Csalódás

Csalódtál bennem, mert máshogy cselekedtem

Mint amit a fejedben elképzeltél, mint helyes tett?

Csalódni igazán csak abban lehet

Ki ígéretet tett, s nem tartotta be.

Ám, ha szó sem esett arról, mire vágysz te,

S mit tudnék én nyújtani önszántamból,

Az nem a másik ember hibája

Csak a saját projekcióid összeomlása.

Melyet nem köszönhetsz másnak

Mint saját magad balgaságának.

Ezért hát ne vetíts a másikra semmit

Mi ezen a síkon valójában az agyadon kívül nem is létezik.

Nézd és érezd, mit ad szívből a másik,

S ha nem elég, vagy épp sokallod,

Dönts saját belátásod szerint: menj vagy maradj,

Hisz ő valójában nem kényszerít rád semmit.

A gond ott van, hogy a másikat hibáztatod,

Miközben ő megteszi azt, amit te talán nem mersz:

Saját magát adja, a jót és rosszat együttvéve, ezzel elkerülve a valódi hibát

Hogy saját magát illetően csalódás érje.

Mert ha megfelelési vágyból létezne,

Akkor elég hamar széjjel lenne tépve.

Kinek feleljen meg épp aktuálisan,

Aki hangosabban vagy erőszakosabban mondja?

Tehát ahelyett, hogy csalódnál benne,

Mert személyisége teljes színét megmutatja,

Értékeld azt, hogy se a jót, se a rosszat nem tagadja,

És eléd állva változó intenzitással, de eléd tárja.

Ha valami nem tetszik neked, mert te csak a jót keresed,

S a vulgáris szavakat, esetleg a külön véleményt nagy ívben kerülöd,

Vagy a hosszú megfogalmazás, az érzelmek sokkolnak,

A szabad távozás és figyelmen kívül hagyás lehetősége előtted áll.

Csak tedd meg ezt csendben és magadban kérlek,

Mert a kontroll mániád más emberek életében igencsak terhes.

Ilyen irányú véleményed nem kérte senki,

Mert akármilyen nehéz elképzelni, van, aki mer saját maga lenni.

Akkor is, ha sok az okos körülötte, kik egyesével mind azt hiszik,

Ők tudják a legjobban, mi kell a hegyilánynak.

De van egy remek hírem, mire én is manapság jöttem rá:

Az egyetlen személy, akiben valójában csalódhatok, az saját magam vagyok.

S ha most újra másokat néznék, hallgatnék, rájuk támaszkodnék,

Ahogy szinte az egész eddigi életemben tettem, qrva nagy hibát követnék el.

Mert tudom milyen kalitkába zárva élni, s elegem volt abból,

Most szabadon a hegyen, én döntöm el, mi legyen, velem.