Van a kialakuló kapcsolódásoknak (direkt nem kapcsolatot írtam) egy kezdeti, kényes szakasza. Merthogy ahány ember, annyi ismerkedési folyamat lehet, a maga igényeivel, szabályaival. Van, aki első randira is úgy megy, hogy házastársat keres, és van, aki hetekig-hónapokig majd meglátjuk, mi alakul elvével lebeg. És azt gondolom, ezek két véglete, és minden, ami ezek között helyet kap, érthető, jogos és lehetséges.

Pláne, ha le van mindkét fél részéről kommunikálva, ki mit szeretne, mik a célok, lehetőségek és elképzelések.

Na de az elején még ritkán tudni, mit hoz a jövő. Ismerkedünk, tapogatózunk, figyeljük a másikat és magunkat is. Sokasodnak a beszélgetések, a találkák, de még esetleg nincs cimkézve, mibe is csöppentünk ...

Az elmúlt két napban a tiktokon, instán elém dobál bizonyos videókat a rendszer. Most már szinte rendszeresen. Naná, mert megkövülve, lefagyva, sokkot kapva nézem végig mindet, többször is. Így még többet mutat.

Ezek külföldi videók, melyben kék/rózsaszín lufikat, konfettiket, stb lőnek el, felfedve ezzel a születendő baba nemét. Ez a család előtt, izgatottan, felvételeket készítve történik meg. Alapesetben idehaza kevésbé szokás ez, mert a szülők itt hamarabb tudják már a baba nemét, mint ott. Ott viszont elég nagy gyakorlata, jelentősége van. A szülőknek is.

Főszereplői ezeknek: az állapotos Anyuka, az Apuka. Az ő nagy pillanatuk alapesetben, még ha a család előtt történik is. Hiszen együtt örülni remek dolog, nem?

...

Szoktátok mondani, hogy mindig a negatívra reagálok, hogy a kreténeket posztolom, satöbbi.

Igen, így van.

Ennek több oka is van.

Mert az ember természetes működése, hogy a negatívat veszi előre. A túlélés szempontjából mindig is ez volt a célravezetőbb. A rosszat észrevenni, megoldani, és legyőzni. Akkor lehet előre menni. Nem szándékozom ezen változtatni, mert nekem így jó. Okkal állok bele abba, amibe akarok. És okkal hallgatok arról, amiről így még csak nem is tudtok.

Másrészt elég maximalista vagyok, így a jót én alapnak veszem. Magamat és másokat illetően is, ezért nem szokásom nagyon hangsúlyozni. Ez nem azt jelenti, hogy nem dícsérek, nem ismerek el embereket vagy dolgokat, mert pontosan tudom, hogy az is lényeges, ...

2022.június 23.

Első reggelemet töltöttem a hegyen.

Tele voltam várakozással, lelkesedéssel, vággyal, és minden ismeretlen volt. A jövő, ami mostanra már a múltam, még nem tudtam, mit hoz.

Ugrottam egy nagyot, 300 km-t költöztem a három jószággal, és egy fürdőszoba és szomszéd nélküli pincébe jöttem. Úgy, hogy se munkám, se biztos jövedelmem, se pasim, se mecénásom nem volt.

Akkor még voltak az itteni barátaim, támasznak, de már ők is a múlt homályában vannak.

De voltak tervek, elképzelések a fejemben, és elképesztő hit a szívemben. Valahogy úgyis mindent megoldok. Erős vagyok, és feltalálom magam. Dolgozni tudok keményen, megtanulom, amit akarok és szükséges, és megélek a jég hátán is, fillérekből. Ezt már ...

Vannak dolgok, amiket ki nem állhatok. Idegesítenek. Kellemetlenek. Macerásak.
Ilyen például az állatszőr idehaza.

Attól, hogy az állataim kinti-bentiek, saját döntés alapján, nem jelenti azt, hogy ez nem jár negatív következményekkel, nem kellemetlen néha ennek kézzel fogható, olykor a levegőben is szálló szőrként megnyilvánuló velejárója.

Biztos van olyan otthon, ahol a kutyák-macskák lakásban való jelenléte a takarítás mellett alig észrevehető, mert olyan a bútorzat, az állatok szőre kezelhető, megy a robot porszívó, vagy valamelyik Gazdi, mondjuk a másik Gazdi nyomására egész nap takarít.

Na, bevallom, itt azért hiába takarítok, nincs olyan területe a lakásnak, pedig csak másfél szoba, ahol szőrmentes terület ...

Szóba jött a női orgazmus ugyanis. Illetve annak hiánya pontosabban

Hogy hallott már róla, de nem tapasztalta. Mert nála minden nőnek sikerült, természetesen.

És mikor jöttem a statisztikákkal, hogy hát a nőknél azért ez nem így van, kutatások, és saját csajos beszélgetések alapján sem.. Akkor csak pislogtunk. Ki tudja rosszul? Ki hazudik?

És nőként be kell, hogy valljam: mi nők.

Ismét csak találkoztam azzal a jelenséggel, amivel egész életemben rendszeresen.

Az elhallgatással, a hamis helyeseléssel, a ráhagyással, a be nem vallott hiányosságokkal. Amit mi nők teszünk gyakran.

Miközben a fiúk gondolnak valamit, magabiztosan, elégedetten kijelentve: Ők aztán mindenkit a csúcsra juttattak, vagy így, vagy úgy. Lehet, hogy ...

Tegnap wc pucolás közben elmélkedtem.

Hogy mennyire eltérő lehet ugyanaz a dolog, más kontextusban..

Mint sokan tudhatjátok, nekem nincs wc-m (se mosdókagylóm, se zuhanyzóm, se fürdőszobám, se vizem..), szóval nem odahaza történt ez. Bérben takarítottam ugyanis.

És arra gondoltam, hogy amúgy én ezt szeretem. Hogy valami csúnya, koszosból szép tiszta lesz. És hogy én vígan ellennék ezzel hosszú távon is, ha amúgy jó sokat keresnék vele. Viszont, a mostaninál olcsóbban nem vállalnám. Pedig otthon ingyen csinálom (a sima takarítást, igaz, kevésbé lelkesen, mint mikor fizetnek érte :D ).

Aztán arra is gondoltam, hogy minden mennyire relatív. Lásd a wc pucolás, takarítás, vagy bármi más.

Magamnak ingyen és bérmentve megteszek ...

Szoknak’ jönni azzal az emberek (leginkább fel nem nőtt, hellyel-közzel a kamaszkorban megragadt mentalitású, többségében hím egyedek) néha azzal, hogy aki nem csinál valamit, az biztosan fél az adott dologtól. Azért nincs pasim, mert félek, ez az aktuális kedvenc mostanság. És elkezd cukkolni vele..

Tudod, mikor kamasz voltál, és nem akartál inni, vagy még többet inni, vagy csak lesz.pni, igent mondani a neked nem kívánatos dologra. Akkor mondogatta a társaság némely tagja, hogy:

• Na miaz, nem mersz?
• Ne fossá!
• Csak ezt az egyet!
• Nem lesz baj!
• Látod, én is megcsináltam!

És mikor azt hiszed, felnőtt életedre ezek kikopnak.. Hát nagyot nézel, mikor újfent eléd kerülnek ezek a típusú emberek. És nem érted, hogy miért ...

Aki pusztít, az nem látta még a fa mögött az erdőt

Munkám végeztével ledőltem a frissen kaszált fűbe.

Fejem megpihent a renden, s a nap felé fordultam, mely így kilenc körül még a fák mögött járt csupán. De néhol átszűrődött, és csiklandozta arcomat. Élvezni akartam, nem elbújni előle.

Gondoltam, meditálok kicsit, úgyis rám fér a lelassulás, pihenés, száradás, mely a munka után jogosan ki is járt.

De alig érte még a testemet a fű, szemem még be sem csukhattam, mikor figyelmemet egy repülő siserehad elragadta. Kivenni őket pontosan, kik voltak ők, nem tudtam, mert szemüvegem maszatos volt már, és gyorsan repültek, s bújkáltak. De mégis ott voltak, teljes erőbedobással. Ágról ágra röpködtek a kismadarak, talán ...

Nem tudom, mikor és hol lett belém kódolva az, hogy nemet mondjak a testi örömökre. Talán, ez így sosem volt tabusítva, szimplán nem volt megismertetve, természetesen kezelve. Szó sem esett róla, tehát nem is létezik. Gondolhattam sokáig. Aztán persze kamaszként a hormonok már játszottak rendesen, és megtettek mindent, hogy a lehetőségekhez képest pótolják a hiányt. Már, ahogy egy lány ezt megtehette: Sokszor inkább fejben, gondolva, álmodozva, félve, pironkodva, mint tettleg a párnák között esetleg.

Nőként vannak szinte tabutémák, viselkedésformák, élethelyzetek, ahol csak azért kell máshogy viselkednek, vélekedned, megnyilvánulnod, mert a társadalom nagy része (amibe a hozzád hasonló visszábbfogott nők is beletartoznak) elvárja ...