A napokban öngyilkos lett egy 16 éves fiú, mert nem bírta tovább elviselni a kínzásokat.

Videóra vették, ahogy alázták, és ki tudja, hány eset volt, amiről felvétel sem készült.

Szörnyű tragédia, ezt senkinek sem szabadna átélni, egyszer sem, nemhogy rendszeresen.

Ám, most a videós portálon azokról a kamaszokról látom a mocskolódó felvételeket, a halálukat kívánva, akik ezt okozták. Akik ezeket a felvételeket töltögetik, és szidják a qrva anyjukat, és szinte üldözésbe kezdtek ellenük.. Kérdezném, ti mivel vagytok különbek?

Ha így folytatódik, akkor még 1-2-3 gyerek kerül vonat elé, vagy vesz be gyógyszert, vagy szenved el maradandó károsodást.

Jobb lesz így?

Tényleg ez a megoldás, hogy gyűlöletre gyűlölettel reagálunk?

Pont emiatt tart itt a társadalom.

Ne értsétek félre, nem védem őket, mert amit tettek, bűn. De tegnap ők, holnap már más fogja ezt elkövetni.. 

Hány száz ilyen eset van, akik csendben, némán szenvednek végig éveket? Az ő traumájuk sem kisebb, attól, hogy végül nem ugranak ki belőle.. 

De ezek kamaszok. S mint ilyenek, a szülők felelőssége alá tartoznak. És a társadalom alá..

Mivel nem ismerem őket, így csak következtetni tudok arra, mi volt, vagy mi nem volt. Látva a nagy magyar átlagot, ahogy élik a családok az életnek nevezett mókuskereket.

Hol voltak a szülők, mindkét oldalon, mikor észre kellett volna venni a fokozódó problémákat?

Hol volt a meghalt gyermek szülője? A túlsúly, begubózás, és egyéb dolgok miért nem késztették arra, hogy beszéljen vele, figyeljen rá? Hogy elvigye szakemberhez?

A bántalmazó kamaszok szülői hol voltak, mikor gyermekkorban arra kellett volna tanítani ezeket a gyerekeket, hogy nem bántjuk a katicabogarat, kutyát, gyengébbet? Hogy segítsünk, ahol tudunk.

Hol voltak a tanárok, mikor órán látni lehetett a piszkálódásokat? Javasoltak szakembert a gyerekeknek? Ha igen, a szülők miért nem vitték el őket?

Hol volt az igazgató, mikor be kellett volna hívni őket mindkét oldalról, leültetni szülőket, gyerekeket, és tartatni az etikai és törvényi kereteket?

Hol van az állam, hogy segítse a valóban fontos dolgokat az oktatásban? Hol van, mikor a bürokráciától kellene mentesíteni a pedagógusokat, hogy legyen erejük, idejük ezekkel a dolgokkat törődni?

Ezeket a gyerekeket a többi diák előtt alázzák leginkább, illetve a videók felkerültek a netre. Hol voltak a gyerekek, akik el tudtak volna erről beszélgetni a szüleikkel, és felismerve azt, mi a jó, és mi a rossz, beleálltak volna a feladatba, és jelezték volna a megfelelő helyre?

Ezek csak kamaszok.

Egyikük már csak volt.

Amit hoznak, otthonról hozzák.

Vagy a világhálóról, ami gyakran inkább neveli őket, mint a saját szüleik..

A meghalt fiú lehetett volna felnőtt korában akárki. Boldog családapa, sikeres szakember, nagy utazó, vagy csak egy hétköznapi jó ember.

Mint ahogy a bántalmazó kamaszok is. De már az ő életük is sínre futott, és kőkemény meló lesz egyenesbe jönni.

Én kicsinek betétet és ruhát loptam a boltból, mert nem volt rá pénze édesanyámnák, mikor egyedül nevelt minket. Viszont mi olyan nevelést kaptunk, hogy ne bántsunk senkit, legyünk szorgalmasak, jók.

Engem is cseszegetett egy Dávid nevezetű tulok gyerek általános iskolában. Beb@szva a hóba mindenki szeme láttára, néha belém rúgva, kigáncsolva. Nem, nem kedvesen, alázóan.

Engem is csúfoltak a lányok a krumpli orrom miatt, és mert nem voltak szép ruháim. Ha jól emlékszem, addig, míg egyszer vissza nem támadtam. És onnan megszűnt. Mi is úgy nőttünk fel, hogy ilyenekről nem beszéltünk otthon. Nem volt hozzá érzelmi légkör, biztonság. Pedig milyen jó lett volna! 

Ki tudja, hogy ha ez így ment volna, mint a mai világban, hogy ország-világ látja, és a megalázás így ezerszer erősebb, akkor is tudtam volna így kezelni. És a ragyák, félszegség még sok évig kísértett így is.

A fiúból nem tudom, mi lett végül, most rákerestem neten, de nem találtam.

A lányokból családanya, dolgozó nő lett, van, aki világutazó..hmm..modell lány.

Nem tudom, mire tanítják a gyereküket.

Hogy tapossák el a bogarat, vagy vigyék át a túloldalra.

De ha mi otthon úgy neveljük a gyermekeinket, kicsi kortól, hogy hozzánk fordulhatnak, bármi baj van, figyelünk rájuk, és észrevesszük a legapróbb elváltozásokat is, akkor szerintem minden tőlünk telhetőt megtettünk. Mert mi csak a saját világunkkal foglalkozhatunk.

Aki szidja most a kamaszokat, hagy kérdezzem meg: Minden kollégáddal jó fej vagy? Kedves vagy az idegenekhez? Figyelsz a párodra, családodra? Érdekel a világa? Teszel azért, hogy tudatosabb legyél? Tuktukon elégíted ki az információ igényedet, vagy olvasol-e könyvet, hallgatsz-e mindőségi tartalmat? 

Hol van a törvény, felelősségvállalás, etika, mikor ilyenek történnek?

Hol van a felelős?

A gyerekek, tanárok, szülők, igazgatók, médiumok, törvény, állam, hanyatló gazdaság, lelki szegénység, erőszakosság, virtuális élet?

Nyilván mindenki bűnös..

Csak mi magunk nem.

Ügye?

Én azt hiszem, most lenne ideje mindenkinek kicsit elgondolkodnia egyénileg, mivel lehet jobb, tehet hasznosat az életben. És nem mindig másra mutogatnánk.

Ha a telefonra rá van nőve a 3 éves gyerek, ha a kamasz agyon ragyásan, elhízva bújkál a szobában, ha a 12 éves kislány a közösségi médián rázza a kis fenekét, ha a nagyfiad trágár kommenteket ír..

Talán ideje lenne kicsit változtatni.

Oly sok 16 éves gyermek vár arra a figyelemre, szeretetre, amit nem kap meg.

A bántalmazott, és bántalmazó oldalon is.

És igen, a szülők oldalán is ott van ez az örök hiány. De mikor lenne érdemes megtörni a transzgenerációs mintát, ha nem most?

Szálljunk fel arra a vonatra, ami egy jobb világ felé halad. .

Szakemberhez menni nem szégyen!

Nem tenni semmit..

Az a szégyen.