„Jaj, de sokat jártam fáradtan, Mikor házasodni akartam. Nem találtam kedvemre valót, Csak az a szeretőm, aki volt.”   A minap hallottam ezt a csodaszép muzsikát. Noha nem vagyok zenei beállítottságú, ám mégis megfogott. Gyönyörű, és a szövege is, mind az összes változatában. S hallom…

  Elsőnek terápiás jelleggel indult. Olyan dolgok is a felszínre kerülhetnek, ami máshogy aligha, lehetővé téve azt, hogy megdolgozás, megértés után szelídüljön a hatása. Majd ha a képeket, kisebb történeteket nézem, mintegy virtuális naplóvá vált. Jó visszanézni, milyen volt régen, milyen most, s…

  Nézegetem ezt a kis szegfűt, amit még tavaly vetettem magról. Csak úgy szétszórtam random, ahol úgy gondoltam, nem lesz útban elől. Nem fektettem rá nagy hangsúlyt, mert második évben virágzik. S nekem akkor is, most is leginkább olyan kell, ami idén. Vagy ha lehetne, már most azonnal. Idén…

  Szórakoztató a munkád? –kérdezte egy ismerős srác már írott formában, miután munkás ruhában, koszosan (én) kávézás után láttuk egymást kutyafuttában. Teljes őszinteséggel írtam neki, hogy nem, egyáltalán nem. Akkor pont a tűző napon, ám egy nagyon szeles helyen kellett oszlopok közét fugázni, meg…

 A kép tavaly készült a házhoz vezető hegyi útról.  Tegnap HegyiYeti élő adását néztem, ahol egy felhasználó írta neki, van egy lány, aki felköltözött a hegyre, és párt keres. Keressen meg, hátha… Egyből magamra ismertem, és kicsit megrémültem. Nem azért, mert javasoltak neki, hanem mert…

Tudsz-e játszani?    Néha játszd el, hogy elepedsz, és nagyon akarod Mondj csupa szépet, csábítót, női fülnek valót. Szedj virágot a mezőszélről, mondván, Erdőn-mezőn vágtál át azért a különlegességért, Mi a csokor díszeként piroslik, akár a mosolygó ajkam.   Néha játszd el, hogy már reggel…

  Nagyjából két éve, még a városi házam előtt a járdán sepregetve elbotlottam, valami kósza betoncsücsökben. Abban a pillanatban szólt a mondat a fejemben: De szerencsétlen vagy! Ám, akkor a saját hangom mögött elősejlett egy ismerős, mély hang is. És ott, a járdán fizikailag az utcán állva,…

Óvodás voltam, emlékszem, merthogy torna dresszt kellett volna felvenni másnap. De elhazudtam, hogy véletlenül otthon hagytam. Pedig nem volt véletlen, direkt csináltam. Tudtam, ha az óvónők meglátják a lábszáram, a zúzódásokkal, színes csíkokkal, baj lesz. Pedig még csak óvodás voltam. Emlékszem,…

  Vannak emberek, akik nem találják a helyüket a világban. Nem jobbak, vagy rosszabbak, mint mások. Csak, mások. Mennyivel könnyebb és nyugodtabb lenne, ha be tudnának simulni a rendszerbe, ha nem tűnne fel nekik a hiba, ami minden mögött ott van. Ha a némi jó ellensúlyozni tudná a sok rosszat, de…

  Mérhető-e, ami boldoggá tesz? Ha igen, ezrek, százezrek vagy milliók fedik le? Vagy beéred te is az élet apró örömeivel? Nézem a megelevenedett erdőt, Melyről mint szél fújta levelek Szállingóznak a cinke seregek, A naponta kétszer töltött madáretetőkre.   Négyezer forint volt egy zsák…