Mese egy fiúról, aki talán életem szerelme lett volna, ha nem engedem el az esélyt. Hiszen csak a filmekben, Tündérmesékben létezik, hogy vásárlás közben ismered meg az Igazit! Vagy mégsem?

Az is lehet, hogy egy életre elveszi a kedvem a férfiaktól, és még a bevásárlástól is... Vagy az is lehet, hogy... A mese szálai ezer felé ágazhattak volna. De talán ennek pont így kellett lennie.. 

A pandémia előtt találkoztunk először. A Lidl-ben. Soha előtte még nem láttam, ebben biztos vagyok, legalábbis nem szemtől szemben. Elhaladtunk egymás mellett, tolva a kocsikat, miközben egymásra néztünk. És ottragadt a pillantás, a másik szemében. A szeme vonzott, pedig talán kékes árnyalatú lehetett, a testalkata az átlagnál egy kicsit ...

Rövid mérlegelés után gyors döntés

Ma lemerészkedtem a hegyről autóval.

Na, nem mintha nem maradt volna hó, de mivel olvadt valamennyit, és ismét csak mentem maszekolni, gondoltam, megpróbálom.

Ahogy gurultam szép óvatosan, koncentrálva az útra, arra gondoltam, talán tegnap már le lehetett volna jönni. Neccesen, de talán. Viszont átgondolva a lehetséges végkimeneteleket, nem baj, hogy nem tettem. Még most is kicsit tartottam a helyzettől, de már bevállalhatónak éreztem.

Aztán eszembe jutott egy mondat, amit az egyik poszt alá írt valaki. Hogy ha nagyok, erősek a határaim, akkor nem engedem be a jót sem, a rosszak mellett.

Aminek alapesetben lenne értelme, de pl a poszt alatt nem. Mert az, hogy kérem a követőket, hogy ne ...

Szoktam ám félni, bevallom nektek.

De a Valami, ami viszi az élet folyását, mindig ad lehetőséget arra, hogy legyőzve ezeket, merjünk tovább haladni. És, mikor ezek a félelmek eszembe jutnak, sűrűbben, naná, hogy be is következnek. Nem tudom, ti hogy vagytok ezekkel, hisztek-e a vonzás törvényében, vagy tapasztaltatok-e már hasonlót?

Féltem a hidegtől.

Ezen gondolkodtam, hogy jelen időben írjam-e, de végül inkább múltba tettem.

Van egy ismerősöm, aki mikor a menhelyen, -15-ben dolgoztunk, azt mondta, gondoljak arra, hogy nincs hideg. Mostanában is járt ez az eszemben. Nincshideg, nincshideg, mantráztam, mikor..hideg volt. S elég hamar rájöttem, hogy nem, nem ez a helyes taktika.

Valljuk be nyíltan, hideg van. Ne hazudjunk. ...

..avagy mutasd, mid van neked!?

Én nagyon vigyázok a puttonyomra, amit még nehezen kezdtem el megtölteni annak idején. Teli még most sincs, ám már nem is üres. Jó is, rossz is van benne, mint minden embernél.

Van benne jelenlegi állapotomat tekintve, a teljesség igénye nélkül, ám őszintén vállalva: kedvesség, nyitottság, lelkesedés, közepes méretű önzés, hangulatingadozás, mosoly, kíváncsiság, célkeresés, rossz időgazdálkodás, kacérság, íráskészség, tudni vágyás, erő, hideg miatti aggódás, körvonalazódó utak, barátok felé szeretet, önállóság, hála érzet, és még biztos akadna, amit ki tudnék turkálni belőle.

És, nyíltan vállalom, nem adok bármennyit, bárkinek belőle. Különben elfogy, és végül én ...

Van három nagyon jó barátnőm. Velük megbeszélek majdnem mindent, ami nyomja a lelkem, örömet okoz, vagy csak úgy érzem, nem maradhat bennem.

Mindegyikük teljesen más személyiség.

Egyikük a tűz, másikuk víz, harmadik levegő.

Nagyjából tudom előre, hogy a megéléseimre milyen választ kapok tőlük. Van, hogy ezt vagy azt inkább el sem mondok, vagy szelektálok feléjük, mert inkább elkerülöm a reakciót, tudva, az nem kedvemre való lesz.

S nem azért, mert nem szeretem az igaz szavakat, hanem hajlamos vagyok befolyásolva lenni. Tudom, nem jó, és tanulom hosszú ideje, hogy magamat figyeljem, és azt cselekedjem, ami nekem jó. No de ez az önismeret és őszinteség lényege, hogy én legalább felvállalom, hol tartok ebben a ...

Új jelenséggel, mondatokkal találkozom mostanában.

Mármint eddig is volt ezekhez szerencsém, csak gyenge, kevés tudású, megfelelési kényszeres, bizonytalan voltam, s észre sem vettem, milyen sunyik és gyilkosak tudnak lenni.

• Majd meglátogatlak.
• Majd felugrom.
• Majd felmegyek segíteni. Majd én megcsinálom.
• Te most azt érzed, gondolod, hogy, s azért írod, mondod, mert
• Csináld azt, hogy..
• Ne csináld azt, amit..
• Stb.

Nyilván azért jönnek szembe ezek, mert dolgom van velük.

Csak azt nem tudtam, hogy segítség ahhoz, hogy kilépjek a komfortzónámból, útmutatás, vagy épp gyakoroljam a NEM-et. Úgyhogy kicsit megrekedtem mostanában, tapasztaltam, vártam, kivártam. 

Jó ideig elkezdtem azon idegeskedni, hogy jajj, mi ...

A minap a munkahelyemen megállapítottam, hogy „Jé, de jó, végre nem érzek semmi büdöset!” – érzékeny ugyanis az orrom az ottani sok illatszerre, amivel dolgozunk, most pedig a nátha miatt nem igazán ért el semmi az idegrendszeremig.

Milyen jó lenne, ha ez máskor is így lenne, gondoltam hirtelen felindulásból.

Ha soha, senki nem érezne szagokat, akkor nem kellene parfümöt, dezodort, és egyéb kemikáliákat használni. Nem szaglásznánk magunkat, másokat, megszűnne egy nagycsomó kellemetlenség, idegesség.

Aztán jött a gondolat: Oké, de akkor oda lennének a jó illatok is! Engednéd?

Ha csak szépek lennének a virágok, de nem illatoznának? Ha a sütemény illata elveszne? 

S elgondolkodtam.

Csak azért, mert olykor ...

A napokban öngyilkos lett egy 16 éves fiú, mert nem bírta tovább elviselni a kínzásokat.

Videóra vették, ahogy alázták, és ki tudja, hány eset volt, amiről felvétel sem készült.

Szörnyű tragédia, ezt senkinek sem szabadna átélni, egyszer sem, nemhogy rendszeresen.

Ám, most a videós portálon azokról a kamaszokról látom a mocskolódó felvételeket, a halálukat kívánva, akik ezt okozták. Akik ezeket a felvételeket töltögetik, és szidják a qrva anyjukat, és szinte üldözésbe kezdtek ellenük.. Kérdezném, ti mivel vagytok különbek?

Ha így folytatódik, akkor még 1-2-3 gyerek kerül vonat elé, vagy vesz be gyógyszert, vagy szenved el maradandó károsodást.

Jobb lesz így?

Tényleg ez a megoldás, hogy gyűlöletre ...

Hétfő reggel van, induljon hát a hét!

Adnék néked most valamit, e jeles napon

Kedves idegen, ott a túloldalon.

Ajándékom ingyen van ugyan,

De cseppet sem értéktelen, bóvli kacat.

S csak abban bízom, lesz, kinek majd te is

Tovább adod naponta édes morzsákat szórva

Az unalmas hétköznapokba!

Hogy mi ez a rejtélyes dolog,

Mi el van mélyen ásva gyakran a rohanó világunkban,

Pedig ha ez ott lenne minden egyes gyermekben, felnőttben,

Ki utcára lép, kapcsolódik a többi emberrel,

Valahogy fényesebb lenne a nap, még a köd alatt is.

S ez az ajándék, nem más, mint a kedvesség!

S hogy kinek mi az pontosan,

Azt megmondani helyetted én nem tudom,

Hiszen mindenkinek más ér el a szívéig,

S ő maga is ...