Tengeri csillag pasasok

A tengeri csillag póz típus legtöbbünknek ismert fogalom. Viszont én ezidáig leginkább nőkre olvasva hallottam ezt. Ebbe a szerepbe beleképzelni bevallom, nem tudtam sosem magam.. De az, hogy ezzel a minőséggel nőként találkozzak, férfiakat illetően, pláne nem hittem volna..

Talán a korral, a tapasztalattal, és a magasabb igényekkel, önismerettel jár, de ez a hiány mára megváltozott. S ha nem is rendszeresen, de bizony tapasztalom. És bevallom őszintén, nem igazán fekszik nekem, s ha tehetem, némi próbálkozás után bizony ott is hagyom ezeket a legényeket.

Ők azok, akik elfekszenek az életben, az ismerkedésben, nagy ágyban, hanyatt, csendben és várják a csodát. A kényeztetést, a figyelmet, a törődést, legyen ez intellektuális, vagy testi síkon való dolog.

Hagyja magát, olykor felnyög, de valójában se meg nem markolja igazán a lehetőséget, se bele nem tesz igazán semmit, hogy mind a két félnek, kölcsönösen jobb legyen.

Te, mint rendes leány próbálkozol, hisz úgy tanított a társadalmi rend, hogy szolgálj, akard, tegyél érte, te vagy az okosabb, az érzelmesebb, a jövőt tervezőbb típus. Végülis, a te feladatod. Mert ez olyan lányos dolog. A másiknak örömet szerezni mindenek felett, még akkor is, ha ő maga tojik rá, hogy neked mi lenne a jó. S nemhogy elvárja, hogy te teperj, melózz, dolgozz.. De bizony még ahhoz sincs képessége, hogy támpontot, segítséget adjon. Mit, hogyan szeret, mi a célja, mi tetszik neki igazán, vagy mi zavarja. Mert valószínűleg ezt még ő maga sem tudja. Mert nem csak az ágyban, de az életben is sokszor csak úgy van. Elfekszik, hátra dől, aztán majd lesz valami. Nem mondom.. Olykor képes felállítani, tartani magát, ha kell. A maga lassú módján elvegetál. De akkor, mikor ott a helyzet, amire annyira vágyott, ácsingózott és bizonyítani kellene, már megváltozik a hozzáállása.

Hagyja magát, oldja meg más. A beszélgetéseket, a konfliktusokat, az ágyjeleneteket. Mert valami blokkolja. Nem, nem önző, nem erőszakos, s nem támadó feltétlen. Igazán rosszat nem csinál, vagy legalábbis nem szándékosan. De valahogy mégis olyan semmi lesz az egész. Mert hiába egy összehozott merevedés, ha csak hanyatt fekszik, és tehetetlen. Az bizony, megsúgom, már a második menetre sem elég.

Mert aki félelemből, gátlásból ilyen, mert a férfi energiával bánni nem mer, az ugyanúgy kerülendő lesz hosszútávon, mint aki ki ha én nem típus.. Tudjátok, aki úgy gondolja, neki minden, a másiknak meg akár semmi sem jár. S ő elvárja, hogy körbe legyen ugrálva, kényeztetve, szolgálva, miközben a másik felet legfeljebb használni képes, örömet szerezni neki már nem. Mert talán észre sem veszi, hogy rajta kívül is léteznek emberek, saját, jogos igényekkel.

S gondolom, hogy ez a jelenség nemtől függetlenül is létezik. Csakhogy nekem ebben ezidáig nem volt tapasztalatom, s így nyilatkozni, véleményt formálni róla nem is tudtam.

S látom azt is, hogy vannak emberek, akiknek ez így akár elég is. Mert az illető valami más területen, ha nem is kompenzál, de szinte üzletet, lehetőséget, ellensúlyt kínál.

Nem törődik veled, nem figyel, nem kérdez? De olykor egy drágább ajándékot megvesz neked? Legyen, eltűröd.

Nem adja bele a lelkét a sz3xbe, nem akarja, hogy neked is jó legyen? Nem baj, a számlákat, közös hitelt szorgalmasan fizeti, vagy koplalsz mellette, vagy betérsz néha máshova falni, nassolni..

Nem érzed rajta a megtartó, biztonságos energiákat, hogy rendben van elsősorban magával, másodsorban pedig veled? Hogy akar, szeret, becsül, téged választ? Ó, így talán nem hagy el téged egy másikért, egy jobbért, s így ketten a dűlöngélő önbecsülésetekkel egy ideig még csak ellesztek.

Hogy neked kell kényeztetni, a kedvében járni? Az ágyban szorgalmasan szájjal kényeztetni, a konyhában neki meleg ételt főzni, a párbeszédekben, kommunikációkban mint egy értetlen gyerekkel türelmesnek lenni, babusgatni? Mert te kell, hogy az okosabb, szelídebb, elfogadóbb legyél? Hátha egyszer majd észbe kap, és elkezd téged becsülni..? Holott te magad sem teszed ezt, tulajdon személyeddel?

Ó, igen, akad már tapasztalatom ebben. S eszembe sem jut azt állítani, értem, tudom és tökéletesen kezelem a rendszert, ami ebben előkerül. A tökéletes megoldást még nem tudom, de saját kútfőből azért próbálkozom.

Egyrészt építem magamat, hogy az én bátorságom, bizalmam, önbecsülésem rendben legyen. Így ugyanis lehetővé teszem azt, hogy aktív fél is lehessek bizonyos helyzetekben, hiszen tudom, érzem, hogy én magam is értékes és kompetens személy lettem. Van bátorságom, eszközöm arra, hogy irányítsak, elvegyek, kérjek, s ha bizonyos idő elteltével süket füleket, lassú, tohonya kezeket érzek, bizony azt is mondhassam: köszi, nekem ez egyelőre igencsak kevés.

Másrészt rendben legyen az is, hogy átengedem olykor a vezető szerepet, mert magamban bízok, s tudom, hogy bármi lesz, magamra számíthatok. S ha ez meg van, miért ne adjak a másiknak is esélyt arra, hogy bizonyítson, gyakoroljon, és akár olyat mutasson, amit még előtte senki más nem. Talán olyan élvezetes lesz, amiért kár lett volna..

Harmadrészt az is szabályozva legyen, hogy ne csapjak át a másik végletbe. Ne vegyek el mindent tőle, ne harcoljak és ne tépázzak meg senkit, ne alakuljon át a kölcsönösségre való törekvés a csak nekem legyen jó érzetté. Mert az nem csak kontraproduktív hosszú távon, de bizony roppant káros is, a másikra nézve pláne.

S ezekkel kinek-kinek foglalkoznia illene szerintem, nem csak nekem. Mert elég sok ember van még, aki szintén én-nek számít, a saját szemszögéből természetesen.

Ugyanis olyan jelenség ez, melyet csak egy ideig dolgom kezelni, úgy hiszem. Én magamért vagyok felelős, ilyen helyzetekben is. Van, hogy gondolkodom a miérteken, a hogyan lehetne jobbakon, a miért nem érti meg, hogy így nem megy előre a dolgokon, akár barátnőt is bevonva az eszmercserébe.. De végeredményben én állok, ülök, térdelek az adott helyzetben, előttem a csillagpózban terpeszkedő férfivel, aki nem mer, nem akar, nem tud többet adni a kapcsolódásba, mint egy elfolyó, pacni  pislákoló erőt.

S nekem kell legjobb belátásom, igényeim, kedvem és tudásom szerint dönteni. Hogy maradok-e abban a szerepben, amit a társadalom, mint nőre kiosztott..

Hogy kiszolgálom, kényeztetem, babusgatom a meglett, koros, elvileg érett férfit, mint az anyja.. Vagy azt mondom, hogy a fenéket. Én szimplán ugyanazt várom el, amit adni is képes vagyok.

S bizony nekem a csillagpóz, se ebben-se abban nem elég. Mert én lovagolok szíves örömest, de én is elfáradok, és akkor cserélni akarok. Dolgozz meg bizony te is a sikerért, a haladásért, az örömökért, mert én egyenlőségben hiszek, s bizony abban tudok én magam is szabad és önfeledt lenni.

Tehát uraim, és hölgyeim, akik azt hiszitek, elég lesz az, hogy elfekszetek, kényelmesen hátradőltök, s rábízzátok a másikra a boldogulásotokat.. Van egy rossz hírem. Nem működik hosszútávon.

Mert én/mi némi próbálkozás után továbblépünk, és találni fogunk olyat, aki kölcsönösségre képes a konyhaasztalnál, egy beszélgetésnél, egy ágyjelenetnél, és mi kielégítve leszünk. Ti meg ott maradtok magatokkal, a csenddel, a sikosítós kezetekkel, és nem értitek majd, mi volt a baj.

Ami végülis nekem nem számít, mert az a tiétek. Csak gondoltam leírom azért, mert ebből a két típusból, egy idő után ennyi jut: te maradsz, mi meg megyünk.

De te is megtanulhatsz járni, cselekedni, kommunikálni, kölcsönösséget kialakítani. Csak az meló, feladat, tudom. Néha fel kell emelkedni a hanyattfekvés kényelméből, hogy többet kapj a világból. De majd megteszed, ha elég unalmas, száraz már a közeged, és elkopott a tenyered, ha berekedt a torkod a csendtől, ami reggel-este körbevesz. De majd te tudod. Lehet, a tiéd a jó taktika. Mindig van új a nap alatt. Lehet próbálkozni, újakat kergetni, kipróbálni, egész bizonyosan. Hisz nem vagyunk egyformák. Akadnak szolgáló, lassú, csendes és puha emberek, akik szívesen járnak a kedvedben, akár egész életedben. Csakhogy.. Te tudod a legjobban, hogy abból mi az, ami hiányzik neked, s miért vágysz azokra, akik ennél vadabbak, öntudatosabbak. Ó, igen.. Pontosan az a tűz, az az akarat.. Ami benned még nincs felszínre hozva. S ha ez neked nem megy, akkor jön a szokásos önfelmentő mantra:

A mai nőknek teljesíthetetlen igényeik vannak./Micsoda büdös qrva./A rendes pasik/lányok senkinek sem kellenek./Ez is csak panaszkodni, követelni tud.. És társai. Ez is egy megoldás. Ha neked így jó, csináld. Nekem annyi szerepem lehet, hogy kicsit megcsiklandozlak, mutatva, hogy az élet és a világ másmilyen is lehet. S ha nyitott vagy, és fejlődni akarsz, esetleg megfoglak, és másik vízbe teszlek. De kiszolgálni drága, egész biztosan nem foglak. Mert ez az élet a #hegyilány, nem a #szolgálólány meséje..

Mindenesetre mi, egyenlőségre és szabadságra nyitottak, addig élvezettel forgolódunk, áramlunk, és élvezzük a kölcsönösséget azzal, aki erre már képes.

A kép forrása: Pixabay