Ismerős mondat, igaz? Mint mondó, és mint halló fél, egyaránt hallhattad. Mostanában többször is volt szerencsém, többféle szituációban is találkozni e bűvös mondattal. Gondoltam, merengenék rajta egy sort, s erre invitállak benneteket is e néhány percben. Nyomás, hibáztatás helyett csak…

  Úristen, úristen! Írt! Ő írt! Ezt nem hiszem el! Szinte kiáltottam önkívületi állapotban, a boldogság és a megdöbbenés keverékével. Többször is ellenőriznem kellett, hogy a komment tényleg tőle érkezett-e, nem pedig egy álprofilról. Nem is emlékszem, hogy akkoriban mikor ért utoljára ilyen…

    Tudod, az egyenes deréknak ára van. Ahogy a leengedett vállaknak is. A kellően magasra emelt állaknak is. Ne legyen túl magasan, de nyakhoz húzva se! A legdrágább viszont, a tekintet, amit nem a földre szegezve hordasz. Hanem a másik tekintetébe pillantva, nyitottan szemlélve a világot…

0tt volt. Az újabb esély. Most nem több nap adatott, mint a szülővárosomban, a pennyben anno, ahogy egyszer már ezt elmeséltem. Hanem egyetlen napba sűrűsödött a több alkalom. Tudtam is, hogy ennyi jut. Először, mikor megláttuk egymást, épp mosogatni indultam és léptem arra, te pedig embereket…

    Mondjuk, halljuk. Vígasztalunk, magyarázunk vagy támadunk e szavakkal. Ez egy igen nyamvadt, sunyi, vagy felszabadító mondat. Attól függ, honnan és mikor, milyen helyzetben nézzük. Mert mindig a saját valóságunkban vagyunk, mindannyian. Még akkor is, ha szinte harcolunk azért, hogy a…

Mindannyiunk életében előfordulnak büdös emberek. Ha a miénkben nem, akkor lehet épp mi magunk vagyunk azok, csak a szagvakság okán már nem érezzük saját kipárolgásunkat. (Igen, tudom, most megszagoltad magad..) Többféle büdösség fordulhat elő, a természetestől a pokoliig. Mindannyian élünk,…

  Tegnap este borsófőzeléket vacsoráztam. Cukroborsóból, amit ügye héjastól tettem el. Így bizony előfordulhatott, hogy nem kívánt lakók is maradtak a héjakban elbújva. Amiből egyet sikerült is észrevennem tegnap. Olvastam közben az új könyvem, csak néha felpillantottam, merre van még a tányérban…

  Felvettem egyik kedves kis ruhámat, és elindultam a kertbe. Ez azok közé a ruhák közé tartozik, amit nyilvános helyre nem vehetek fel. Ránézésre semmi extra, de felvéve épp akkor és ott villant pikáns részleteket, ami úgy gondolom, nem jár csak úgy akárkinek. A tükörnek, vagy a társnak igen,…

  Majd rájössz. Én szóltam. Majd úgy végzed.. Hányszor hallom, olvasom az ilyen és ehhez hasonló mondatokat. Idegen, gyakran arc nélküli emberektől, és természetesen javarészt férfiaktól... Akik olvasva a blogot, azt gondolják, ismernek, és noha még a nevemet se tudja sok, s a jelenemet sem…

  Érezted már ezt? Hogy kész, vége, csak úgy vagy. Egy feladat, egy mű, egy szakasz teljesítve.. És szétnézve, tanakodva új utat kellene kezdeni. De nem, nem azt teszed, hanem inkább a régihez, a készhez ragaszkodsz, akár erőszakosan is? Mert az ismerős, komfortos, azonnali eredménnyel kecsegtető?…