Tudsz-e úgy élni igazán, mint gyermeknek

elképzelted a felnőtt életét hajdanán?

Gyújtasz-e gyertyát a vacsorához,

Iszol-e szörpöt, bort néha a nyárhoz?

Fújod-e mezőn még a pitypang sereget,

Fonsz-e virágból arany koszorút ősz fejedre?

Kívánsz-e hulló csillag alatt valami szépet,

Vagy legyintesz és mész tovább némán a setétben?

Incselkedsz-e huncut gyermekkel a boltban,

Vagy azt várod inkább, guruljon már előre a sorban?

Kézenfogva idős párt sétálva látni,

Férjed kezét megszorítva egymásra mosolyogni?

Forró nyári napon a zivatart látva

A száradó ruhákat gyorsan összekapkodva

Felkapod-e gyermeked és táncoltak kacagva

Élvezve az eső hűsítő cseppjeit a hajatokban?

...

..de azért a természet is besegít, ha jó a szándék.

Paradicsomra vágyom már. Itt van július eleje, és még nem ettem idén paradicsomot. Boltban nem veszek, elvből. Várom a kertem ajándékát.

A kertben a kapott palánták állnak. Várnak. Mire vajon..?

De borsó.. az bezzeg van, rengeteg. Már háromszor szedtem fel az összeset, elvileg, ám most reggel még mindig találtam egy kupacot. Elegem van már belőle, unom pucolni. Hát hogy lett ennyi??!

Ültetnék a helyére mást, de még mindig érik..

Napot akarok, és meleget.

Fázik a lábam. Talán a paradicsomoknak is zokni kellene, mint nekem?

Itt van július eleje, és még alig volt igazi nyár.
De már megint felhős az ég, ígérve az újabb eső adagot.

Teli van egy teljes köbös ...

Este van, az éjjel kezdete, mikor is én épp lefekvés előtt a nap porát lemosni terveztem.

Ám az ablakból alant egy fényes pontot láttam, első pillanatban azt gondolva, hogy egy figyelő szempár tapad rám.

Futva mentem szinte, hogy el ne tűnjön idő előtt ez ékes ábránd, mely okozhatta volna vesztem, ám én mégis szinte delejezve indultam ebbe a csodába: a veszedelembe vagy a paradicsomba. Ám nem szempár volt, mely az estben szállt, hanem igazi fényes ékszer: csalogatva magához a maguk sem tudni mit, de valamit foltyon kereső fehérnépet.

Követve őt jutottam ki a kerítésen, s látva még sok hozzá hasonló szépet, egyre messzebb és messzebb kerültem. Látva, hogy e szépséges smaragdból egy pók épp most lakott jól, indultam ...

Gender semlegesség vagy csak egyéni eltérés?

Ma végre nekiálltam kaszálni. Azzal a régi, kézi kaszával, amivel manapság a városi emberek a tájházakban találkoznak csak.

Tavaly vettem egy lomistól, vagy 5000-ért nagy lelkesen. Lecsiszoltam, lekezeltem, és azóta is várt arra, hogy a ki tudja hány éve folytatott mesterségét, hivatását újfent folytathassa, sok év hiába állás után.

Tudtam, hogy kell ő nekem. Hogy akarok kaszálni.

Ahogy tudtam ezt kicsi lány koromban is. Emlékszem, lehettem talán óvodás, vagy kisiskolás, mikor apámat (igen, kisbetűvel) győzködtem, hogy tanítson már meg kaszálni. De nem és nem, mert ez nem nőnek való. Pedig mi már kicsinek is villáztuk az almot a tehenek és szamarak alól, jól és ...

Hajnal van, a kertben riadtam fel, a fák, madarak, növények között.

Egy hosszú álomból ébredezem lassan, de még kóvájog a fejem, néha-néha még megszédülök, mikor a sok villódzó fényt látom a levelek között.

Hallom még a duruzsolást, ami a libbenő álomemlékből még érkezik.

Egyik hang gyógyszervásárlásra buzdít, másik horvátba’ csábít, emez ájfonnal menősítene, amaz nádszállá alakítana, vagy a hitelt nyakamba varrva egy életre legatyásítana, az meg ott a vacsora asztal előtt ob tampont dugdosna, a sok hüvelygombás vaginába.

Van, ki hív vetélkedni. Mit vetélkedni, netán erénnyel valamit elérni? Neem. Pojácát játszva tippelgetve leszerepelni, és egy lapostévét hazavéve újabb esztendőre a kényelmes, tunya ...