Tudsz-e játszani? 

Néha játszd el, hogy elepedsz, és nagyon akarod

Mondj csupa szépet, csábítót, női fülnek valót.

Szedj virágot a mezőszélről, mondván,

Erdőn-mezőn vágtál át azért a különlegességért,

Mi a csokor díszeként piroslik, akár a mosolygó ajkam.

Néha játszd el, hogy már reggel rám gondolsz,

Hogy alig várod, hogy újra élőben láthass.

Csinálj úgy, mintha érdekelne a véget nem érő

Női hablatyolás, néha hümmögj, kérdezz párat,

És kész is van a kezdeti ráhangolás.

Mert nekünk nőknek szükséges, hogy a fejünk, szívünk, 

Legyezgetve legyen, ahhoz, hogy meg tudjuk adni magunknak, s

Majdan ha szerencséd van, neked is, amire te magad is epekedsz.

S végül ha betartod a játékszabályokat és szépen játszol,

Majd mi is úgy csinálunk, mintha tényleg hinnénk neked. 

Mert a játék egészen más, mint a kihasználás,

Hazudni ne hazudj, mert úgyis lebuksz.

Nőnek valótlant állítani, hazug módon bókolni

Igen felesleges, tanulj meg hát csak rá koncentrálni,

Különben a célodtól fényévekre jutsz.

Nem mindenki, nem akármikor, és nem akárkinek

Csábítható játékra. Van, aki mindig, és van, aki soha.

Hisz nem csoki vagy te, hogy mindig kívánja.

De ha tisztán és őszintén lépsz a körbe,

Lehet, hogy neked gurul végül a labda.

Talán ha kipróbálod, megtetszik, és bérletet veszel,

Ám, ha mást nem, gyakorlásnak pont megfelel.

Néha mi nők is játszunk csupán, mint oroszlánkölyök az egérrel,

Hogy később a nagyvadat könnyedén ejtsük el.

Addig is, gyere, kapj el. Ha jól csinálod, majd lassan futok.