Hajnalban még nem gondoltam, hogy estére eljutok végre egy nagy álmomhoz, ráadásul olyan állapotban, ami bizonyos alkalmakkor egészen kellemes, kívánatos tud lenni.

Ma a munkahelyen szekrényellenőrzés közben az egyik idős biztonsági őr elszólta magát, nekünk, asszonyoknak (na jó, én még nem vagyok az, bár leány se, hogy csak pirulva hallgassak), hogy van az a helyzet, mikor még 10 percnek is örülnénk.

Nem bírtam ki, hogy ne kontrázzak: Egy bizonyos kor felett, esetleg. De elég szegényes élet lenne, ha csak annyi jutna mindig. Nevetve, és ujjal fenyegetve mondta, hogy ezt megjegyezte ám tőlem.

Nevettem én is, hiszen tudjuk mindannyian, néha tényleg jó 10 perc is, erre vagy arra.

Egész nap szakadt az eső, és ahogy odabent az öregek mondták, Luca napján amilyen az időjárás, olyan lesz a január is. Nem vagyok egy panaszkodós fajta, de azért ha végig esne, elhagyná ajkamat néhány óafene.

Holnapra kaptam újabb időpontot a gumistól, és már reggel is szalajtott egy kevéskét a kisautó, mikor nekiindultam. Félő, hogy most meg az esőtől nem fogok lassan kiállni a még épp biztonságos füves helyről, mert már mindenhol olyan, akár a szivacs. Ha habfürdőt öntenék rá, a kutyák tisztán és illatosan futkozhatnának, szó szerint a habok között. Hm, nem is rossz ötlet, ezt elraktározom későbbre.

Ezen beragadástól félve, felbuzdulva, délután, hazaérve, gondoltam, (hány vesszővel elválasztott szó követheti egymást?!) a gumik kihordása után, egy röpke 10 percet elfoglalom magam odakint.

Csak hogy levegőzzek, de tényleg gyors menet lesz, bizonygattam magamnak, hisz csirkecombot kéne sütni még..

Felöltöttem szuperszexuális zöld gumicsizmámat, a kinti melós kabátomat, aminek már a 100.na még most utoljára felveszem, aztán a szennyesbe teszem mondatot mondtam, felvettem egyik újra meglelt sapimat, és így, felkészülve a menetre, levonultam, akár egy dáma.

Kézbe vettem egyik kedvenc szerszámom, és a megfelelő helyeken elkezdtem kitágítani a réseket, igazítani rajtuk, hogy az energia jobban tudjon áramolni. Merthogy van bőven, s ha igaz a babona, el sem fog fogyni mostanában!

Tudniillik időközönként szoktam (volt) e művelettel foglalkozni, mert kell is, és mert jó buli testnek és szellemnek egyaránt.. Bár, újabban nem került erre sor, mert fagyos, jeges volt ez a környék, akárcsak a szívem hajdanán, egy-két volt pasim szerint. Ejj, ha most látnák, hogy mi van itt! Lubickolhatnának a szeretetben..Vagy beleragadnának a sárba, a szép divatos ruhácskában? Bár, a lábnapra nem lenne gond a kondiban, mert egyből lenne lábsúly, talpanként 20 kiló legalább, s így nem csak a karizom fújódna. Elképzelve egy-két jelenetet, az arcuk is erőlködne, mert mire a házba bejutnának, a remélt 10 perc háromszor letelt, s elfogyván az erejük, már csak pihegni tudnának. Azt remélve, hogy a csirkecombok már épp ropogósra sültek, és majd eléjük tálalom vigasz gyanánt.

Árkot ástam, ha esetleg nem lenne egyértelmű!

Amiket legutóbb alkottam, már itt-ott meg lett taposva, eldugult, vagy csak nem bírta ezt a nagy hozamot. Végül a 10 percből bőven sötétedés lett. Itt is kapáltam egy kis erecskét, ott is egy új utat vágtam, és nem is nagyon foglalkoztam többet az idővel. A jó kis gumicsizma védett alulról, s amúgy is szeretem ezt a műveletet. Érdekes kitapasztalni, merre és mennyit kell igazítani, hogy a víz útja épp jó legyen, és folyamatosan áramoljon.

S egyszer csak, ahogy hajlongtam, és felnéztem, elnevettem magam.

Ki másnak lehetne ilyen esti hobbija, hogy árkot ás, és jól érzi magát? Hát erről beszéljek odabent, mikor kérdezik, mi jót csinálok egyedül idefent?

Patakot kívántam még a házam köré mindig is, hogy tökéletesebb legyen az idill. S végeredményben ezt is megkaptam. Néhány nap, és tavam is lehet, ha úgy kapálom a nyomvonalat.

S ahogy felegyenesedtem, azt is éreztem, hogy még a pajzán húsvéti locsolóvers is bekövetkezett, igencsak nem lehet okom a panaszra: még a bugyi is nedves lett. Pedig nem férfi, hanem a természet csábított el ma is.  

S mindez egy 10 perces menetből indult. Nem is olyan rossz, azt hiszem.

De igazam volt: bizonyos kor fölött elég lehet a kicsikart 10 perc. Hát, én még nem abban vagyok, az egyszer szent. Akár esik, akár fúj, akár a nap süt, de jó az, ha sokáig, jó érzéssel, meghittséggel csináljuk azt, amit épp kell.

A csirkecombok viszont majd holnap következnek, hisz nem másnak, hanem magamnak szolgálok.

Hacsak nem csábít el akkor is valami más művelet, mint ahogy gyakran megesik.

Nem baj. Néha jobb a zsíroskenyér hagymával, de boldogan, mint fejedelmi vacsora, de lélek szintén kielégítetlen, és földhöz/sárhoz ragadt legyen az ember.