbre, ha a kert méretét, felhasználását, a ház festését, a volt lyukas kályha kicserélését, vagy pénzkereseti lehetőségek kiépítését nézem.

De lehetnék hátrébb, ahhoz képest, hogy érdemben az egy év alatt, ha két hónapot voltam a Zugban, talán sokat mondtam.

Míg nem voltam itt, a lélekről, kapcsolódásokról, jómagamról tanultam oly sokat, mit ha már a piacon árulnék, sem ...