Vannak dolgok, amiket nem úgy tervezünk, ahogy alakul, és mégis csodás lesz.

Vannak dolgok, amiket egyáltalán nem tervezünk, csak megtörténik.És végül vagy jó, vagy sz@r lesz.

És vannak dolgok, amiket nem úgy tervezünk, igazán nem is teljesedik ki, de benne maradunk, mert hát nem olyan rossz.. Ám mégsem olyan jó, hogy ne a Milettvolnaha-ra gondoljunk.

Csakhogy az élet nem mindig úgy alakul, ahogy elsőre szerettük volna.

Van, hogy azzal dolgozunk, ami van, ami marad.

És az ember rövidke élete során többször is megtapasztalhatja mind a két oldalon, azt a kis savanykás ízt, amit ez az érzés ad.

Az sem jó, mikor be kell érnünk maradékkal, de ha mi magunk vagyunk azok, az még nehezebb.

Én sportban rossz voltam egész kamaszkorom ...

Vajon mi érdemes a foglalkozásra, és mi a kidobásra?

Van nekem egy kis növény kompozícziós kupacom, amit igaziból nem tervezetten indítottam.

Még tavaly, mikor felszedtem a hagymát, volt benne néhány rohadt.

Van, amit a komposztra dobtam, volt, amit próbáltam kivagdosni és felhasználni, és volt ez a három darab, ami ott maradt a kertben. Nem szépítem, lusta voltam egy idő után bármit is kezdeni velük. Odadobtam az akkori szőlő alá, minden flanc nélkül a felszínre, aztán mondom majd elkomposztálódik ott. Úgyse jók semmire se, kár a legapróbb tett is értük.

Aztán teltek a hetek, és feltűnt, hogy a zöldjük nem hogy csökken, de megindul. Nem piszkáltam őket, gondoltam a tél majd elrendezi az erőviszonyokat.

Ám a tél ...

Ne legyél teljesen kiéhezve, de folyton telítve sem.

Étkezésben, és szerelemben sem.

Egy ideje rendszertelen lettem. Vagy épp a saját rendszeremet építem, nézőpont kérdése. Nincs fix reggeli, ebéd vagy vacsora, csak ha éhes leszek, eszem.

Hagyom hogy a testem mutassa, mikor áll készen az inputra. Kicsit ugyan lefogytam, de az erőm ennek ellenére sem csökkent, sőt, lassan tisztul belem, fejem.

Viszont az arany középutat még kerestem, de azt hiszem, ma megleltem.

Napok óta tervezem, hogy az étkezésnek a módját megadom, a régóta vágyott cukkini sültet, s mit még szemem kíván, szépen megkenem, késsel-villával elfogyasztom, és elégedetten folytatom dolgos  napom.

Ám, még nem állt be a rend. Vagy addig húztam, míg már ...

De dög meleg van, pedig már este 7. A fene egye meg, már át is izzadtam a pólóm. Nem baj, direkt feketében jöttem, hogy ne látszódjon. Nesze, parkoló hely sincs ilyenkor, hát miért is lenne.. Na gyorsan, ide jó lesz, Orbit, zsepi, nagy levegő, indulás.

Kapkodom a lábam, az hiányzik, hogy már meg elkéssek! Pedig 1,5 órája készen ültem a hűvös házban, direkt nem csináltam mást, mégis kétszer váltottam át a felsőt. Hiába na, ha az ember randira megy, vége a nyugalomnak. A kuttyot is csak óvatosan simogattam, a kanapén feküdve hagytam, kértem hogy drukkoljon a Gazdinak, hogy jó legyen a leendő Maminak.

Eddig alig telt az idő, most pedig még le is hagy a fenébe. Mi történik itt?!

Ne izgulj, ne izgulj, de hiába, 5 perc múlva egész, és ...

Uhh, bakker, ott van. Hm.

Szép lassan elindulok felé, figyelek a járásomra, figyelek a járásomra, nehogy most bukjak el. Hm. Nem rossz, oké, nem kell elszaladni. Bár, az a vastag óra kicsit túlzás, és nekem egy cseppet sem impozáns, de hát az ízlésünk még lehet más.

Kezet fogunk. Hupsz, először kicsit félre megy, egyikünk sem nézi, hova nyúl.

Jujj, de puha a keze, mint egy kis gyenge gendersemleges próbababa. Na mindegy, hátha csak a látványomtól alélt el, vagy agyvérzése volt nemrég, és még lábadozik.. 

Kérdezi, hogy merre menjünk, mit csináljunk. Ó, a kedvencem, a döntésképtelen legény, ki mellett a sötétben lehetek majd én a superman.

Előre enged a járdán. Biztos csak udvarias akar lenni, és minden hátsó szándék ...