Tudjátok, van olyan, hogy próbálkozom. Igaz szavamra mondom, hogy olykor beleállok, kísérletezgetek, adok esélyt az újnak. De annyira kib@szott macerával jár néha. Hogy ha meg nem is bánom, de az eddigi megszokott, rendszerezett életemet felbomlasztja, és rendetlenséget, kiszámíthatatlanságot és zavart eredményez.

Mint most is. Kezdett meghibásodni a régi. Jobban, pontosabban fogalmazva már meghibásodott, konkrétan, de még működőképes maradt. A fele legalábbis. Kettőből egy nem olyan rossz arány, de néha telhetetlen vagyok, ebből kifolyólag mégsem elég. És már rendszeressé vált, hogy hiába tekertem le, a lelkem nem érzékelte, és fűtötte magát egészen addig, míg ki nem húztam teljesen. Ment is el potyára az elején bőven energia, mire megtanultam, használat után áramtalanítsam.

Na most. Úgy érzékeltem, nagy a fogyasztása, s ki voltam téve annak, hogy egy nap már a fele sem fog működni. S ha ez pont sürgős esetben következik be, mondjuk a reggeli kávé előtt.. Hát, a robbanás, mely a hegyen történt volna ennek hatására, messziről láthatnátok itt a megyében, s oda lenne az inkognitásom. Tehát lélekben már készültem arra, hogy cserélni kell. Szép volt, jó volt ez a majd három év, amit együtt töltöttünk, de lassan véget ér. Kizsigereltem. Ezt is.

Nézegettem nagy bótban, interneten, milyen lehetőségek játszanak, amik megfelelnek a #hegyilánynak. Indukcióson gondolkodtam, mert egy villanytűzhelynek továbbra sem igazán lenne helyem, és hát komoly feladat azt elhozni, felhozni. Inkább engedjük el még egy kis időre. Tehát néztem a főzőlapokat, milyen, hol, mennyiért van készleten. Tudtátok, hogy jobban megéri az egylaposból kettőt venni, mint eleve egy kétlaposat? Úgy voltam vele, hogy egyelőre szerzek egy egyeset, a másik, réginek úgyis működik még egy. Azt majd kiteszem az erkélyre, és ott főzöm legfeljebb azt, ami szagot csinál. Ez pedig lesz idebenn, a szép új, modern.

Na, hát végül az egyik nagy bótban egy korábban kinézett darabot vettem meg, még jobban leakciózva. Örültem is, mint majom a farkának. Hazahoztam, kicsomagoltam, és már ki is próbáltam.

Mit gondoltok, megnéztem úgy igazán a használati utasítást? Persze. Hogy nem. Csak az első hibakódnál (ami nem is volt benne), és mikor ellenőriztem, hogy lehet, hogy a kávéfőzőm nem működik vele. Merthogy a terveimet kettétörte az a nem csekély probléma, hogy a kotyogós nem működik ám rajta. S igaz, hogy csak napi egyszer, hajnalban..vagy amikor felkelek (ami a korral járva van, hogy fél kilenc), kerül használatra, de na.. Pisilni ki kell mennem a házból, de hogy még kávét is úgy főzzek, hogy köntösben parádézom az erkélyen? Na még mit nem!

Úgyhogy most kénytelen vagyok mind a kettőt bent meghagyni, míg ki nem találom, mi legyen az új rendszer. Nyilván, ha jön a jobb idő, kint kávét főzni inkább hangulatos, mint cinkes. De január közepe van.. Addig még néhány hét visszavan.

Szóval az eddig nagy nehezen kialakított konyhai rendet kénytelen voltam felülbírálni, újratervezni, és kissé egymás hegyén-hátán a dolgokat elhelyezni.

És igen, az edényeim közül sem mind alkalmas az új főzőlapra. Ezzel számoltam is. De egyszerűen nem lehet mindig, mindenre számítani. Nem szeretem az újat, az ismeretlent, ami a megszokottól és biztonságostól eltér. Mert nem mindig lesz jobb, mindenre alkalmas, és kompakt. Van, hogy felfordulást okoz, és a megszerzése után is lesz, ami hiányos marad.

Aztán persze nem vagyok egy elveszett, hülye, anyámasszony katonája lány. Nem, nem érdekel, ti mit gondoltok, én bizton tudom ezt magamról.  Szóval nyilván ezt a helyzetet is megtanulom kezelni, egy új, működő rendszert kialakítani, és néhány nap múlva gond nélkül működtetni. Szimplán azért, mert én döntöttem úgy, hogy nem vagyok elégedett a régivel, s igényem lenne valami másra. És noha úgy terveztem, egyik jön, másik megy, hát ez végül nem jött össze. Kénytelen vagyok kevert rendszert alkalmazni. Ahol a régi és az új is használatban van, méghozzá egy icipici asztalon, úgy, hogy sok más dolog is megfér még rajta. S talán eljön a nap, mikor újra lesz egy tűzhelyem. Hogy ne innen-onnan darabokban oldjam meg az igényeimet. Hiszen van már kétféle főzőlapom, airfryerem, sparheltem. Mind alkalmas a főzésre, de egyesével egyik sem elégíti ki az igényeimet.

És hát.. Főzni, jókat enni, egészségesen élni mindenképpen akarok, hosszútávon. Ezért viszont be kell látnom, hogy szükségem van rájuk. És néha kénytelen vagyok felborítani az eddigi rendet, ismertet, ha elégedett akarok lenni.

Főzőlapról beszéltem eddig, de ha valaki másra gondolt elvonatkoztatva, nagyot úgy sem tévedt.

Hát, ilyen az élet a #hegyilány #hegyikonyhájában.