Mi a forgatókönyv a jövőre?
Mi vár az évről évre pusztuló világra?
Mit ér majd az ég fecskék röpte nélkül?
S a vadvirágok a rovarok zsongása nélkül?
Hova mehet a vad erdők nélkül?
Hol úszhatnak majd halaink tavak nélkül?
Hol legelhet a szürkemarha, hol nő majd a búza?
Tán a kiégett, kizsigerelt szikes földjeinken?
A most jajjkiálltó hangok mikor csendesednek el?
Mikor az áradó Duna vize az utolsó házat mossa el?
Mikor adja fel az utolsó harcos, s mondja azt: Feladom.
Ha eltűnt minden, amitől a Világ maga a csoda?
Mikor kerül lakat majd a szólásszabadságra?
Vagy korlátok nélkül sem érdekel már az igazság senkit?
Mert mindenki csak magával és a fogyasztással van elfoglalva,
S legnagyobb igazságtalanságokra is csak közönyösen legyint.
Meddig lehet kizárni az életet és a rémséges jelent?
Habár egyénileg könnyebb így az élet, annyi szent.
Míg a közönyt tartod, elfordulsz, továbbmész,
Addig kisebb eséllyel halsz meg minden nap egy kicsit.
Mert azok, akik látnak és éreznek,
A tömegesen haldokló fecskékbe ők maguk is belepusztulnak,
Látva azt, hogy ez egy szélmalomharc:
Ennél csak rosszabb lesz a jövőnk hamarosan.
Mi hogy ne haljunk bele az életbe?
Hogy ne nyomjon össze minket a jövő
Súlyos, száguldó, mindent taroló áradata?
Hogy lehet legyinteni világunk pusztulására?
Ne idegeskedj, ez az élet rendje, fogadd el,
Ez csak néhány fecske, egy kis árvíz,
Menj csak vissza a gyárba dolgozni!
Mondja ezt az, aki esetleg tehetne ellene.
Mikor lesz végre szív, lélek, pénz, idő, erő
Arra fektetve, ami nem a vagyont, hanem az életet növeli?
Mikor lesznek a törvények betartatva, azokat büntetve,
Akik a baj valódi forrásai, nem pedig azok felkutatói?
Hogy lehet az, hogy valaki esőben önzetlen fecskét ment,
Míg más ennek az ártatlannak a fészkét bottal veri le?
Más megáll az elütött állatnál, s orvoshoz viszi,
Amaz pedig teljes gázzal hajtott rajta át?
Egyik akksi gyárakat telepít a kiszáradt Alföldre,
Amaz pedig homokzsákokat halmoz az ártérre.
Az ott Guccit, Lorealt reklámoz jó pénzért,
Az öreg néni pedig száraz kiflijével a kóbor macskát eteti.
Ott ni: milliós követőbázissal Tiktokon tátog, riszál,
Ő közügyért áll ki s példát mutat: de a kutyát se érdekli.
Egyik erdőt tarol, földet zsigerel, vizet szennyez,
Másik ennek mocskát méhlegelővel foltozgatja lelkesen.
Mondd, hogy ne haljunk bele az életbe?
Kérem, követelem: mondja meg nekünk valaki végre!
Mert rettegünk a jövőtől, de nem magunk miatt,
Hanem az elkövetkező generációkért!
Lesz még jövőre fészkelő fecske az ereszek alatt?
Lesz még tiszta vizű patak az erdők alatt?
Lesz még friss levegőn játszadozó gyermek?
Lesz még valaha napsugár a sötét felhők alatt?
