D(cs)inálások, avagy pillanatképek egy szingli nő életében

Mivel félek a magasban, ezért ma felmásztam a tetőre.

(Szerencsére Anyámnak nincs F@cebookja, úgyhogy nem őszül meg jobban, és ami a fontosabb: nem b@sz le úgy Istenesen. Pedig van AZ A HANGJA, ami áthallatszódna a 400 km-en, digitális eszköz segítsége nélkül is, és azt kívánod, inkább lapáttal verjen, mint kiabáljon.. )

No, szóval tető.

Nem csak úgy meghalási szándékkal gondoltam felmászni rá (szerintem az nem is sikerülne, csak erősen retardáltra verhetném így magamat a betonhoz), hanem meg kellett oldani egy helyzetet, és hát ki, ha én nem..?

Kellett most már valami kihívás amúgyis, úgy éreztem.

Túl jó most az életem, úgy érzem, minden próbatételt ...

Első benyomás

Mikor első pillantásra úgy tűnik, hatalmas kincset találtál, ám, ahogy a felszínre kerül, kiderül, hogy mégsem, és ez csak a látszat volt.

Ismerős az érzés?

Igen. Tudom. Mindannyian járunk így, akár viszonylag gyakran is.

No de milyen összetett ez a téma, gondoltam, kifejtem magamnak ezt az eszmefuttatást. Ha mélyre ások és nézegetem, ismerkedem a gondolatokkal, melyek megbújnak néha egy-egy élethelyzetben, akkor könnyebben tudom alkalmazni, helyesen, jól a való életben. És akkor újabb fűszál kerül a helyére a szívünk körüli Kertben, s még ha kicsi is, de fontos szerepe van. Nagy a tét! A boldogság, béke, teremtés udvarában minden egyes apró darabnak hatalmas jelentősége van.

Aki hasonlóan gondolja, annak ...

Magamnak sütöttem ki ezt a receptet, saját ízlelésre. De oly édes emlékeket idézett, gondoltam jó lenne megosztani veletek, hátha nektek is okoz néhány kedves, merengő percet ez a kis szösszenet.

Fogadjátok hát oly jó szándékkal, akárcsak egy érett nagymama kínálná nektek ebéd után a családi asztalnál, porcukorral megszórva saját finomságát.

Az első ízlelés varázsa

Nemrégiben olyan élmény esett meg velem, mit étkezés során még nem figyeltem meg.

Barátnőm fügekenyérrel kínált, melyet akkor nemrég készített. Lelkendezve, éhesen, gyorsan egy szeletet el is fogadtam. S ahogy az ajkaim elé került, még mielőtt beleharaphattam volna, meglepően tapasztaltam, mintha már azelőtt belém hatolt volna aromája, egész ...

Van nekem egy gyűrűm. 

Mindig, minden körülmények között hordom. Ha kint vagyok a kertben, ha tésztát gyúrok, ha vezetek, ha a takaró alatt kucorgok, ha ölelek, ha ütök. 

Hiszem, hogy nem görcsösen, hanem meleg, békés szeretettel ragaszkodom hozzá. Eljátszottam már a gondolattal, mit éreznék, ha elhagynám egyszer? Hiányozna, de elfogadnám, hogy így kell lennie. Azért persze vigyázok rá, hiszen együtt élünk oly régóta. És becses ajándék volt sok évvel ezelőtt.

Hogy kitől? Magamtól.

Filléres ajándék, fizikai síkon mára semmit nem ér, hiszen sima nemesacél. Van ezüst gyűrűm is, ami a fiókban várakozik hiába, ezt a kedvest legfeljebb a valódi karika válthatja le egyszer, ha nem csak saját magammal leszek ...

Utolsó körök

Őszül az idő, szinte egyik napról a másikra cserélt helyet a rövid ruha a kabáttal. Első didergős hajnalunkon még alig hittük el, és felvettük még a véknyabb ruhát. Meleg lesz még délután, hisz tegnap este még papucsban jártunk idekint. De elindulván otthonról, éreztük, ennyi volt már, nem remélhetünk több kósza lenge napot. Hát tényleg vége, ennyi volt a nyár? Szinte meglepődünk, pedig így is haladékot kaptunk, mely hetekig tartott. Most pedig október közepére jár.

El kell fogadnunk hát, nincs több időnk ebből az évszakból.

Még van egy kis ereje a napnak, mikor kint ténykedünk a kertben. Jó hozzánk a Teremtő, nem jeges zuhanyként önti ránk a hideget. Csak mutatja, a hűs szellővel, hideg talajjal, ...

Magamnak írtam, rólam.

Gyorsan, írásos bizonyítékként az esendőségre, míg meg nem magyarázom magamnak, hogy csak az éhség beszél belőlem. Leírtam, bevallom, mert így lehet: felismerni, megérteni, fejlődni, hitelesnek maradni. Azt hiszem, Újhold idején lehet igazán magunkba nézni. Most ez van itt, nekem legalábbis. Ezt hozta a szél..

Ahogy a virágmagok a szellő szárnyán, legyen úgy ez az iromány is..

Felteszem az asztalra, hátha a szél elfújja oda, ahol a mag talajt fog, és megfogan, s a hasonló gondolat mentén kihajt a cselekvés. Hisz annyi minden száll az utakon. Nem csak a szemetet kavarja össze, hanem a sok magot is, melyet mi magunk vetünk el.

S  jó sok magból több virág nő, s több méhecske, pillangó lakhat jól vele..

...

A széna illata

Szeretem a szénát. Ezt a szép, zöldes, sárgás föld kincset, melyet a nyár ad nekünk.

Nem csak a világ egyik legjobb, legtermészetesebb illata van, hanem valami mély, ősi ereje, energiája is. Látva a bálákat, ahogy a síkságon, vagy épp napjaimban már a domboldalon sorakoznak, türelmesen várakozva, napozva a hazaszállításig, mindig odavonzza a tekintetem.

És megértem, mit érezhet a büszke Gazda, aki végignézve a területen, amit a Teremtőtől használatba kapott, elégedetten mosolyog: a munka beérett, a tél biztosítva lesz.

Mikor mulcsolok a kertben, s a tenyérnyi szalmába fúrom orrom, érzem illatát. A több féle növény aromája mellett ott bújik meg minden, ami volt, és ami lesz, minden marok széna ...

Kommentek, üzenetek, és hangulatjelek,

Mik a világhálón dübörögnek

Napi több millió reakció, mely

Örömet vagy bánatot közvetít cenzúra nélkül

Akár a világ másik végére, Piripócsról.

Ha szemtől szemben állnál a valódi alakkal,

Ki idős néni, kamasz leány, meglett férfi

Vagy gyermekes családanya, akkor is

Ugyanezeket a szavakat használnád?

Vagy akkor nem lenne meg már az inkognitód,

Így inkább kiéled magad ott, hol királynak érezheted magadat,

Az útszéli utolsó paraszt helyett,

Aki a szavaid alapján valójában lehetsz?

Mikor trágár vagy, épp erőszakkal taposol

Egy másik ember önbecsülésébe,

Anélkül, hogy tudnád, mi volt az óvodában a jele.

Azt sem ...

ZalaiZug

Vágyom rád, Királyom

Kora reggel is már rád gondolok, epekedve kívánlak,

Hogy hozzád jussak, az irányítja minden mozdulatom.

Finoman simogatlak, majd erősebben szorítalak,

S végül egy halk sóhajjal teli lesz mindkét markom

Kemény, csillogó, tökéletes tagjaiddal.

Hozzád teszem, fekete szeretetem,

S eggyé válik újra tested,  vele együtt lelkem egy darabja is,

S vágyakozva nézem, hallgatom, várom,

Hogy hevülsz fel egyre jobban, forrón, égetve,

Míg végül a tetőponton, kibuggyan várva várt kincsed.

Akkor aztán alig várom, hogy megízleljem,

Ma reggel milyen ízeket nyújtasz nekem,

Egy kis mézzel vagy cukorral, ha kell, megédesítlek,

S végül, így, mint a legédesebb szerető,