A kávé világnapja
ZalaiZug
Vágyom rád, Királyom
Kora reggel is már rád gondolok, epekedve kívánlak,
Hogy hozzád jussak, az irányítja minden mozdulatom.
Finoman simogatlak, majd erősebben szorítalak,
S végül egy halk sóhajjal teli lesz mindkét markom
Kemény, csillogó, tökéletes tagjaiddal.
Hozzád teszem, fekete szeretetem,
S eggyé válik újra tested, vele együtt lelkem egy darabja is,
S vágyakozva nézem, hallgatom, várom,
Hogy hevülsz fel egyre jobban, forrón, égetve,
Míg végül a tetőponton, kibuggyan várva várt kincsed.
Akkor aztán alig várom, hogy megízleljem,
Ma reggel milyen ízeket nyújtasz nekem,
Egy kis mézzel vagy cukorral, ha kell, megédesítlek,
S végül, így, mint a legédesebb szerető,
...