Mindjárt, mindjárt sikerül!

Érzem, közel a pont, amire úgy vártam. Hol izgatottan, hol kíváncsian, vágyakozva vagy olykor elbizonytalanodva..

Már egy ideje érzem, hogy közeledik. Átfutott az agyamon, hogy talán már el is értem, csak egy nemlétező tökéletes élet ábrándját kergetem, s észre sem vettem? Miközben már pont ott vagyok, ahol akartam?

Ezért hát eddig úgy gondoltam, adok még időt magamnak.

Még nem írom meg neki, hogy ott vagyok, amiért olyan keményen dolgoztunk nem is olyan nagyon régen.

Volt ugyanis valaki, még az előző életemben, aki olyan nagyon sokat jelentett nekem, és akivel olyan kemény munkát végeztünk, mint amit csákánnyal, lapáttal, semmilyen más eszközzel sem korábban, és talán azóta sem.

Fél ...

Álltok, némelyikőtök értetlenül, hogy mi ez a változás?

Hova lett a kedves, mosolygós kislány, aki a hegy tetején virágokat, zöldségeket nevel, s lepkéket, madarakat kerget a fényképezőgéppel.

Ennek indult, legalábbis szerintetek ez az oldal.

Aztán jöttek más témák, egészen más energiával. Majd újabbak, és újabbak.

Amit eddig ártatlannak gondoltatok, egyesek mára bűnösnek könyveltek el. 

S most jött valami új. Fizetős tartalom. Hát beállt a sorba, és qrvulni kezdett? Mi mást jelenthet a bélyeg: ára lett, s nem ingyenes minden? Más nem lehet, mint valami szenny.

Pedig tudjátok, mi ez az egész?

Egy egyszerű alternatíva. A valóság egy más síkon való kipróbálása.

Sosem voltam ártatlan, és csak ...

A kávézó előtt vártam.

5 perc múlva kell ideérnie, akkor lesz 4 óra.

Régen nem éreztem ezt a már-már zavaró izgatottságot, amit most a találkozó közeledtével egyre inkább. Legutoljára a volt feleségemmel történt randizások során, mikor még fiatalok és szerelmesek voltunk. Annak pedig már közel 20 éve.. 3 éve váltunk el, azóta volt már jó pár találkozóm, de valahogy ez az érzés elmaradt.

Most, ennél a lánynál már a kezdés is más volt.

Hiába a társkereső app személytelensége, de ő valahogy kirítt a többiek közül. Fiatal, kedves, pimasz és kicsattanóan erős és őszinte. Néhány napja leveleztünk csak, de tudtam, ahogy lehet, el kell hívnom egy személyes találkozóra is. Ki kell derülnie, hogy csak ábránd, egy a ...

Tegnap az egyik főni kérdezte, miújság, hogy vagyok.

Én pedig amúgy is elememben voltam, úgyhogy gondolkodás nélkül rávágtam, hogy minden rendben, nincs okom a panaszra.

És néhány mondat erejéig elkezdtünk beszélgetni erről.

Aztán eltelt a nap, szokásához híven, hiszen akár panaszodunk, akár nem, végül lemegy a nap.

S most, reggel, a kávé mellett megnyitottam egy instagram üzenetet, amit egy lány írt.

Eddig is kaptam üzeneteket, habár mostanában ezeknek a minősége nagyon sokat változott. Kedvesek, visszajelzést adnak, és némely szavaikkal ők is bepillantást engednek az életükbe.

Szinte teljesen eltűntek a kretének, és tényleg megjelentek azok, amiket vétek lenne nem elolvasni. És szép lassan igyekszem is ezeket ...

Ez a kijelentés egy ideje el van mentve a jegyzetek közé, mint témajavaslat. Van jó pár ilyen mondat, szókapcsolat, amit egyszer leírtam, várva a megfelelő ihletet annak kifejtésére.

Most ez következik.

Az elmúlt napokban ugyanis valahogy nagyon felszínre kívánkozott.

Egyrészt, mert munkahelyen hallgatva a lányokat, nőket, hallom azt a mondanivalójuk mögött, amit régen én éreztem, mikor ezt a mondatot láttam leírva. Rám gondolva közben..

Illetve maga a srác, akivel akkoriban együtt voltam, némely cinkes történetben előköszönt, és bizony óvatosan átpörgettem a régi, ám nem szép emlékeket.

És ma, az egyik posztomban is a vele való kapcsolódásból származó rossz emlék köszönt vissza.

Ezt a mondatot egy lány ...

Tilos az óvszer vásárlása a 18 év alattiaknak?? 

A héten a melóban feljött a szó, hogy az egyik boltban nem adtak ki gumióvszert 18 év alatti kamaszoknak. Merthogy elvileg tilos. Úgyhogy egy idősebb hölgy vette meg nekik végül a csomagot.

Én el voltam hűlve!

Mi az, hogy nem lehet venni pont annak a korosztálynak, akik a leginkább értintettek annak használatában? Lehet, hogy egyeseknek ez már régen világos, de számomra ez megdöbbentően új információ volt, pedig hát a szexualitás témája igencsak sok olvasmányt szokott számomra adni. Hátha van, aki szintén nem volt ezekkel tisztában.

Úgyhogy nem voltam rest, ma végre utánanéztem a dolognak!

Gyorsan spoilerezve: lehet vásárolni 18 év alattiaknak, csak ez sajnos nincs mindenhol ...

Mi a forgatókönyv a jövőre?

Mi vár az évről évre pusztuló világra?

Mit ér majd az ég fecskék röpte nélkül?

S a vadvirágok a rovarok zsongása nélkül?

Hova mehet a vad erdők nélkül?

Hol úszhatnak majd halaink tavak nélkül?

Hol legelhet a szürkemarha, hol nő majd a búza?

Tán a kiégett, kizsigerelt szikes földjeinken?

A most jajjkiálltó hangok mikor csendesednek el?

Mikor az áradó Duna vize az utolsó házat mossa el?

Mikor adja fel az utolsó harcos, s mondja azt: Feladom.

Ha eltűnt minden, amitől a Világ maga a csoda?

Mikor kerül lakat majd a szólásszabadságra?

Vagy korlátok nélkül sem érdekel már az igazság senkit?

Mert mindenki csak magával és a fogyasztással van elfoglalva,

...

Tudod, az egyenes deréknak ára van. Ahogy a leengedett vállaknak is. A kellően magasra emelt állaknak is. Ne legyen túl magasan, de nyakhoz húzva se!

A legdrágább viszont, a tekintet, amit nem a földre szegezve hordasz. Hanem a másik tekintetébe pillantva, nyitottan szemlélve a világot szemmagasságban, esetenként az égre pillantva, biztonsággal és áhitattal, ha valami szépet látsz odafenn. Azért igen sokat kell, hogy fizess.

Mert, ha egyenes derékkal, háttal, lehúzott vállakkal, és emelt állal, nyílt tekintettel sétálsz, akkor könnyen céltábla leszel. Azoknak, akik púpos háttal, lesütött tekintettel, kezüket a szájuk elé tett susmussal nagyképűnek, arrogánsnak könyvelnek el. Bárkit, aki képes arra, amikre ők nem.

...

0tt volt.

Az újabb esély.

Most nem több nap adatott, mint a szülővárosomban, a pennyben anno, ahogy egyszer már ezt elmeséltem. Hanem egyetlen napba sűrűsödött a több alkalom.

Tudtam is, hogy ennyi jut.

Először, mikor megláttuk egymást, épp mosogatni indultam és léptem arra, te pedig embereket előztél. S a félmozdulat során egymásra néztünk.

Láttam az arcodon a döbbenetet, ami az én tekintetemben nem csak, hogy tükröződött, de szinte háborgott. Nem romantikus, rózsaszín, hanem pőre és buja: aztaqrva.

Csak néhány másodpercig ragadt oda a tekintetem, abba a mély barna szempárodba. És szinte mint egy baleset során a nyakpánt, úgy tartotta egyenesben a belső hang az én fejemet is, nehogy utánad forduljak. Tudtam, ...