2023.03.31.

Ekkor döntöttem úgy, hogy ideje blogot indítani. 

Ugyanis látok benne rációt, hogy a Facebook, ahol jelenleg is aktívan részt veszek, talán hamarosan már nem fog- vagy legalábbis nem így, ahogy most van - működni. Akkor pedig odavész a sok tartalom, amit eddig írtam, a meglévő kapcsolódási lehetőségekről nem is beszélve. 

Úgyhogy, felkészülve a legrosszabbra, de mindig bízva a legjobban: elindítom személyes blogomat. :) 

És ki lennék én? 

Egy nő, aki egy nagyot gondolva Szolnok megyéből Zala megyébe költözött, egy szőlőhegy tetejére, egy kis présházba. :) 

9 évet, gyakorlatilag az egész fiatal felnőtt éveimet a helyi menhelyen töltöttem, ami nagyon sokat adott nekem: jót és rosszat, tapasztalatot és útravalót. Ám a lelkem érezte, hogy ez a fejezet le kell, hogy záruljon, és valami új vár rám. Nehéz döntés volt, hónapokba telt, mire ki tudtam lépni tisztán, rendet hagyva magam mögött, de vegül sikerült. 

És hogy merre húzott a szívem? 

Zalába, ahol egy nagyon kedves baráti pár élt: ők már előttem érezték a hívást, és eladva azt a házat, amit én korábban tőlük vettem meg, letelepedtek. Az ő segítségükkel találtam meg ezt a kis gyöngyszemet végül. :) 

Itt eltöltöttem nyáron nagyjából 1 hónapot, majd a Szerelem energiája elcsábított innen. Ám most márciusban visszaköltöztem,és az idei szezont itt töltöm. 

Otthonkámban van minden, ami kell: napfény, természet, madárcsicsergés, őzike szomszéd, rókakoma, döngicsélő dongócskák, és kedves négylábú gyermekeim: Apacs és Dexter, a két menhelyi kutyám, és Hopi, a szintén mentett cicám.

Párom Somogyban él, csiszolódunk, tanuljuk egymást- ami néha nem könnyű, ám annál tanulságosabb. Nincs kikövezett, megszabott út, mi a sajátunkat kezdtük térkövezni, ketten. :) 

Van erőm, lelkesedésem, időm, és cseperedő ismeretem, hogy mit szeretnék. Hiszem, hogy a Teremtő majd támogatja utamat, és megsegít abban, hogy ne kelljen letérnem róla - csak ha az a fejlődésemet szolgálja. :) 

Célom, hogy a lehetőségekhez képest önellátó kertet hozzak létre, a kis házikót minél otthonosabbra szépítsem, hogy a viszonylag kis méret (2400 nm) ellenére akár a jövedelmem is innen származzon hosszú távon - kert, kézművesség, és az idén elkezdett spirituális (Reiki) érdeklődés révén. Az önismeret számomra nem egy elcsépelt fogalom,hanem egy naponta alkalmazott módszer, hogy mindez működhessen.

Addig is, hogy ennek biztonságos hátterét megteremtsem, Nagykanizsára járok dolgozni. Úgy hiszem, hogy teljesen nem lehet leválni a rendszerről, vagy legalábbis adni kell időt, teret az átállásra. 

Célom, hogy boldog legyek. Pillanatokra, percekre, órákra, hisz abból áll össze az Élet maga. 

Ha valakit meg tudok mosolyogtatni, a szívébe tudok hatolni, iránymutatást-jó ötletet adhatok, vagy épp én tanulhatok itt valamit, akkor ez a cél már kapott egy újabb napsugarat. :) 

Ha gondoljátok, tartsatok velem, és kapcsolódjunk! :)