Álltok, némelyikőtök értetlenül, hogy mi ez a változás?

Hova lett a kedves, mosolygós kislány, aki a hegy tetején virágokat, zöldségeket nevel, s lepkéket, madarakat kerget a fényképezőgéppel.

Ennek indult, legalábbis szerintetek ez az oldal.

Aztán jöttek más témák, egészen más energiával. Majd újabbak, és újabbak.

Amit eddig ártatlannak gondoltatok, egyesek mára bűnösnek könyveltek el. 

S most jött valami új. Fizetős tartalom. Hát beállt a sorba, és qrvulni kezdett? Mi mást jelenthet a bélyeg: ára lett, s nem ingyenes minden? Más nem lehet, mint valami szenny.

Pedig tudjátok, mi ez az egész?

Egy egyszerű alternatíva. A valóság egy más síkon való kipróbálása.

Sosem voltam ártatlan, és csak kedves kislány. Nőnek születtem, mégha jó ideig magam előtt is tagadtam, mit jelent ez az én számomra.

Kamasz vagyok olykor, ki szerelmesen örül a telefon pittyegésének: ő írt vajon, vagy egy érdektelen értesítés érkezett? Hisz levelezni, várni, epekedni, majd boldog mosollyal felnézni.. Emlékszel még, milyen jó érzés? Ha alkalom van rá, egy hosszú, árulkodó tekintettel összekapcsolódni, és csak egymást érzékelni, miközben megszűnik körülötted a világ? Az élet egyik ízesítője, az összekapcsolódó női-férfi energia. Néha nekem is megadatik, mégha rövid időre is. Szeretem olyankor az életem, még inkább, mint előtte, hisz minden színesebb, vidámabb, és az ötletek csak úgy szárnyalnak.

Aztán telnek a napok, hetek, és az érzés elmúlik. Hirtelen tűnik el, vagy szép lassan elkopik, megismerve a másikat? Egyre megy. A lényeg, hogy marad az átlagos hangulat.

S noha sok más örömöt, ízt is lehet lelni a kiskertben, a kapcsolatokban, és a szép természet adta világban.. De a sze.uális energiát, mit az indiaiak oly nagyra becsülnek, aligha pótolja bármi.

Sokáig hittem, hogy jó lesz nekem nélküle. Próbálkoztam is koplalni.. De mikor néha morzsa került elém, be kellett látnom, egy kiskanállal belőle is felér egy svédasztalos, unalmas ebéddel.

S kezdtem máshogy gondolni az egész rendszerre.

Egyedül vagyok, és ezt továbbra is élvezem, és igénylem. Ám, jól jön néha egy kis nasi. Viszont, hiába vannak városok, hol éjjel-nappal nyitva a bolt, az én fene ízlésemnek igencsak nehéz megfelelni, s emiatt hiába nézelődöm, pláne itt a világtól elzárt hegyen, nem találok fogamra való falatot.

Régen is volt már ilyen. Mikor éreztem, hogy szükségem lenne egy kis finomságra, de friss és egészséges, házi portékához nem jutottam. Megpróbálkoztam a tömeggyártásban használatos felnőtt tartalommal, de számomra az inkább lohasztó, mint kívánatos.

Szeretek olvasni, saját magam elképzelni.. Legyen hát videós forma helyett olvasmányos. Ám, nem leltem olyat, ami nekem szép, etikus, és helyes lenne.. Elment attól is a kedvem.. Azzal a megállapítással, hogy írok inkább magamnak, ha egyszer megjön a bátorságom e pajzán és titkolt tettre.

S hol kihúztam az üres szakaszokat teljes böjttel, vagy mikor terülj-terülj asztalkám volt, igyekeztem elraktározni, ínségesebb időkre.

S mostanra jutottam el oda, hogy nem akarok koplalni, ám fogamra való falatot sem igen lelek. S az igazamból nem engedek, csak azért, hogy a hasam tele legyen. Gondoltam hát egy nagyot, s ha már az önismeret útján eljutottam oda, hogy nyíltan vállalom: jó dolog bizony a megélt erotika, akkor megpróbálkozom azzal, amiben régen hiányt tapasztaltam, s kitöltendő piaci rést találtam.

Írni szeretek, s annyira rosszul sem teszem elvileg. Képzeletem tárháza nem csak a kedves, aranyos, természeti képekben gazdag, hanem bizony a felnőtteknek való gondolatokban is fel van erősítve.

S tudom, hogy nem szereti a legtöbb ember, ami nem fér be a skatulyába, ami a fekete és fehér színeken kívül esik.. Tudom, mert én magam is működtem így jó sokáig.

S mikor azt látják, hogy egy személyben ott a báj és a bujaság, nem marad más megoldás némelyeknek, mint a borzadás. Mit képzel? Hogy meri? Legyen csak az egyik, mert a köztes árnyalatokkal nem tudunk mit kezdeni.

Szeretitek, mikor egyszerűen, őszintén, sallang és erőszak nélkül fogalmazok, még ha hosszan is teszem, egyeseknek követhetetlen kifejezésekkel színesítve.

Ugyanezt teszem majd, azzal a különbséggel, hogy nem madárkák lesznek benne, hanem képzeletbeli légyottok, valóságszagúan, etikusan és helyesírással minőségre törekedve. Nem tömegtermék lesz, mert aki a durr belét, a gyorsat, a szárazat szereti, az ezekben majd nem sok örömét leli. De hiszek abban, hogy ha magamból indulok ki, ebben is, lesz olyan, aki hozzám hasonlóan pont ezt igényli.

S mivel haladunk a világgal, a modern technológiával, miért ne lehetne ezt a világhálón írott és felmondott formában terjeszteni? Arc nélkül kellene tennem, mert szégyen az, ezt is szeretem? Nem hiszem. Nekem legalábbis nem lenne hiteles, ha ezt a részem lepleznem kellene.

Szeretném megnyugtatni a most értetlenül állókat, hogy mind az összes árnyalatban én én vagyok.

Az aranyos lánytól kezdve az erősig, s bizony a huncut is beletartozik.

S ahogy eddig is kerestem a megoldásokat a felmerülő helyzetekre, most is ezt teszem.

Alternatívát keresek magamnak az utamra. Mert úgy szeretek egyedül lenni, ugyanakkor a hasamban repkedő pillangókat is érezni.

S mikor épp nincs senki, aki megbolygatná őket, akko r kerülnek terítékre a kis történetek, novellák és kétértelmű tartalmak, hogy ezt az érzést egy kicsit felélesszék.

Ezért írom le ezeket, s teszem közzé. Mert nem csak én vagyok egyedül, felnőtt embernek való igényekkel.

A világon nem csak az a megoldás, hogy szedjünk végre össze egy férjet vagy feleséget, és maradjunk végre csendben.

Mert van, mikor más alternatívát kell keresni. Én azt teszem, és afelé is lépek, nem csak a paradicsomok mellé a kiskertemben.

Az én leendő történeteim azoknak lesznek alkalmasak, akiknek nem kell a nagyüzemi, személy és érzéstelen videós áradat, mely a világhálót ellepi.

Mivel én rendes lány vagyok, elvekkel és etikával, értéket képviselve akarok alkotni, igaz hogy 18-as korhatárral is.

Kicsit vegyítve a régi értékeket, elfogadva azt, hogy a világ változik, ám a szerelem érzése mindig mámoros marad.

Saját magamnak egyelőre tetszik ez az új szabadság, és lehetőség. Hogy nem kell feltétlenül koplalni, csak azért, mert szingli vagyok.

S nem vagyok én különb az átlagos nőknél, vagy férfiaknál. Legtöbben vágyunk arra, hogy ne csak jók, hanem jól szórakozók is legyünk. A különbség köztünk annyi, hogy én ki is merem mondani, más pedig a fürdőszobába bújva, vagy míg párja dolgozik, alszik, addig csendben, sunyiban teszi. Holott nem szégyen az, hogy vágyakozunk. Akkor féljünk inkább, ha ez elmúlt már, és csak úgy vagyunk.

Én próbálkozom elsősorban magamnak örömet okozni.. De ha másnak is juthat belőle, akkor miért ne?

Miért ne lehet a színskála színeit szabadon keverni?

Ez is csak egy DiaKocka a Zugban lévő történetben, nem több.

Olvashatod, átpörgetheted.. De nem szégyen, ha kíváncsian belekukkantasz, és nem csak nevetést váltok ki belőled, hanem...