Hétfő reggel van, induljon hát a hét!

Adnék néked most valamit, e jeles napon

Kedves idegen, ott a túloldalon.

Ajándékom ingyen van ugyan,

De cseppet sem értéktelen, bóvli kacat.

S csak abban bízom, lesz, kinek majd te is

Tovább adod naponta édes morzsákat szórva

Az unalmas hétköznapokba!

Hogy mi ez a rejtélyes dolog,

Mi el van mélyen ásva gyakran a rohanó világunkban,

Pedig ha ez ott lenne minden egyes gyermekben, felnőttben,

Ki utcára lép, kapcsolódik a többi emberrel,

Valahogy fényesebb lenne a nap, még a köd alatt is.

S ez az ajándék, nem más, mint a kedvesség!

S hogy kinek mi az pontosan,

Azt megmondani helyetted én nem tudom,

Hiszen mindenkinek más ér el a szívéig,

S ő maga is annyi mindent adhat másnak, ha nyitottá válik.

Számomra a kedvesség

Apró gesztusokban mutatkozik:

Mosoly, dicséret, elismerő pillantás,

Udvarias ajtófogás, előre engedés,

Finom érintés egy szomorú történetre,

Elejtett tárgy felemelése, esetleg

Egy jobban vagy már?-kérdés feltevése.

Hiszem, hogy piciny tettekkel szebb lesz az élet,

Nem csak az enyém, hanem a másiké is velem szemben.

Talán aznap egyetlen mosolyt enged el szigorú arcáról,

De ha ez sikerül, már elértünk egy dobogós helyet

Az élet nevű versenyen.

Ne sajnáld hát, a kis kedvesség morzsákat,

Osztani bárkinek, ki szembe jön veled.

S ha először nem sikerülne ennek tálalása,

Mert a fogadó fél túl mélyen van a lelkében,

Kedved ne törje, s menj csak tovább, lesz aki

Helyette is nagyra értékeli.

Sőt, ha te magad vagy, ki méregből,

Szomorúságból, kedvetlenségből nemhogy adni

De fogadni sem tudod ezt a kis gesztust,

S kosarat tolsz vásárló társad lábára,

Csúnya pillantást vetsz egy hangos gyermekre,

Ne adj Isten, rosszat szólsz a másikhoz,

Erőn felül alkotsz, ha újra játszod,

És kimondod a varázszavakat: Ne haragudj!

Lehet éppen te szorulnál erre az ajándékra,

Csak hozzászoktál ahhoz, hogy éhezned kell.

Nem tálalták fel otthon neked, ezért nem is ismered

Milyen íze van a szívből érkező jóindulatnak.

Gyere hát, megkínállak vele, hidd el, remek falat!

Járja át melegségként egész lényedet, ismerd meg,

S legközelebb már te magad is kisütheted!

Hétfő reggel azt üzenem néked,

Tükörbe nézve lásd meg magadban a szépet!

Gondolj bele, mit szeretnek mások benned,

Mihez van született tehetséged!

Gyors vagy, mint a villám, csillog a hajad,

Erős vagy, humoros, szép barna szemű,

Remek sütit sütő, vagy elsőrangú szerető?

Gondoskodó anya, vagy példamutató apa?

Lehet bármilyen kicsi, akkor is ott van,

De ha te nem szereted magadban, addig más sem értékelheti!

Ne magyarázd ki, hogy benned semmi jó nincs!

Úgysem hiszem el! Hiába hallhattad gyermekkorodtól

A lehúzó szavakat, mit a szeretteid a kedvesség ismerete nélkül

Nem tudatosan, esetleg bántó szándékkal mondtak!

Ők maguk sem tudták, hogy lehetne más út,

Mint embertársukat bántás helyett dícsérni,

Hétfőn átkozódás helyett kedvesen nekiindulni.

De te már tudod, milyen jeles nap van ma,

Épp alkalmas a gyakorlásra!

S ha én látom benned értékeid, lásd magadban te is!

De ne sajnáld ezt mástól sem, értékeld, ami neki van,

Hidd el, ettől nem leszel nála kevesebb!

Sőt, több, erősebb, jobb, csak is a jó tettektől lehetsz.

S nem ez lenne az élet egyik feladata,

Hogy minden nap törekedjünk egy kicsit jobbra?

Add hát tovább ezt a kicsiny kedvesség morzsát,

Annak, aki szembe jön veled ma!

Talán holnap már kényszer nélkül sikerül,

És következő hétfőn eleve mosolyogva kelsz.

S így az évben 365 kedvesség világnapja lesz.

 ZalaiZug

  A kép forrása: Pixabay