Új gyűjtemény részleget indítok, s ennek első része lesz ez. Ez pedig nem más, mint a bizonyos posztok, tartalmak, cikkek elfogyasztása során kapott ihletet nem csak úgy megírom, és majd közzéteszem az oldalamon, hanem célirányosan meg is osztom az adott poszt alatt. Mert ha már a szelek szárnyán arra tévedtem, és ihletet kaptam, akkor miért ne mondjak hálát azoknak, akik elérték ezt a remek dolgot. 

Most pedig a sértett női kommentelőkről írok nektek.

Mi a különbség a sértett, irigy férfiak, és a sértett, irigy nők között?

Meg kellett állapítsam most reggel, a kávém mellett. Ugyanis épp azt a műveletet űztem, amit olykor ugyan szoktunk, pedig tudjuk, hogy nem túl hasznos.. Sőt, van, hogy egyenesen káros!

S ...

Folytatnám a gondolatmenetet, amit a hasra fordulás témakörében elkezdtem. A mi van akkor, ha nem élvezzük, s miért rejtjük el inkább az arcunkat, tekintetünket, mint hogy kimondjuk: Inkább hagyjuk most abba.

Szerintem egy kezemen meg tudnám számolni én magam is, hányszor mondtam ki a nemet, pedig számtalan alkalommal éreztem közben rosszat. Igaz, általában ahol ez felbukkant, ott már nem sok következő alkalomra került sor később, hacsak nem lett leülve egymással szemben és elbeszélgetve mélyen, őszintén és kendőzetlen.

S becsukva a szememet, felidéztem azon eseteket, melyeknél én magam is végigvittem a megkezdett aktust, ahelyett, hogy félbeszakítottam volna. Mert volt ilyen több is, könnyekkel nedvesítve a testeket, a vágy által ...

Miért írok ennyit, így, ilyen mélységekben? Akár kockáztatva azt, hogy kiszolgáltatom magam, s olyanok is megismernek, akiket én egyáltalán nem akarok?

Ma, mikor egy még személyesebb írást fogalmaztam, átsuhant a fejemen az edukálás gondolata.

Mikor az oldalt elkezdtem vezetni, eszembe sem jutott, hogy elérek eddig követőszámban, arra pedig egyáltalán nem gondoltam, hogy ennyi férfi lesz ebben túlsúlyban.

Arra már többször gondoltam, hogy ha már így alakult, ennek haszna kellene, hogy legyen. Na, nem feltétlenül az, hogy pénzt csináljak ebből magamnak, habár nem titkolt célom, hogy egy nap abból is legyen egy megélhetési lábam, amit ennyire szeretek: az írásból.

Viszont a haszonszerzést máshogy értelmezem e pillanatban. ...

• Főzés megy?
• Főzni tudsz?

Szokták kérdezni kommentben a pasik, némely posztom alatt ugyanis.

Az erőszakosabbja meg egyenesen visszazavarna a konyhába, jelezve, hogy az, amit épp a helyiségen kívül teszek, nincs ínyére.

Ma, alig 20 perce ez a kérdés úszott a tudatomba, mikor épp a képeken látható ételt porcióztam. Tarhonya, pörkölt tejfölösen, hogy krémesebb legyen. Ma és holnap munkába, szépen elcsomagolva, mert én, ha tehetem, főtt ételt viszek. Lévén imádok enni, és az a röpke szünet a 8 órában így igazán kimaxolva telik el.

Gyerekkorom óta motivál az étel. Mikor szembeszélben bicikliztünk haza Anyámmal, mindig az volt a kérdésem: Mi lesz az ebéd? S ha kedvemre való volt, úgy belefeküdtem a pipaszár ...

Tudjátok, van olyan, hogy próbálkozom. Igaz szavamra mondom, hogy olykor beleállok, kísérletezgetek, adok esélyt az újnak. De annyira kib@szott macerával jár néha. Hogy ha meg nem is bánom, de az eddigi megszokott, rendszerezett életemet felbomlasztja, és rendetlenséget, kiszámíthatatlanságot és zavart eredményez.

Mint most is. Kezdett meghibásodni a régi. Jobban, pontosabban fogalmazva már meghibásodott, konkrétan, de még működőképes maradt. A fele legalábbis. Kettőből egy nem olyan rossz arány, de néha telhetetlen vagyok, ebből kifolyólag mégsem elég. És már rendszeressé vált, hogy hiába tekertem le, a lelkem nem érzékelte, és fűtötte magát egészen addig, míg ki nem húztam teljesen. Ment is el potyára az elején bőven energia, ...

 Mi nők.

Nem mindenki, persze. De vagyunk páran, akik éltek már így élményeket.

S biztos vagyok abban is, hogy te, aki ezt olvasod majd, nagy eséllyel mindkét eshetőséget tapasztalhattad. Csak talán nem tudtál a másodikról, mint opcióról. Ha elég bátor és merész vagy, olvasd csak végig.

De lehet, nem leszel hálás ezért a tudásért.

Tudom, ti férfiak is igen kedvelitek ezt a testhelyzetet. Általában ennél is ér véget végül az aktus, mert annyira kedvetekre van.

Elárulom az első titkot: Van ám, mikor pontosan erre hajtunk, mikor hasrafordulunk.

Több oka is lehet, hogy miért választjuk ezt a testhelyzetet. Azt gondolod, egyértelmű a válasz:

Mert annyira élvezetes.

Igen. Tényleg. Ez az egyik oka.

Annyira intenzív, ...

Ezen gondolkodtam a minap, mikor épp ezek egyike, másika után pihegtem..

Ugyanis ha lenne egy Jótündér, aki feltenné a kérdést, hogy heti 5 orgazmussal végződő sz3xuális együttlétet (hosszabb és/vagy rövidebb), vagy ugyanennyi minimum fél-, de inkább egy órás masszírozást (célirányos és/vagy teljes test) választhatnék, akkor melyikre tenném le a voksom? Vagy valami egészen más dolog elégítene ki ilyen intenzíven?

És bevallom őszintén: én a masszírozást választanám e kettő opció közül leggyakrabban. Pedig Isten látja lelkem, nagggyon szeretem a hancúrozást.

Ellenben, azonnal kaptam is a férfi választ: természetesen a sz3xet, vitán felül, egyértelműen.

És kezdtem el ezen gondolkodni, merengeni, azon mód anyaszült ...

Többször ígértem már, hogy a nőket is sorra veszem, milyen hibákat követünk el alkalomadtán.

Nem vagyok ugyanis férfigyűlölő, akármennyire is gondolja ezt némely ember. Szimplán beszélni szoktam a saját magam által érzékelt világról, eseményekről, élményekről. Fiatal nőként már csak természetes, hogy a férfiak által adott pozitív vagy negatív élmények elsődlegesek.

Ám, most jöjjön egy olyan dolog, amit mi nők hajlamosak vagyunk elcseszni, túlzásba vinni.

Többes számban beszéltem, nagy kegyesen, de be kell valljam őszintén, nem igazán vagyok ennek a jelenségnek résztvevője. Egyszer próbáltam ki ezt az otthon maradós, férfire támaszkodós, régen teljesen normálisnak megélt, ám a mai világban szerintem okkal került ...

Ma délelőtt nekiültem kicsit gondolkodni. Hogy mi van mögöttem, és mi van előttem-remélhetőleg.

Célokat fogalmaztam meg, vagy csak álmokat, eshetőségeket, terveket? Majd meglátom, mi marad, és mi változik az idővel. Ugyanis mikor idejöttem, akkor is voltak bizonyos szintig ilyenek a tarsolyomban, jobban mondva a Suzukiba betömve, a dolgaim között elrejtve, vagy a szívem mélyén szunnyadva.

Ezek között van, ami finomhangolva lett, esetleg elodázva, selejtezve, s van, ami elindult, sőt, szárnyra is kelt, ha lehet így fogalmaznom. És lettek újak, kimondott dolgok, és olyanok, amik még csak forgolódnak a tudatomban, mint lehetséges módok a közeljövőben.

Viszont egy valamire rájöttem. Rugalmasnak kell lenni, és újragondolni, ha az élet egy ...

Avagy beszéljünk a házimunka egyenlőtlenségről. Mert ahogy minden nap el kell végezni bizonyos teendőket, úgy érdemes néhány témát is időközönként leporolni, ellenőrizni. Ez is ilyen.

Láttam egy cikket ugyanis, ami ezzel foglalkozott, de hamarabb kezdtem olvasni a kommenteket, minthogy a hivatkozásra kattinthattam volna. S mire odajutottam, el is pörgött valahova.

Lényegében úgyis van alapgondolatom a témához, amiről korábban már akartam írni, ez a bejegyzés csak ösztönzött végre rá.

A téma pedig a házimunka elvárása, észrevétele, merthogy kutatások szerint a nők kétszer annyit elvégeznek ezekből, mint a férfiak. Csak. A házimunka, takarítás, benti munkák. Nem fűnyírás, favágás és társai a téma. Arról külön posztot ...