Klaudia nem fordult kétszer

Tegnap, ahogy ismét csak töltöttem ki reggel a négyszemélyes kotyogósból a kávét, a direkt megnövelt méretű bögrémbe, azon mantráztam, hogy na még ez a kicsi férjen már bele. Inkább dugig töltöm, és tyúklépésben járok, leiszok a tetejéről (pedig így még fel sem tudom keverni a cukrot és így keserű marad), minthogy csak egy kis részét öntsem ki egyszerre, és majd utántöltsem.

Nem, inkább szenvedek.

Ahogy pakolni is így szoktam. Szatyor lóg még a fülemről is, de ha meg tudom úszni, hogy kétszer forduljak, akkor inkább szétüttetem a térdem a kiálló sarkú valamivel, és a leszóródott zacskóért harmadjára is lenyúlok: de nem jövök ki még egyszer.

Korábban volt egy évek óta használt, ...

Lelkimese

Volt egyszer egy kislány, aki 15 éves korában, a középiskola első osztályában tanulva, kollégista volt.
Ez a lány az egész nyarat végigdolgozta, hogy legyen tanszerre, 1-2 ruhára pénze, ugyanis Édesanyja egyedül nevelte őt és Nővérét. Az apja azon a nyáron, az iskola kezdése előtt költözött el tőlük.
Onnantól kezdve békésebb élet várt rájuk, ám a gondok a tél közeledtével sokasodni kezdtek. Ugyanis a fűtési szezon kezdetén már látszódott, hogy az Anyuka nem tudja megvenni azt a kellő mennyiségű tüzelőt, ami szükséges a tél végéig. Hol ezt, hol azt dobott még a tűzre, kiegészítve a fogyatkozó fa készletet.
Volt ám füst a babaruháktól, szeméttől, de abban a helyzetben nem a környezet óvása, hanem a ...

Lelki mesék 2. rész

A nők háborúja

Mióta létezünk, azóta versengünk egymással, mi nők. Ha mégsem, akkor valószínűleg nincs hím a környéken.

És nincs ez jól, nagyon nincs jól. Ez a mostani világ sajnos épp erre erősít rá, mélyíti a köztünk lévő teret, ahelyett, hogy azt mutatná meg, hogy kell egymás ölelését őszintén fogadni, és viszonozni.

Ahogy megszülettünk, már elkezdődhet Apáért a harc. Hiszen ő Anya utolsó (remélhetőleg..) és a   kislány első szerelme. Mindenki őt akarja, hisz szükséges a túléléshez, érzelmileg és fizikailag is.

Ember, család legyen a talpán, aki ezeket tudatosan, szívből tudja elindítani. Hogy tudja a Gyerek, a Nő és a Férfi is, hogy a szeretet osztható, nem fogy el, nem lesz ...

A lány a szomszédból vs. instaistenségek

A mai világban mindenhol azt hallani, látni, hogy különlegesnek kell lenni, ki kell tűnni a tömegből, adni kell valami extrát, hogy sikeres lehess. Ha benned nincs semmi, ami hozza ezt az ikszfaktort, akkor maradnod kell a hétköznapi halandók unalmas táborában.

Akik megrekednek a középszerűségben, akiknek csak a munka, bevásárlás, házimunka, tv, gyereknevelés állandó körforgása való.

Bezzeg a kirakatfigurák, a celeblányok és macsófiúk, akik szebbnél szebb helyen pózolnak, a zsenik, akik már általános iskolában is okosabbak voltak, mint a tanárok, a sportolók, akik 15 évesen lekörözik az átlag embert. Nincs velük semmi baj, és nem kell tőlük irigyelni az eredményeket. Ki így, ki ...

2023.03.31.

Ekkor döntöttem úgy, hogy ideje blogot indítani. 

Ugyanis látok benne rációt, hogy a Facebook, ahol jelenleg is aktívan részt veszek, talán hamarosan már nem fog- vagy legalábbis nem így, ahogy most van - működni. Akkor pedig odavész a sok tartalom, amit eddig írtam, a meglévő kapcsolódási lehetőségekről nem is beszélve. 

Úgyhogy, felkészülve a legrosszabbra, de mindig bízva a legjobban: elindítom személyes blogomat. :) 

És ki lennék én? 

Egy nő, aki egy nagyot gondolva Szolnok megyéből Zala megyébe költözött, egy szőlőhegy tetejére, egy kis présházba. :) 

9 évet, gyakorlatilag az egész fiatal felnőtt éveimet a helyi menhelyen töltöttem, ami nagyon sokat adott nekem: jót és rosszat, ...

Másodszor térek ide vissza.

Első alkalommal nyár volt, minden csodás színekben pompázott, és a szívem: szerelmesen virult.

Csodás időszak volt, egy régi élet végén, és egy új kezdetén. Lelkesen vágtam bele a dolgokba, vitt a szív, az Élet, a Teremtés.

És aztán el is vitt innen, bízva abban, hogy noha ezt a kis zugot ezáltal kissé el kell engednem, máshova kell tennem a fókuszt, igaz lesz a mondás: Noha nem így terveztem, de még jobban alakult.

Hogy ki és mi a hibás, hogy végül nem így történt, magam sem tudom.

Talán nincs hibás, se ember, se körülmény, egész egyszerűen ennek most így kellett lennie. Ha nem az utadon vagy, akkor a kísérőkkel is csak eltévedsz. Ha visszatalálsz az ösvényre, akkor aki valóban veled ...