• Főzés megy?
• Főzni tudsz?

Szokták kérdezni kommentben a pasik, némely posztom alatt ugyanis.

Az erőszakosabbja meg egyenesen visszazavarna a konyhába, jelezve, hogy az, amit épp a helyiségen kívül teszek, nincs ínyére.

Ma, alig 20 perce ez a kérdés úszott a tudatomba, mikor épp a képeken látható ételt porcióztam. Tarhonya, pörkölt tejfölösen, hogy krémesebb legyen. Ma és holnap munkába, szépen elcsomagolva, mert én, ha tehetem, főtt ételt viszek. Lévén imádok enni, és az a röpke szünet a 8 órában így igazán kimaxolva telik el.

Gyerekkorom óta motivál az étel. Mikor szembeszélben bicikliztünk haza Anyámmal, mindig az volt a kérdésem: Mi lesz az ebéd? S ha kedvemre való volt, úgy belefeküdtem a pipaszár lábaimmal a pedálba, hogy szinte repültem.

Így vagyok a munkaidőben is nagyjából. Szemem, nyelvem és orrom előtt lebeg az étel íze, illata, és annyira jól esik nekiülve jót enni.

Tehát. Mivel ilyen szinten vagyok az étellel, hála valószínűleg a bika aszcendensnek, az igényeimet ki kell valahogy elégítenem. Úgyhogy főzök. Rendszeresen. Reálisan, időtakarékosan, egészségesen, pénztárcabarátan. Olykor becsúsznak kisebb bakik. De csinálom. És tudok is. Mert akarok.

Mikor a férfiak közül egyesek ezzel a kérdéssel akarnak visszavágni, mindig jót mosolygok. Azt hiszik, majd megszeppenve, magamat elszégyellve, szememet lesütve kénytelen leszek beismerni:

Nem. Nem tudok. És majd ettől kevésbé érzem magam felnőttnek, nőnek, s végül győzelmet aratnak ők, a nagy erős férfiak rajtam? Ugyan már.

Nem attól leszek nő, és magáért felelősséget vállaló ember, hogy tudok főzni. Hanem hogy gondoskodom magamról, és az igényeim megfelelő módon kielégítve legyenek.

A nő, aki nem főz, nem azért nem teszi, mert nem tud.

Hanem mert nem akar. Mert ő maga mérlegel, hogy megéri-e neki, szükségesnek érzi-e, vagy meg tudja oldani máshogy úgy, hogy neki megfelelő legyen. Szabad ember. Döntött. S amikor megjelenik a férfi az életében, választhat. Kitart a korábbi döntése mellett, vagy változtat? S talán megteszi azt, amit eddig nem. Mert gondoskodni, táplálni szeretne, s rájön arra, hogy nem is olyan vészes hobbi ez. Szép kis tündérmese lehet ebből, és vicces történetek, mikről mesélhetnek majd, mint kezdő szakács s elkövetett hibái.

No, de vannak szép számmal, akik továbbra is kitartanak a döntésük mellett. Mert ha eddig, egyedül megtehette, hogy ne főz magára, akkor miért kellene ezen feltétlenül változtatnia? Míg magáról gondoskodik, és az időt beosztva másra fordítja az energiáit, szíve joga. Feltételezem, erről nem igen szoktak a hölgyek hazudni ismerkedéskor, tehát a leendő pasi tudni fogja, mit vállalt vele.

Itt, őszintén szólva a gyerek érkezése esetén tartom ildomosnak, ha ez a hozzáállás változik. És általában pont a gyermek lesz az, aki ezt a belső vágyat elindítja, nem a férfi, vagy korábban a nő maga. Mert ott már nem csak önmagára gondol a nő, hanem a kicsire, akiért felelősséggel tartozik. Hiszem, hogy kell is főzni a gyerekre legalább, mert üveges ételekkel nem célszerű embert nevelni. De igen, tudom, biztos vannak kirívó kivételek, akik még akkor sem akarnak fakanalat fogni.

Tehát, ott tartottunk, hogy főzés. Nő esetén.

S aki nem főz, az egyeseknek már nem is nő. Szíve joga ezt gondolni, csak hát elég uncsi már ezt az ellenérvet hallani, olvasni olyan viták esetén, ahova semmilyen értelemben nem passzol ez a számonkérés.

Mert tudok én is főzni. Látjátok, ma sem maradok éhen. Pedig a tarhonya alja kicsit leégett. A maradékot kapartam át a nagy edénybe, s azt fogyasztom még el munka előtt, kóstolónak.

Én főzök magamra. Mert így döntöttem.

S ha párom van, neki is szoktam. Mert ez is egyféle szeretetnyelvem. De ha kényszernek érezném, mint hajdanán apám várta el Anyámtól, hogy szedje is ki neki az ételt.. Hát, lennének ott is vicces történetek, de kétlem, hogy ezt a pasi büszkén mesélné a haveroknak.. És sok lehetősége nem is adódna, hogy kóstolgasson a Zugban.

Tudjátok, kedves urak, akik ezzel a kérdéssel jöttök: A nő, ha nem főz nektek, két oka van.

Vagy az, hogy még magának sem főz, mert annyira utál, és megoldja inkább bárhogy máshogy.

Vagy ti nem vagytok elég fontosak neki, hogy ezen változtasson. Mert valószínűleg úgy érzi, hogy egyéb erényeit nem becsülöd, és elvárod tőle azt, hogy jó cseléd legyen.

Pedig talán ő vezetőnek, orvosnak vagy bármi másnak briliáns, de a fakanálhoz nem fűlik a foga.

Tudod, mikor ezt a kérdést hallom: Főzni tudsz? - egyből elkönyvelem a kérdezőt, mint ösztönlény. Akinek addig terjed az igénye, hogy a hasa legyen teli, a zacskója meg üres, s ezenközben az asszony kussban legyen. Mert ha ennyi az ellenérv egy teljesen más tartalomban.. Akkor az elég sokat elárul rólatok, pedig még csak felétek sem szagoltam.

No, de tényleg köszi, mert jót mosolygok rajtatok, hogy ennyire eltévedtetek.

Mert ugyan főzni tudok, de kussban bizony attól még nem maradok.

No, hogy ízlett az elétek tálalt válasz, kedves legények?  

Íme, a cseppet sem internetbarát, ám valósághű kép az ételről: