Tegnap az egyik főni kérdezte, miújság, hogy vagyok.

Én pedig amúgy is elememben voltam, úgyhogy gondolkodás nélkül rávágtam, hogy minden rendben, nincs okom a panaszra.

És néhány mondat erejéig elkezdtünk beszélgetni erről.

Aztán eltelt a nap, szokásához híven, hiszen akár panaszodunk, akár nem, végül lemegy a nap.

S most, reggel, a kávé mellett megnyitottam egy instagram üzenetet, amit egy lány írt.

Eddig is kaptam üzeneteket, habár mostanában ezeknek a minősége nagyon sokat változott. Kedvesek, visszajelzést adnak, és némely szavaikkal ők is bepillantást engednek az életükbe.

Szinte teljesen eltűntek a kretének, és tényleg megjelentek azok, amiket vétek lenne nem elolvasni. És szép lassan igyekszem is ezeket ...

Ez a kijelentés egy ideje el van mentve a jegyzetek közé, mint témajavaslat. Van jó pár ilyen mondat, szókapcsolat, amit egyszer leírtam, várva a megfelelő ihletet annak kifejtésére.

Most ez következik.

Az elmúlt napokban ugyanis valahogy nagyon felszínre kívánkozott.

Egyrészt, mert munkahelyen hallgatva a lányokat, nőket, hallom azt a mondanivalójuk mögött, amit régen én éreztem, mikor ezt a mondatot láttam leírva. Rám gondolva közben..

Illetve maga a srác, akivel akkoriban együtt voltam, némely cinkes történetben előköszönt, és bizony óvatosan átpörgettem a régi, ám nem szép emlékeket.

És ma, az egyik posztomban is a vele való kapcsolódásból származó rossz emlék köszönt vissza.

Ezt a mondatot egy lány ...

Tilos az óvszer vásárlása a 18 év alattiaknak?? 

A héten a melóban feljött a szó, hogy az egyik boltban nem adtak ki gumióvszert 18 év alatti kamaszoknak. Merthogy elvileg tilos. Úgyhogy egy idősebb hölgy vette meg nekik végül a csomagot.

Én el voltam hűlve!

Mi az, hogy nem lehet venni pont annak a korosztálynak, akik a leginkább értintettek annak használatában? Lehet, hogy egyeseknek ez már régen világos, de számomra ez megdöbbentően új információ volt, pedig hát a szexualitás témája igencsak sok olvasmányt szokott számomra adni. Hátha van, aki szintén nem volt ezekkel tisztában.

Úgyhogy nem voltam rest, ma végre utánanéztem a dolognak!

Gyorsan spoilerezve: lehet vásárolni 18 év alattiaknak, csak ez sajnos nincs mindenhol ...

Mi a forgatókönyv a jövőre?

Mi vár az évről évre pusztuló világra?

Mit ér majd az ég fecskék röpte nélkül?

S a vadvirágok a rovarok zsongása nélkül?

Hova mehet a vad erdők nélkül?

Hol úszhatnak majd halaink tavak nélkül?

Hol legelhet a szürkemarha, hol nő majd a búza?

Tán a kiégett, kizsigerelt szikes földjeinken?

A most jajjkiálltó hangok mikor csendesednek el?

Mikor az áradó Duna vize az utolsó házat mossa el?

Mikor adja fel az utolsó harcos, s mondja azt: Feladom.

Ha eltűnt minden, amitől a Világ maga a csoda?

Mikor kerül lakat majd a szólásszabadságra?

Vagy korlátok nélkül sem érdekel már az igazság senkit?

Mert mindenki csak magával és a fogyasztással van elfoglalva,

...

Tudod, az egyenes deréknak ára van. Ahogy a leengedett vállaknak is. A kellően magasra emelt állaknak is. Ne legyen túl magasan, de nyakhoz húzva se!

A legdrágább viszont, a tekintet, amit nem a földre szegezve hordasz. Hanem a másik tekintetébe pillantva, nyitottan szemlélve a világot szemmagasságban, esetenként az égre pillantva, biztonsággal és áhitattal, ha valami szépet látsz odafenn. Azért igen sokat kell, hogy fizess.

Mert, ha egyenes derékkal, háttal, lehúzott vállakkal, és emelt állal, nyílt tekintettel sétálsz, akkor könnyen céltábla leszel. Azoknak, akik púpos háttal, lesütött tekintettel, kezüket a szájuk elé tett susmussal nagyképűnek, arrogánsnak könyvelnek el. Bárkit, aki képes arra, amikre ők nem.

...

0tt volt.

Az újabb esély.

Most nem több nap adatott, mint a szülővárosomban, a pennyben anno, ahogy egyszer már ezt elmeséltem. Hanem egyetlen napba sűrűsödött a több alkalom.

Tudtam is, hogy ennyi jut.

Először, mikor megláttuk egymást, épp mosogatni indultam és léptem arra, te pedig embereket előztél. S a félmozdulat során egymásra néztünk.

Láttam az arcodon a döbbenetet, ami az én tekintetemben nem csak, hogy tükröződött, de szinte háborgott. Nem romantikus, rózsaszín, hanem pőre és buja: aztaqrva.

Csak néhány másodpercig ragadt oda a tekintetem, abba a mély barna szempárodba. És szinte mint egy baleset során a nyakpánt, úgy tartotta egyenesben a belső hang az én fejemet is, nehogy utánad forduljak. Tudtam, ...

Ha csúnya vagy... A figyelemfelkeltő cím után egy kis magyarázat: Sokan írtok nekem, gyakran sértettként, hogy a nők a külsőségeket nézik.. Hiába vagy jó fiú, rendes, ha csúnya vagy. Ebben fejtettem ki a véleményemet, ha már kérdeztétek. #erotikus #nekedbelegyen #foryou #önismeret #valóság #hegyilány #férfiak #fyp #férfiaknak #férfiaknaküzenem #tippek #férfiakésnők #társkereső #csúnya

Ülök a laptop felett, előtt, az emeletes ágyam alatt a beépített asztalnál.

Most itt van a leghűvösebb. Télen pedig a legmelegebb.

Az asztalon körülöttem könyvek, ékszerek, fonalak, lehorgolt, de még nem eldolgozott kis apróságok, mondhatni rendetlenül, de én inkább művészi elrendezésnek nevezem.

Velem szemben képek rólam, kiskoromból. Csacsik, kutyák, kecskék vannak rajta, meg az egyik nővérem. Csak néha nézek fel rá, mert mostanában ritkán ültem ide.

Egy nyár eltelt, mikor inkább kint voltam, vagy odavoltam dolgozni. Húzós volt, elfáradtam.

A napokban ültem le ide ismét, és kezdtem el újra pötyögni, horgolni.

S van egy tükör is velem szemben, abban nézem most is magam.

Nézem, figyelem mit látok, mit ...

Mondjuk, halljuk. Vígasztalunk, magyarázunk vagy támadunk e szavakkal.

Ez egy igen nyamvadt, sunyi, vagy felszabadító mondat. Attól függ, honnan és mikor, milyen helyzetben nézzük.

Mert mindig a saját valóságunkban vagyunk, mindannyian. Még akkor is, ha szinte harcolunk azért, hogy a másikéban legyünk, hogy megértsük, kiszolgáljuk, kimagyarázzuk, vagy épp kiforgassuk a sajátjából.

Nehéz hely a saját valóságunk. Sokszor olyan ellentétes, szövevényes, színes, békés, üres, telt a többiekéhez képest.

Nekem sokáig nem nagyon volt saját valóságom. Még most is csak alakul, ha őszinte akarok lenni magamhoz és hozzátok. Mármint, nyilván éltem, gondolkodtam, cselekedtem, hisz nem egy ágyhoz kötve agyhalottan ...

Ó, ott van ő.

Hanna. Milyen szép ma is, hogy mosolyog! Boldog.

Csak az én szívem facsarodik olykor, mikor belegondolok, az én oldalamon is vonulhatna, ha nem félek időben lépni. És most késő. Egyelőre legalábbis. Mert ott van ni, nem messze tőle a pasija. Az a fasz Jóska. Aki ahelyett, hogy összetett kézzel hálálkodna, hogy ilyen párja lett, továbbra is Tinderezik sunyiban. Azt hiszi, ettől menő, pedig a többiek is csak a fejüket csóválják, és nem értik, hogy lehet ekkora gyökér. És a legundorítóbb, hogy nekünk mutogatja cigiszünetben, milyen buxákra nyom igent, meg kikkel írogat. Nem sokan vannak, egyik sem olyan szép, mint Hanna, de ott vannak. És nem Jóskán múlik, hogy nem jön össze olykor egy-két dugás, hanem a csajokon. ...