Korán érkeztél

Vannak lelkek, akik talán túl korán érkeznek.

Kik az első melengető napsugarak hatására

Téli álmukból felébrednek.

Pillangók, szenderek, szabad lelkek,

Kik az új élet reményében indulnak el.

Őket látod körözni fenn a magasban, elérhetetlenül.

Döbbenettel vegyes haraggal kérdezve meg:

Hát te? Már itt vagy? Nem korai még? Nincs itt az ideje!

Ám válasz nélkül száll tova, ő tudja hova.

Segítséget nem kérve, de nem is fogadva el.

Hogy mit keres, s hova tart? Ki tudja?

Csak azt érzi, ébredni és menni kell,

Többet nem várhat semmiképpen.

Túl sokáig aludt, pihent, s készült erre, majd kicsattan.

Valami mélyen hajtja, akár a veszte, akár a virágos mező várja.

...

Tudjátok, szoktam magamat figyelni.

A kommenteket tudatosan olvasni, értelmezni. S ha rosszat vált ki valami, akkor igyekszem megfejteni, mi okozza.

Elképesztően büszke vagyok azt illetően, mennyi mindenben változtam az elmúlt egy-két évben. Nagyon nehéz volt az elején, mikor az első negatív kommentek megjelentek az elején. Pláne a sunyik, alattomosak, amik a felszínen esetleg dícsértek, de valójában belém rúgtak. Azok fájtak igazán. Mert ha szóvá tettem, rákérdeztem, egyből hitelteleníteni próbálták a megérzésem.

Biztos ismeritek ezt a fajta passzív-agresszív taktikát a saját életetekből. Anyós, szülő, munkatárs, vagy épp a párod is lehet tett hasonlót.

• Nahát, ez a frizura végre kevésbé előnytelen, mint az előző!
• ...

Elsősorban most az internetes, vagy az épp már személyesen találkozott, ám utólag megkeresett dologra gondolok. Tehát hogy a kapuba bekerülhess, hogy egyáltalán valaminek esélye legyen elkezdődnie.

Vicces megfogalmazása következik annak az amúgy komoly témának, hogyan kellene szerintem ismerkedned velem. S mivel ezt a receptet szerintem nem csak én szeretem, segíthet majd más lányoknál is sikert aratni. Végeredményben ezért írom le, mert hasznosíthatod mással. Ha a kisregény végére eljutsz, megérted, miért írom ezt..

S hogy nem félek-e, hogy majd mindenki így akar majd kikezdeni velem? Kezébe adván a pisztolyt, kiszolgáltatva magam, egyedülállóságom harakiriját követve ezzel el? Jogos. De nem. Mert csak az első néhány percről, ...

Végre elhívott találkozóra. Már két hete chatelünk, változó intenzitással. Előfordult, hogy eltűnt fél-egy napokra, de hát dolgozik, meg pihent, nincs is gond ezzel, hiszen én sem vagyok elérhető 0-24-ben. Bár, kissé nyögvenyelősek a dolgok néha, de lehet csak tapasztalatlan, izgul vagy óvatos. Mivel az internetes érdeklődése töretlen, mindenképpen érdemes személyesen is találkozni, talán akkor oldódik a dolog, és egyértelműbb lesz.

Jajj, remélem megfelelő lesz a ruha, amit választottam. Szerintem nem kihívó, ám nem is túl elegáns. Kényelmes, csinos, tökéletes lesz.

Az étteremben találkozunk, mindketten autóval megyünk. Szoktam idejárni barátnőkkel, a pincérek kedvesek, az étel finom, és egyáltalán nem drága a helyi ...

A történet kitalált. Bárminemű egyezés a valósággal a véletlen, a képzelet..és a tapasztalatok műve csupán. Lesz  a másik oldalról is egy nézőpont. Ugyanennyi alappal a képzeletet-valóságot illetően. Mosolyogj, háborogj, helyeselj, gondolkodj, felismerj, ahogy érzed. 

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Végre volt alkalmam elhívni.

Ez a csaj állandóan csinál valamit. Két hete dumálunk, de vagy dolgozik a melóhelyén, vagy maszekol, vagy a házán/kertjén ügyködik, vagy valami programra megy. Mintha ő lenne a köztársasági elnök.. Jó, hogy nem kellett előtte kérvényt írnom, hogy fogadjon.

Úgyhogy mikor megkérdeztem, hogy van-e kedve találkozni személyesen is, szinte meglepődtem, hogy igent ...

Új gyűjtemény részleget indítok, s ennek első része lesz ez. Ez pedig nem más, mint a bizonyos posztok, tartalmak, cikkek elfogyasztása során kapott ihletet nem csak úgy megírom, és majd közzéteszem az oldalamon, hanem célirányosan meg is osztom az adott poszt alatt. Mert ha már a szelek szárnyán arra tévedtem, és ihletet kaptam, akkor miért ne mondjak hálát azoknak, akik elérték ezt a remek dolgot. 

Most pedig a sértett női kommentelőkről írok nektek.

Mi a különbség a sértett, irigy férfiak, és a sértett, irigy nők között?

Meg kellett állapítsam most reggel, a kávém mellett. Ugyanis épp azt a műveletet űztem, amit olykor ugyan szoktunk, pedig tudjuk, hogy nem túl hasznos.. Sőt, van, hogy egyenesen káros!

S ...

Folytatnám a gondolatmenetet, amit a hasra fordulás témakörében elkezdtem. A mi van akkor, ha nem élvezzük, s miért rejtjük el inkább az arcunkat, tekintetünket, mint hogy kimondjuk: Inkább hagyjuk most abba.

Szerintem egy kezemen meg tudnám számolni én magam is, hányszor mondtam ki a nemet, pedig számtalan alkalommal éreztem közben rosszat. Igaz, általában ahol ez felbukkant, ott már nem sok következő alkalomra került sor később, hacsak nem lett leülve egymással szemben és elbeszélgetve mélyen, őszintén és kendőzetlen.

S becsukva a szememet, felidéztem azon eseteket, melyeknél én magam is végigvittem a megkezdett aktust, ahelyett, hogy félbeszakítottam volna. Mert volt ilyen több is, könnyekkel nedvesítve a testeket, a vágy által ...

Miért írok ennyit, így, ilyen mélységekben? Akár kockáztatva azt, hogy kiszolgáltatom magam, s olyanok is megismernek, akiket én egyáltalán nem akarok?

Ma, mikor egy még személyesebb írást fogalmaztam, átsuhant a fejemen az edukálás gondolata.

Mikor az oldalt elkezdtem vezetni, eszembe sem jutott, hogy elérek eddig követőszámban, arra pedig egyáltalán nem gondoltam, hogy ennyi férfi lesz ebben túlsúlyban.

Arra már többször gondoltam, hogy ha már így alakult, ennek haszna kellene, hogy legyen. Na, nem feltétlenül az, hogy pénzt csináljak ebből magamnak, habár nem titkolt célom, hogy egy nap abból is legyen egy megélhetési lábam, amit ennyire szeretek: az írásból.

Viszont a haszonszerzést máshogy értelmezem e pillanatban. ...

• Főzés megy?
• Főzni tudsz?

Szokták kérdezni kommentben a pasik, némely posztom alatt ugyanis.

Az erőszakosabbja meg egyenesen visszazavarna a konyhába, jelezve, hogy az, amit épp a helyiségen kívül teszek, nincs ínyére.

Ma, alig 20 perce ez a kérdés úszott a tudatomba, mikor épp a képeken látható ételt porcióztam. Tarhonya, pörkölt tejfölösen, hogy krémesebb legyen. Ma és holnap munkába, szépen elcsomagolva, mert én, ha tehetem, főtt ételt viszek. Lévén imádok enni, és az a röpke szünet a 8 órában így igazán kimaxolva telik el.

Gyerekkorom óta motivál az étel. Mikor szembeszélben bicikliztünk haza Anyámmal, mindig az volt a kérdésem: Mi lesz az ebéd? S ha kedvemre való volt, úgy belefeküdtem a pipaszár ...

Tudjátok, van olyan, hogy próbálkozom. Igaz szavamra mondom, hogy olykor beleállok, kísérletezgetek, adok esélyt az újnak. De annyira kib@szott macerával jár néha. Hogy ha meg nem is bánom, de az eddigi megszokott, rendszerezett életemet felbomlasztja, és rendetlenséget, kiszámíthatatlanságot és zavart eredményez.

Mint most is. Kezdett meghibásodni a régi. Jobban, pontosabban fogalmazva már meghibásodott, konkrétan, de még működőképes maradt. A fele legalábbis. Kettőből egy nem olyan rossz arány, de néha telhetetlen vagyok, ebből kifolyólag mégsem elég. És már rendszeressé vált, hogy hiába tekertem le, a lelkem nem érzékelte, és fűtötte magát egészen addig, míg ki nem húztam teljesen. Ment is el potyára az elején bőven energia, ...