De dög meleg van, pedig már este 7. A fene egye meg, már át is izzadtam a pólóm. Nem baj, direkt feketében jöttem, hogy ne látszódjon. Nesze, parkoló hely sincs ilyenkor, hát miért is lenne.. Na gyorsan, ide jó lesz, Orbit, zsepi, nagy levegő, indulás.

Kapkodom a lábam, az hiányzik, hogy már meg elkéssek! Pedig 1,5 órája készen ültem a hűvös házban, direkt nem csináltam mást, mégis kétszer váltottam át a felsőt. Hiába na, ha az ember randira megy, vége a nyugalomnak. A kuttyot is csak óvatosan simogattam, a kanapén feküdve hagytam, kértem hogy drukkoljon a Gazdinak, hogy jó legyen a leendő Maminak.

Eddig alig telt az idő, most pedig még le is hagy a fenébe. Mi történik itt?!

Ne izgulj, ne izgulj, de hiába, 5 perc múlva egész, és akkor jön. Illetve mostmár bármikor. Nagy levegő, nagy levegő.. Mi van, ha meglátott, és már rég itthagyott?

Megállok az óra alatt. Körbe nézek, a torkom száraz, a kezem nedves.. És basszus, hiszen ott ül a padon. Már itt van??! Az órámra nézek, hisz még csak 55..

De mosolyog, és elindul erre. Anyám. Anyám, hát milyen szép! Ahogy lép felém, a szoknyája libben egyet. Nyelek, de hirtelen nincs már egy nyelet nyálam se..

Ideér elém, piros az arca, mosolyog. Szép.

Kezet nyújt, és ad két puszit. Így nyertem pár másodpercet, hogy összeszedjem magam.

Már épp szabatkozni kezdem, hogy nem jól jár az órám, mikor közbevág, hogy ő jött hamarabb. Véletlenül sem akart késni, így inkább ő akart várni.

Nem baj, mondom, a lényeg hogy itt vagyunk.

Javaslom, hogy sétáljunk a park felé, ott úgyis hűvös van, és a séta hátha elszívja a túlterhelt szívemtől a vért. Persze ezt már csak magamban gondoltam..

Elkezdünk beszélgetni. Semmi extra az elején, csak olyan kedves, nyugodt, hangulatos, a gyerekkortól a mai napig. Szép a szeme, csillog. Csak néhány másodpercig tudom tartani a szemkontaktust, utána el kell néznem. Mosolygok, gyakran kapar a torkom, innom kellene. Megállunk egy kisboltban, vizet veszünk. Ő is beszél, én is. Kérdez, jókat. Nevet, vagy hallgat, figyel. Egymás mellett megyünk, már lassan azt sem tudom, hányadjára járjuk be a parkot. Elmegyünk néha 1-1 pár előtt. Vajon ők is először találkoztak, mint mi? Vajon ki marad együtt, és ki fog tovább menni?

Kicsit leülünk, közel egymáshoz, pedig nagy a pad. Lehajol megigazítani a cipőjét. De szép barna a válla, és ott egy kis hajfürt félre áll. Kényszerítem magam, hogy oda ne nyúljak megpödörni.

Néha összeér a karunk finoman. Bizsereg tőle a bőröm.. és mélyen a mellkasomban valami.

Észreveszem, hogy néha nem tudom, mit mond. Csak azt, ahogy teszi. Visszakérdez, én meg mint a hülye, mosolygok, és bólogatok. Remélem, hogy nem épp valami szörnyűséget mesélt, nehogy pszichopatának nézzen. Áh, oké, még mondja tovább mosolyogva, akkor ezt megúsztam.

Figyelj, figyelj már. Ne a szájára!!

Sokat kérdez, olyanokat szed ki igazi vallató kedvességgel, amiket még magamnak se, nemhogy másnak meséltem volna.

Este lett, sötét. Már 3 kör óta azon agyalok, mikor, meddig maradunk. Tőlem hajnalig is akár, de várnak otthon minket a négylábú pajtások, tudjuk, hogy miattuk felelősségel tartozunk. De húzom, halasztom, mert fogalmam sincs, mit csináljak. Ha csók nélkül megyek haza, örökké bánni fogom, mert mi van, ha már többé nem látom? Vagy pipogyának tart-valljuk be, teljesen jogosan? És ha megcsókolom, de neki ez túl korai még? Honnan tudom, mi legyen, te jó Isten. Se hangom, se nyálam, lassan lépésnyi erőm se, csak ezen jár az agyam. Mikor a kocsijához érünk, végképp lemerülök, és kikapcsol minden, mi egy férfit motorikusan irányíthat e nehéz pillanatban.

Az idő nem lassú, és nem gyors. Csak van. Csendben, burokban, mintha néhány másodperc, és az egész kipukkanna.

Újabb percek telnek el, ő kedvesen mosolyog, és szerintem látja rajtam hatalmas nagy bajom.

Megkegyelmez, odalép, azt mondja az ölelés épp tökéletes, így váljunk el a következő randiig. Mit szólsz, Kedves?

A szemem felcsillan! Hát lesz következő!?

Mosolyogva megölelem, a haja finom illatát beszippantom.. a szívem egy hatalmasat dobban.

És a lelkemből egy üvöltő hang kirobban: Csak ez a Nő kell már nekem! 

Kedves fiúk s lányok, sose adjátok ennél lejjebb.

Ha nincs szerelem már az elején, nem lesz ebből elkövetkező 40 év.. 

Jó, az első randi nem mindig tökéletes, hiszen mind a két fél akkor izgul igazán. 

De ha nincs meg a szívet elöntő kémia, engedd el, és keress olyat, ki ezt Neked, s Neki megadja! 

És ha végül Rád talál e szerencse, el ne engedd sohase! 

Ebből nekem sem lesz apelláta! :)