Ma igazán hiányoztál.

Napok óta nélküled élek, létezem..bár mára eljutottam oda, hogy szinte csak vegetáltam.  

Eddig olyan jól ment minden, igaz, most fokozatosan engedtelek el. Tavaly ilyenkor megpróbáltam veled szakítani, de két nap testi fájdalom után feladtam, és újra hozzád fordultam megnyugvásért. Akkor még nem tudtam, hogy függő lettem, tőled. Hiszen olyan csendesen, kitartóan, napról napra lopakodtál be az életembe, hogy már teljesen természetes lett, hogy hozzám tartozol. Hiszen veled indítani a reggelt olyan csodás volt mindig. Együtt gondolkodtunk, terveztük a napot, s te indítottál útra igazi kirobbanó energiával feltöltve.

Egy röpke pillantást vetettem rád ma reggel. Mosolyra húzódott ajkam, nagy levegőt vettem, és szinte már nyúlt feléd kezem. De megálltam, hiszen nem tehettem mást, tiltott gyümölcs vagy a számomra, még egy ideig. Fekete voltál, kedves, még rám is köszöntél, mikor elhaladtunk egymás mellett. Vagy képzeltem csupán? Talán akkor már dolgozott bennem a kielégítetlen vágy, és csak én láttam bele nemlétező dolgokat abba a pillanatba.

Hiszen ezután nem sokkal éreztem, hogy a szervezetem már-már összeomlik nélküled. Szellemem elfáradt, hibát hibára halmoztam. Testem sajgott, s ráébredtem, hogy mindezt a te hiányod okozza. Rabod lettem, Királyom, rá kellett ébredjek.

Eddig sikerült elterelni a figyelmem, s pótolni téged mással. De hiába falom az édesebbnél édesebb élvezeteket, próbálok ki hozzád megszólalásig hasonlókat.. Már az illatuk is más, nem beszélve az ízről, mit tucat közül is felismernék. Hiányzik az erő, a mélység, a valódi tűz, ami benned minden porcikádban ott lapul.

Oly jó lenne, ha újra tenyerembe simulnál, forrón, megnyugtatón. De megfogadtam, addig nem élek újra veled, míg rabként, függőségi viszonyban léteznék melletted. Nem azért haladtam ennyit az úton, hogy szabadságom korlátozd, és ne mondhassam büszkén: nem ragaszkodom hozzád, csak élvezem jelenléted alkalomadtán.

S tudom, testemnek, szellememnek is jót fog tenni ez a leszokási időszak. Megerősödve, tisztán várhatlak vissza, mint jól ismert, kedves vendég.

Addig is ki fogok tartani, és nem töröd meg akaratom, akárhogy is próbálsz elcsábítani.

De azt nem ígérem, hogy nem nézek másra addig, vagy nem csillapítom éhem mással, mert hát én is emberből vagyok. De ha kell, felkínállak másnak is, ha úgy jön ki a lépés, hiszen neked sem tesz jót, ha sokáig parlagon heversz. Hiszen a szabadság neked is jár, nem csak nekem.

Addig is bízom benne, hogy kínzó hiányod csillapul, és ez volt ma a tetőpont. S hogy mikor egyesülünk újra? Magam sem tudom. De úgy gondolom, az Ünnepeket jobb, ha külön töltjük, s majd az új évben, új hozzáállással indítjuk jóval lazább kapcsolatunk.

Hiszem, hogy érezni fogom, ha készen állok rád.

Kívánok addig is nyugodt várakozást, s tartsd meg bódító, erős, inzenzív aromád, te kívánatos, koffeines, királyi kávéspecialitás.

A kép forrása: Pixabay