Meszelni fogok.

Reggel ez lett a Mit szeretnél ma?-kérdésre a válaszom. Belevetem magam a hullámba, míg ki nem találok valami indokot, hogy a hónapok óta húzódó munkát nehogy ismét elodázzam.

Bekeverem, pikk-pakk, gondolom lazán. Mivel nem volt nálam semmi célszerszám, így egy faékkel kanalaztam ki a meszet a zsákból. A kezem már úgyis fehér a sima falfestéktől, amivel a plafonon pár óra hosszát, a kis ecsettel és a festő pohárral, létrával egyensúlyozva már úgyis megalapztam, egy kis plusz már nem számít.

Oké, nincs olyan keverő szálam, meg fúróm se végülis, jó lesz egy kis teddy henger alap izéje, azzal is ki tudom én keverni. Hát, ha ilyen gyümölcslevest habartam volna, Jóanyám a fejemre önti, de majd leülepszik az aljára az a néhány csomó, biztos. Vagy a falra, de ezt akkor még nem tudtam. 

Jó, most felvisszük a teddyt is, mert a plafont ugyan végig festettem kis ecsettel, de ezt már nem fogom, mert mire végzek, a táj is hófehér lesz..

Rendben, kezdhetjük. Szélét ecsettel, ablak körül is, a másik részt a hengerrel.

Upsz, jól megfolyt, még a földön is loccsant. Nem baj, sietek, mindjárt feltakarítom, ha újra le kell mászni a létráról, de a fene fog potyára lehuppanni.

Hm, fura, ez szürke. Nem emlékszem, mikor tavaly a pincét meszeltem, akkor is szürke volt, vagy akkor már a felületen is fehérlett? Hm. Na festek még egy kicsit. Szürke. Még mindig. Kicsit kiver a víz.. De a földre lefolyt meg fehér, úgyhogy biztos át kell majd alakulnia. Ügye?? Hívjam fel Anyámat? Vagy kit kérdezzek meg, hogy ez normális-e? Végülis, már mindegy, legalább ezt a falat befejezem, hogy egyforma legyen. Szürke?? Nem akarok szürke falat! Fehéret akarok, mint a lelkem, olyat! Igen, pont olyan. Nem, nem fekete. 

Kész ez a rész, itt már nem is folyt annyira, hál istennek. Akkor amott túl híg lenne? Újra menjek át rajta? De még nem lehet, hát 3 perce jártam ott.

És a fal még szürke. De rágyújtanék! Pedig sosem cigiztem. Jobb híján eszek egy kis csokit, nem az étet, nem bizony, ide ütősebb kell: tejcsokit. Tej. Ami ügye fehér. Talán egy jel, hogy jó lesz végül.

Ideje inni egy kávét is, persze koffeinmenteset, mert még ha aludni sem fogok, akkor tuti lekaparom reggelre, akár szürke, akár fehér.

Tükörbe nézek. Na, az arcom szürke, a hajam, vállaim, kezem fehér. Leülök. Elmerengek, nézek a távolba.

Látni a fákat a domboldalon. Tudom, hogy kell őket nézni, hogy lássam az aurájukat is. Nem megy mindig, de egyre gyakrabban igen. Most milyen nagy! Fehérlik először, majd nagyon halvány mentazöld lesz. Igazán gyönyörű! Hát ha Isten akarata az, hogy ne fehér legyen, hát nem az lesz. Bármilyen jó, csak ne kormos legyen. Legyen hát.

Irány vissza. Még nem száradt. Hm. Na mindegy, maradt még festék, csináljuk meg a szembeni falat is. Mi baj lehet?

Kályhacső ki, a sarkot először a létráról próbálom, majd mivel nem érem fel, ráteszem egyik lábam a kályhára. Elbír? Mozgatom.. Hát ha már fogytam egy nagycsomót, legalább ennyi haszna legyen. Naná, hogy elbír a német. Festek. Ú, jó a zene. Ne táncolj már, te marha, vagy leesel, vagy elborul, bírj már magaddal.

Festek fenn, lenn, teddyvel, ecsettel. 3 körül jár az idő. Ránézek a telipakolt, hatamlas szekrényre, ami utamat állja a többi résztől.

Megpróbáljam most kihúzni, vagy etessem meg előtte a vállalt szitteres állatokat, lévén, ha rámborul, akkor bizony ők is vesznek, velem együtt, csak ők éhen, én meg lapon..

De fő a magabiztosság: mi baj lehet? Lepakolok néhány befőttet, hogy a 150 kg helyett csak 145 legyen, és óvatosan kihúzom, hol az egyik, hol a másik oldalon. Oké, nagyjából befér a létra. Hát, a sarokig már nem érek el, de nem baj, azt majd a másik oldalról megoldom. 

Lefestem. Fél 5. 3 oldal az 5-ből. 

Mára elég, hagy szellőzzön. A szoba, és a fejem is. Majd holnap jöhet a másik réteg, és a másik fal.

Irány etetni.

Kisomfordálok a soha ilyen kupis nem volt szobából a zöldbe.

Nem vagyok ideges, se a foltos faltól, se a kupitól. Rendben van, most ez a szakasz van itt. Rendetlenség előzi meg a rendet. Meg hát: átlátok a káoszon. 

Festek. Tisztítok, szépítek, alakítok. Sokáig lesznek még szürke foltok az életben, mire minden kivilágosodik, és hófehérbe vált át. Míg van szürke, addig van fehér, és van fekete is. És ez így rendben is van. Aztán majd lesz narancs és vörös is a fehér falamon. És még amit kitalálok. De ahhoz még száradni kell, és újabb réteget felvinni. Nem sietek.

A lényeg, hogy ma jó voltam magamhoz. Azt tettem, amit szerettem volna. 

Te jó voltál hozzád? Legalább egy órára?