- Haragszol?

- Nem.

- De látom, hogy valami bajod van megint..

Ránéztem, miközben hazafelé tartottunk a kocsiban. Ő vezetett, én az anyósülésen ültem. Épp kifelé bámultam a szántőföldekre, mikor nekem szegezte a kérdést.

Bajod van.. Mondta.. Mintha bizony ez csak az enyém volna. Habár, kezdek rájönni, hogy ez talán így is van. Talán csak az enyém. Talán csak nekem fáj, nekem marja a szívem, önbecsülésem, bizalmamat, s neki ez semmit sem jelent. Mert ha közös lenne a fájdalom, akkor a megoldásra ő is törekedne. De nem így van. Mióta megtörtént az első találkozás, néhány hete, azóta egyszer sem mutatta, hogy megértené, mi a probléma, baj vele. Jobban mondva de, mert a szájával néha már mondja, de a tetteiben, döntéseiben ...

Mi történt az utóbbi ötven évben? Hogy fordult ekkorát a világ rendje, ilyen gyorsan, ennyire dokumentálhatóan? Vajon a nagyjából 4,7 milliárd éve, mióta számolni lehet vele, volt-e ekkora változás, ilyen gyorsan a története során?

Mert új világ van, legalábbis az emberek illetően. A természet lassabb lenne, ráérősebb, türelmesebb. Mi gyorsítottuk fel, kétségtelen. Mert mi, mi sietünk, rohanunk, akarunk, fejlődünk. Hogy előre vagy visszafelé, az örök vita tárgya lett.

Mások az évszakok, szinte határtalanok és kiszámíthatatlanok.

Tavasszal van hó, télen barnító napsütés, ősszel kevés víz, nyáron pedig sivatagi hőhullám és viharverés. Déli gyümölcsöket kezdenek ültetni, termelni, de fagykár ellen tavasszal még ...

Sokat gondolkodtam mostanában arról, hogy miként jobb az életünk. Ha nem tudjuk, hogy van valami bajunk, betegségünk, hiányunk, vagy ha egy nap tisztába kerülünk vele?

És épp a héten az egyik munkatársammal is szóba jött ez egy vicces beszélgetés alkalmával. Ő nem akarta tudni, amire én felhívtam a figyelmét, és elnevetgéltünk ezen egy keveset. Nem tudta, hogy jelenleg épp ez kitölti a gondolataim nagy részét, ugyanis nem tehetek róla: folyton figyelem magam, pláne munka közben, ahol ezek a dolgok jobban előjönnek.

Nem mondanám, hogy ilyen szempontból életem legjobb időszaka van. És sokat gondolkodtam azon, hogy mennyire valljam be ezt nektek, de a hitelesség az egyik vesszőparipám, így nem akarom ezt titkolni. Mert az élet szép, ...

Reggel a kávé mellett a személyes profilom emlékeit pörgettem. És elém került egy kép: Schwarzenegger: Visszatértem ikonikus mémje.

11 évvel ezelőtt akkor mentem vissza, Budapestről Szolnok megyébe. Most Zalában, egy szőlőhegyen a kis házikómban a konyhaasztalnál ülve, rigófüttyöt hallgatva idézem fel az akkori életemet.

Mikor befejeztem a Főiskolát, azt követően mentem el szerencsét próbálni . Úgy gondoltam, úgy éreztem, szükséges. Mert ha nem teszem meg, megbánhatom. Ott több a végzettségemnek megfelelő munka, testvérem fent lakott, és az akkori párom is ott dolgozott. Ha nem tetszik, legfeljebb visszajövök. Nem a szívem vitt oda, hanem az eszem, a kíváncsiságom, a bizonyítási vágyam.

Emlékszem, sírva hagytam el a ...

Olvastam egy felhívást, hogy írni kéne a Pride-ról, mindenkinek, aki tartalmat gyárt, influenszer, vagy csak fontosnak tartja ezt.

Átfutott az agyamon, hogy akkor most nekem is kellene nyilatkoznom? Mit írhatnék, én, a vidéki lány, aki életében még egyen sem volt. Nem is érdekelt igazán, meg elvoltam én a magam kis világában, mindig akadt dolog, amit idehaza meg kellett oldani, gondokat felszámolni, egyéb ügyekkel foglalkozni. Még nagyon a hírekben sem hallottam róla, hisz nincs tv készülékem huszon éve..

Plusz hát, ismerem a követőim nem kis hányadát, hogyan vélekedhetnek erről.. Hiszen meghallanak olyan fogalmakat, mint feminizmus, környezetvédelem, állatmentés, ivartalanítás, politika, ilyesmi, és mint a véres kolonc, némelyik úgy ...

Tengeri csillag pasasok

A tengeri csillag póz típus legtöbbünknek ismert fogalom. Viszont én ezidáig leginkább nőkre olvasva hallottam ezt. Ebbe a szerepbe beleképzelni bevallom, nem tudtam sosem magam.. De az, hogy ezzel a minőséggel nőként találkozzak, férfiakat illetően, pláne nem hittem volna..

Talán a korral, a tapasztalattal, és a magasabb igényekkel, önismerettel jár, de ez a hiány mára megváltozott. S ha nem is rendszeresen, de bizony tapasztalom. És bevallom őszintén, nem igazán fekszik nekem, s ha tehetem, némi próbálkozás után bizony ott is hagyom ezeket a legényeket.

Ők azok, akik elfekszenek az életben, az ismerkedésben, nagy ágyban, hanyatt, csendben és várják a csodát. A kényeztetést, a figyelmet, a törődést, legyen ...

Hinni vagy nem hinni?

Néhány napja láttam munka közben egy puzzle-t, ami megállított, elbűvölt néhány pillanatra. Ha valamikor úgy találkozom vele viszont, hogy megvehetem, megteszem. Mert annyira szemléletes, mély, és magamra vonatkoztatva őszinte-leíró volt. Egy lány, bolygó lufikat tartott a magasba, gyönyörű színekkel körbeölelve, felhőkkel, naprendszerrel. Annyira összetett, tartalmas, egyszerre kissé mélabús, ugyanakkor energiától duzzadó volt, hogy megragadt bennem.

Ez az a kép. Forrása az internet. 

Nekem ugyanis lufi volt a jelem az oviban, s ezt a szimbólumot egész életemben hol gyengébben, hol erősebben éreztem. Manapság ismét növekedett bennem az érzet, és látva ezt a képet, felébresztette bennem az érzelmeket, ...

Mostanában akaratlanul is a jövőm körül forognak a gondolataim. Mi lesz, ha..? Hiszem, tudom, gondolom, hogy miért lenne rossz, ha jó is maradhat? De azért nagyon gyakran eszembe jut.. Mi lesz, ha..? És ha mégis igen, akkor most mit tehetek meg, amit akkor már nem lehetne?

S azért írok végül erről, mert ha megírom, szinte biztos, hogy nem következik be. Tudjátok, mint mikor végre meséltek a barátoknak, családnak az új párotokról, akivel egészen addig minden szuper, haladtok előre, összhangban, szerelemben. Úgy érzed, itt az ideje nem csak megélni, hanem végre el is mondani.. S akkor, általában már másnap robban a bomba: eltűnik, meggondolja magát, ghostingol, félremegy, és társai. Mindenesetre ami volt, elmúlik. Gondoltam, ha most beszélek ...

„Nőként sokat sejtető, kétértelmű posztokkal és incselkedéssel babráljak…” – szólt a részlet az egyik tartalomkészítő srác oldalán, akit amúgy követek, és kedvelek, mert értelmes, vicces sztorikat, írásokat tesz közzé. Elért egy nagyon szép számot a követőket illetően, amit szerintem megérdemel, és biztos vagyok benne, hogy lesz több is. Nála is jó azt látni, hogy igenis van még igény a szöveges formátumra, mert van, aki szeret olvasni. Ehhez írta ezt a részletet, biztos vagyok benne, hogy nem bántó szándékkal tette bele, simán lehet nem rám gondolt közben (szoktunk néha egymás posztjaira kölcsönösen reflektálni) habár érzek benne némi …valamit, amit lehetne boncolgatni, de nem teszem. Mert a posztom lényege most nem az ...