Új gyűjtemény részleget indítok, s ennek első része lesz ez. Ez pedig nem más, mint a bizonyos posztok, tartalmak, cikkek elfogyasztása során kapott ihletet nem csak úgy megírom, és majd közzéteszem az oldalamon, hanem célirányosan meg is osztom az adott poszt alatt. Mert ha már a szelek szárnyán arra tévedtem, és ihletet kaptam, akkor miért ne mondjak hálát azoknak, akik elérték ezt a remek dolgot. 

Most pedig a sértett női kommentelőkről írok nektek.

Mi a különbség a sértett, irigy férfiak, és a sértett, irigy nők között?

Meg kellett állapítsam most reggel, a kávém mellett. Ugyanis épp azt a műveletet űztem, amit olykor ugyan szoktunk, pedig tudjuk, hogy nem túl hasznos.. Sőt, van, hogy egyenesen káros!

S ez nem más, mint a komment olvasás. A változatosság kedvéért nem a saját posztjaim alattiakat bogarásztam át, hanem véletlenül elém sodort egy videót, ami alatt sok komment volt, mondom belekukkantok.

De jól tettem!

A posztról annyit, hogy egy videó volt, ahol egy bocsánat a kifejezésért, de máshogy nem valósághű, leíró magyarázat lenne: qrva jó seggű csaj vonult, szó se róla, rázva, ringatva azt, amije volt. Még női szemmel is azt mondom, hogy ügyes volt, és hát az alakja látszik, hogy edzett. A mozgása alapján pedig akár táncos is lehetett. Szóval ennyi, a kép és a rajta lévő vízjel alapján akit érdekel, ki tudja keresni.. :D

A kép forrása: Facebook

No, de engem a kommentek érdekeltek.

És kuncogva vettem szemügyre a rengeteg női negatív hozzászólást. Idézek párat, csak hogy értsétek, mire gondolok:

• Gusztustalan hátsó is és a mozgás is (okádó fejek) – Tündi szerint
• Addig futnék, míg el nem hagynám. Borzalmas. – Mária
• 1-et lép, 2-t ráng! Hát undorító női szemmel! – Magdolna
• Bocs’ nagyon, nagyon MŰ – Elena
• Remeg a sok implantátum, mint a kocsonya – Edit kommentje
• Csámcsogó picsa szarszagú nadrág – Lina, a legalpáribb megfogalmazás gazdája

 Talán egy-két férfi írt elmarasztalót, de szerintem annak is más oka van, mint amit leírtak. Le merném fogadni, hogy pár(száz)szor azért megnézték, hogy hibát találhassanak benne..

És talán egy hölgy írta, hogy Nagyon jó. És ennyi.

És ráéreztem az összefüggésre.

Én, női tartalomkészítőként gyakran osztok meg tapasztalatot, megfigyelést a férfi nemről, s mi tagadás, általában negatívat. Mert a jót alapnak veszem, és noha néha azt is megemlítem, posztokat nem tartom szükségesnek alkotni róla rendszeresen.

Na már most, ennél fogva a férfiak a célközönségem – az algoritmus így alakította. És mindig csodálkoztam, hogy a férfiak egy nővel szemben mennyire erőszakosak, sértettek tudnak lenni, és micsoda negatív dolgokat képesek idelökni. Mondom ezt úgy, hogy nyilván tisztában vagyok vele, hogy szelet vető karakter vagyok, ne csodálkozzak hát, ha vihart aratok. De különbséget érzek egyik, s másik dolog között, amit nem most fogok kibontani, hanem egy másik posztban.

Szóval rendszeresen visszatérő szereplők a sértett férfiak. Olykor néhány irigy nő is idetéved, szó se róla, de valahogy belőlük kevesebbet ad a Sátán algoritmusa.

Viszont olvasva a kommenteket, látom, hogy ott, ahol kitűnik bizonyos elmaradása az embereknek, a posztban szereplő leírással, külsővel, élettel, viselkedéssel szemben, ott bizony a nők is ugyanúgy reagálnak, akár a férfiak. Mert az, aki nincs rendben önmagával, nem rendelkezik önreflexióval, megfelelő önbecsüléssel, az egyből vetélytársat lát abban, ami esetleg adott tartalomban, de „jobb” nála. Jelen esetben a nem túl attraktív hölgyek ekézik a bombanőt, s aggatnak rá negatív jelzőt. Holott beszéljünk nyíltan: Igencsak sokan hálásan fogadnánk ilyet altájékot magunknak. Még én is, pedig hajdanán majdnem ilyenem volt, igaz, hogy pingvinjárással vonulva, nem ilyen lazán mozogva.

És látva ezeket a kommenteket, nem értem, ők hogy nem látják magukat kívülről. Mikor egy nő kezd el fikázni egy másikat, akkor nem lesz ékesebb bizonyítéka annak, hogy beismerte: Legyőztek.

És tudjátok mit? Lehet. Mi van akkor, hogy ha látok egy olyat, aki szebb, okosabb, gyorsabb, formásabb, kedvesebb, sikeresebb nálam? Ez van. Mindig lesz jobb nálunk. Méregetni magunkat máshoz ezért nem érdemes.

Az egyik hölgy kifogásolta az elegancia hiányát az öltözetében, járásában itt is. Hát, lehet ráfogni, hogy igaz.. De szerintem az elegancia inkább tetten érhető abban, hogy elismerem: Bravo. Elismerem, hogy jól néz ki/ ügyes/okos/elégedett/stb. Én erre nem vagyok alkalmas, mert se a mozgásom nem ilyen laza, sem órákat nem töltök hetente az edzőteremben, hogy ilyen fenekem legyen. Biztos vagyok benne, hogy munkája van ebben.

De azt látom, virtuálisan és élőben is, hogy erre olyan kevesen képesek. Mert írnak ezek a nők  is becsmérlő, lehúzó kommenteket. Pedig lehet, az élet más területén ők is remekelnek. Ki tudja, a videóban szereplő lány talán nem tud úgy főzni, mint Rita. Vagy a legjobb munkaerők egyike Magdolna? Esetleg a legszeretőbb nagyi Elena? Talán.

Bár, ismeretlenül is azt gondolom, aki ilyen kommenteket ír, az valószínűleg odahaza sem túl pozitív. De nyilván tévedhetek. Bár csak így lenne. Hogy van az életüknek olyan szeglete, ahol kedvesek, dícsérők, támogatók, nem pedig beszólogatnak olyan ismeretlen lányoknak, akikről készült egy húsz másodperces videórészlet. A miértekről, hogyanokról semmit sem tudni. Akinek a munkája lehet épp az, hogy tudjon így vonulni, ha kell. Mert egész biztos, hogy nem így megy le minden nap a közértbe, s csábít el kiéhezett pasikat. És hozzáteszem, hogy valakinek ilyen teste legyen, elég sok munka kell az edzőteremben. De ezt nem látja a sok sértett nő, akiknek az élet, és a saját döntéseik úgy hozták, hogy nem rendelkeznek mondjuk ilyen alakkal.

De rendelkezhetnének mással. Mondjuk, elismeréssel saját maguk felé. Mert akkor eszükbe sem jutna másokat így fikázni, csak egy kiragadott részlet alapján.

Az irigység és a féltékenység azért értelmetlen és azért butaság, mivel mindenki egyedi példány, tehát összemérhetetlen, összehasonlíthatatlan. 

Kárászy Szilvia

Úgyhogy megnyugodtam végeredményben. A sértett nők ugyanúgy viselkednek, mint a sértett férfiak. Szidnak, lehúznak, mocskolódnak, negatívat böfögnek. Egyértelműen érezhető a különbség az ellentétes vélemény és a sértett hiúságból fakadó energia között. Ezért van az, hogy az ilyen kommenteket egytől egyik bóknak könyvelhetjük el végeredményben.

A rossz hírem nektek az, kedves érintettek, hogy ez mérföldekről lerí rólatok. És kuncogásra késztet minket, akik nem ilyenek vagyunk.

Nincs szégyen beismerni azt, hogy ha valaki jobb nálunk valamiben. Én például gond nélkül veszem tudomásul, hogy ez a csaj mennyire ügyesen mozog, és szerintem bomba az alakja.

És amíg nekem nem árt, nem áll belém, nem idegesít fel a viselkedésével, addig eszemben sincs ezen túl reflektálni.

Máskülönben ha idegesítene, irigységet váltana ki, egy megoldás lehetne: elhúzni edzeni, és ilyen s@gget gyúrni. De egyrészt elégedett vagyok a mostanival, másrészt inkább a fejemet edzem.  

Hölgyeim, akik pocskondiáztok: nektek mi hiányzik magatokban, hogy így kommenteltek?