Gyors, gyors, lassú Táncolni bevallom nem tudok, habár szeretek. De a tánclépéseket megjegyezni, és lekövetni sosem tudtam. Ugyanúgy, ahogy ismerkedés során sem voltam soha nagy taktikás, mert egész egyszerűen nem éreztem célravezetőnek. Mikor hajdanán, fiatal felnőttként néha megpróbálkoztam vele,…

Mi a forgatókönyv a jövőre? Mi vár az évről évre pusztuló világra? Mit ér majd az ég fecskék röpte nélkül? S a vadvirágok a rovarok zsongása nélkül?   Hova mehet a vad erdők nélkül? Hol úszhatnak majd halaink tavak nélkül? Hol legelhet a szürkemarha, hol nő majd a búza? Tán a kiégett,…

    Mondjuk, halljuk. Vígasztalunk, magyarázunk vagy támadunk e szavakkal. Ez egy igen nyamvadt, sunyi, vagy felszabadító mondat. Attól függ, honnan és mikor, milyen helyzetben nézzük. Mert mindig a saját valóságunkban vagyunk, mindannyian. Még akkor is, ha szinte harcolunk azért, hogy a…

  Ismerős mondat? Te inkább hallani vagy kimondani szoktad? Bevallom, mióta mostanság túl sokat hallottam az idősebb generációtól, leginkább munka kapcsán de az élet más területén is, azóta én magam alig használom. Mert a szokás szó szinte a fülembe szúr. Mert egy keretbe rendezne, amiből…

Csalódás Csalódtál bennem, mert máshogy cselekedtem Mint amit a fejedben elképzeltél, mint helyes tett? Csalódni igazán csak abban lehet Ki ígéretet tett, s nem tartotta be.   Ám, ha szó sem esett arról, mire vágysz te, S mit tudnék én nyújtani önszántamból, Az nem a másik ember hibája Csak…

  Érezted már ezt? Hogy kész, vége, csak úgy vagy. Egy feladat, egy mű, egy szakasz teljesítve.. És szétnézve, tanakodva új utat kellene kezdeni. De nem, nem azt teszed, hanem inkább a régihez, a készhez ragaszkodsz, akár erőszakosan is? Mert az ismerős, komfortos, azonnali eredménnyel kecsegtető?…

  Értem még sosem rajongtak. Eddig. Emberek legalábbis nem. Állatok igen. Emlékszem az első ölelésre a csacsinktól, aki csak velem tette ezt, senki mással. Kislány voltam, alig értem el a nyakát, de ő átölelt. Nem tettem ezért semmi különöset, csak szerettem. Néha kitakarítottam a helyét, és füvet…

    „Jaj, de sokat jártam fáradtan, Mikor házasodni akartam. Nem találtam kedvemre valót, Csak az a szeretőm, aki volt.”   A minap hallottam ezt a csodaszép muzsikát. Noha nem vagyok zenei beállítottságú, ám mégis megfogott. Gyönyörű, és a szövege is, mind az összes változatában. S hallom…

  Nézegetem ezt a kis szegfűt, amit még tavaly vetettem magról. Csak úgy szétszórtam random, ahol úgy gondoltam, nem lesz útban elől. Nem fektettem rá nagy hangsúlyt, mert második évben virágzik. S nekem akkor is, most is leginkább olyan kell, ami idén. Vagy ha lehetne, már most azonnal. Idén…

 A kép tavaly készült a házhoz vezető hegyi útról.  Tegnap HegyiYeti élő adását néztem, ahol egy felhasználó írta neki, van egy lány, aki felköltözött a hegyre, és párt keres. Keressen meg, hátha… Egyből magamra ismertem, és kicsit megrémültem. Nem azért, mert javasoltak neki, hanem mert…