Beszéljünk a közhelyes, és szerintem káros idézetekről, amik keringenek a köznyelvben. Kifejtem, miért. Most az összetartozás témakörében. Most olvastam a közösségi médiát pörgetve a legelső mondatot: „Mert az élet úgyis melletted tartja azt, akit és amit kell.„ És úgy elkapott a zideg, hogy…

Tegnap voltam egy előadáson. Egyedül. Legszélére vettem jegyet, ott szeretek ülni. Utálom ugyanis, mikor fel kell állítanom az embereket, hogy helyet foglaljak. Mondjuk, van olyan közeg, ahol ez egyáltalán nem okoz problémát, és két lábra sem kell állniuk ahhoz, hogy ez megtörténjen.., de hát egy…

  Úristen, úristen! Írt! Ő írt! Ezt nem hiszem el! Szinte kiáltottam önkívületi állapotban, a boldogság és a megdöbbenés keverékével. Többször is ellenőriznem kellett, hogy a komment tényleg tőle érkezett-e, nem pedig egy álprofilról. Nem is emlékszem, hogy akkoriban mikor ért utoljára ilyen…

Mindjárt, mindjárt sikerül! Érzem, közel a pont, amire úgy vártam. Hol izgatottan, hol kíváncsian, vágyakozva vagy olykor elbizonytalanodva.. Már egy ideje érzem, hogy közeledik. Átfutott az agyamon, hogy talán már el is értem, csak egy nemlétező tökéletes élet ábrándját kergetem, s észre sem…

  Tegnap az egyik főni kérdezte, miújság, hogy vagyok. Én pedig amúgy is elememben voltam, úgyhogy gondolkodás nélkül rávágtam, hogy minden rendben, nincs okom a panaszra. És néhány mondat erejéig elkezdtünk beszélgetni erről. Aztán eltelt a nap, szokásához híven, hiszen akár panaszodunk, akár…

Mi a forgatókönyv a jövőre? Mi vár az évről évre pusztuló világra? Mit ér majd az ég fecskék röpte nélkül? S a vadvirágok a rovarok zsongása nélkül?   Hova mehet a vad erdők nélkül? Hol úszhatnak majd halaink tavak nélkül? Hol legelhet a szürkemarha, hol nő majd a búza? Tán a kiégett,…

  Majd rájössz. Én szóltam. Majd úgy végzed.. Hányszor hallom, olvasom az ilyen és ehhez hasonló mondatokat. Idegen, gyakran arc nélküli emberektől, és természetesen javarészt férfiaktól... Akik olvasva a blogot, azt gondolják, ismernek, és noha még a nevemet se tudja sok, s a jelenemet sem…

  Érezted már ezt? Hogy kész, vége, csak úgy vagy. Egy feladat, egy mű, egy szakasz teljesítve.. És szétnézve, tanakodva új utat kellene kezdeni. De nem, nem azt teszed, hanem inkább a régihez, a készhez ragaszkodsz, akár erőszakosan is? Mert az ismerős, komfortos, azonnali eredménnyel kecsegtető?…

 A kép tavaly készült a házhoz vezető hegyi útról.  Tegnap HegyiYeti élő adását néztem, ahol egy felhasználó írta neki, van egy lány, aki felköltözött a hegyre, és párt keres. Keressen meg, hátha… Egyből magamra ismertem, és kicsit megrémültem. Nem azért, mert javasoltak neki, hanem mert…

  Nagyjából két éve, még a városi házam előtt a járdán sepregetve elbotlottam, valami kósza betoncsücsökben. Abban a pillanatban szólt a mondat a fejemben: De szerencsétlen vagy! Ám, akkor a saját hangom mögött elősejlett egy ismerős, mély hang is. És ott, a járdán fizikailag az utcán állva,…