Szoknak’ jönni azzal az emberek (leginkább fel nem nőtt, hellyel-közzel a kamaszkorban megragadt mentalitású, többségében hím egyedek) néha azzal, hogy aki nem csinál valamit, az biztosan fél az adott dologtól. Azért nincs pasim, mert félek, ez az aktuális kedvenc mostanság. És elkezd cukkolni vele..

Tudod, mikor kamasz voltál, és nem akartál inni, vagy még többet inni, vagy csak lesz.pni, igent mondani a neked nem kívánatos dologra. Akkor mondogatta a társaság némely tagja, hogy:

• Na miaz, nem mersz?
• Ne fossá!
• Csak ezt az egyet!
• Nem lesz baj!
• Látod, én is megcsináltam!

És mikor azt hiszed, felnőtt életedre ezek kikopnak.. Hát nagyot nézel, mikor újfent eléd kerülnek ezek a típusú emberek. És nem érted, hogy miért gondolják azt, hogy életedre kompetens, tudatos személyként miért ne lehetnél tisztában azzal, mit akarsz, vagy mit nem.

Ha én ki merem jelenteni határozottan, akár érvekkel, okokkal indokolva, miért nincs például jelenleg párkapcsolatom, gyerekem, miegymásom, akkor újfent jönnek a mondatok:

• Mert nem mersz elköteleződni.
• Mert félsz.
• Mert…

Nyilván azoktól leginkább, akik nyelni sem tudnak, nemhogy inni.. Akik szomjasan ácsingóznak az édes bor után, de senki nem tölt nekik, kiszolgálni magukat pedig képtelenek. Mert vagy rég megbuggyantak ők maguk, vagy oly gyengék, hogy észre sem veszik őket a pultnál évszámra sem. S ha kihalt a szezon, akkor sem keresi senki. Ők mérhetetlen irigységet, dühöt éreznek, mert helyettük is élned kellene. Amire vágyakoznak maguk is, csak hát ők alkalmatlanok arra. De te.. Te tehetnéd, mégsem csinálod. Ezért hát bűnt követsz el a szemükben, s jönnek is a vádaskodó, szemrehányó mondatok.

Vagy, épp hogy börhők, elhamarkodottak voltak mások, és bizony felöntöttek már a garasra bőven. Talán válogatás nélkül vedelve, s most, látva azt, hogy van, aki felelősen mérlegel, dönt, és a józan életet választja.. Bassza a csőrüket. Mert ha nekik okádni kéne, szarul vannak, akkor nehogy már neked jó legyen. Nem bizony. Menj csak és csináld, amit ők, hogy önigazolni tudjanak: Ez a helyes, Hétvége van, mindenki iszik. Az, hogy minőségi programot űzhetne józanul máshol, akár egyedül is, a fejében meg sem fordul, mint eshetőség. Lehetne máshogy. A vedelés és az élet is.

Nem gondoltam volna, hogy harmincas éveim elején ugyanazok a mondatok érnek, mint annak idején, tizenévesen.

Ha jól emlékszem, akkor sem ugrottam bele ezekbe a csapdákba. Nem azért tettem valamit, mert elvárta tőlem valaki. Szimplán ittam, ha kívántam, akartam. Meg is lett a böjtje. Volt, hogy kiütöttem magam, volt, hogy hánytam. Majd, ahogy a tapasztalatok rakódtak, úgy irányítottam én is a cselekményeket, annak függvényében, mikor mire álltam készen. S mit akartam persze.

S ha egy idő után nemet mondtam a piára, az nem azért volt, mert féltem. Hanem mert nem akartam kínozni a testem. Nem akartam a másnapot, a tompasággal, fejfájással, hasmenéssel. Sokszor eleve kimozdulni sem akartam, nem hogy alkohollal egyensúlyba hozni magam. Felnőtt ember lettem, aki képes volt dönteni. Igen vagy nem. Magam miatt, nem másokért.

S így vagyok a férfiakkal, kapcsolatokkal jelenleg is. Ha nem is kenyerem javát ettem-ittam már meg a témakörben, de tapasztalatom épp elég született ahhoz, hogy mérlegelni tudjak. Hogy akarok-e valamit, vagy nem. Tudom, mivel jár általában egy férfi az életemben. Nem egyforma mind, tudom, mindenki mást hoz. Jót és rosszat is. De azt tudom, hogy én mit várok el, mit adhatok, és milyen dolgokat nem vagyok hajlandó lenyelni. S ha én, vagy bárki más, felnőtt fejjel azt mondja, ezt vagy azt nem akarom, nem választom, vagy egyéni megoldási módot alkotok, azt illene elhinni, hogy okkal tesszük.

Nem azért, mert félünk. Persze, van olyan, aki igen. De azért az önismeret, a tudatosság fejlesztése, hogy ne félelem alapon működjünk. Én legalábbis ezen vagyok. Mert ha félek valamitől, akkor utána megyek. Miért? Hogyan győzhetem le? Mi az alapja? Racionális vagy nem? Mi a kockázat, mivel csökkenthető? S így a félelem már nem gát, hanem indikátor lesz a fejlődésre.

És arról én igazán nem tehetek, hogy egyesek a megfelelő lépések helyett, amivel a saját életüket irányítanák, az enyémmel foglalkoznak. Aki szomjazik, kitikkad, az oldja meg, hogy vízhez, szörphöz, borhoz vagy olyanhoz jusson, amit igazán akar. Ne a másikat buzdítsa olyanra, ami az ő belső vágya.

Azok, akik meg már részegen, vagy épp másnaposan hemperegnek az árokban.. Van kiút a lecsúszásból. Fel lehet állni, leporolni magadat, és egy hideg zuhany alatt átgondolni, hogyan lehetnél boldogabb. Miként ne legyen szükséged kompenzálásra, alkoholos újraindításra, felejtésre.. ? S ahelyett, hogy mást is az árokba húznál, magad mellé a hányásodba, inkább segítségért nyúljon a kezed. Mert van megoldás mindenre. Csak nehéz megindulni. Nemet mondani. Újat kipróbálni és ahhoz tartani magadat, akkor is, ha a haverok nyaggatnak. Talán a társaságot lenne ildomos elhagyni? Hisz aki nem kíván neked való jót, és nem abban támogat, akkor ő nem is alkalmas arra, hogy leülj vele egy asztalhoz? Ezen nem gondolkodtál?

Mindenesetre én igyekszem úgy élni, hogy ha valamit észre is veszek magamon, hogy félelemmel tölt el, utána megyek és megfejtem. Mert némely dologtól én is félnék. Ha ostobán, vakon mennék bele, elfelejtve sok évem keményen megszerzett tapasztalatát. S ha a következmények mérlegelése nélkül élj a mának elvét követve dorbézolnék, miközben belül érzem: Nem ezt akarom.

S noha volt, hogy KO lettem a piától, hánytam, olykor én is szoktam alkoholt fogyasztani. Nagyon ritkán, keveset, mert ismerem, milyen hatással van rám akkor és másnap is. Nem bűn iszogatni. Mértékkel, tudatosan.

És a férfiaktól sem félek. Szoktam néha fogyasztani őket. Sőt, keverni a kettőt: alkoholt és legényt pláne élvezetes program tud lenni.

Ám, mindkettőben vannak határaim, amiket azért hoztam, hogy a számomra kellő egyensúlyt megtartsam. Hogy élvezetes maradjon, ne pedig rosszul legyek tőle. És ha tudom, emlékszem, mitől voltam rosszul annak idején, egyik vagy másik okán, akkor pláne odafigyelek: Mikor, mit és meddig?

Emlékszem a gyümölcsös vodkára, amiből anno túl sokat ittam. Azóta sem ment le egy korty se belőle a torkomon. Így vagyok én bizonyos kapcsolódási élményekkel is. Amitől egyszer már kiokádtam a belemet, nem fogom újra és újra meginni. Még kis mennyiségben is fintorgom tőle.

S bizony, ha megcsap a bukéja némely viselkedésnek, tulajdonságnak egy férfitől, akkor félelem nélkül mondok nemet. Mert nem akarom. Mert jobban szeretem magamat, minthogy kínozzam vele a testemet-lelkemet. Hiszen marad még éppen elég élvezeti lehetőség. Ebben is, abban is. Nem félek hangosan nemet mondani valamire. Mert tudom, hogy igent is bátran merek sóhajtani, ha annak van ideje. 

Szóval a következő ilyen kérdésre 2025.júniusában jön a #hegyilány szofisztikált válasza:

Fél a f@szom. Csak nem akarom.