anyám!

De felb@szott ez a film.

Nem felkavart, nem értetlenkedést váltott ki. Hanem F@LBASZOTT.

Norbi az egyik Tiktok live-ban írta javaslatnak, és mivel a minap esett az eső, be voltam zárva, gondoltam horgolás, telefonozás közben beteszem.

Nem olvastam róla semmit, nem néztem előzetest. Nagy nehezen sikerült egy online verziót megtalálni, két kattintással a feladása előtt, és elkezdtem nézni. Jennifer Lawrence volt benne a női főszereplő, nem is néztem utána így többet: legyen.

Pozitív csalódásként ért Javier Bardem megjelenése a nyitó jelenetben: No, egész jó kezdet. Őt is kedveljük.

Aztán elkezdtem nézni. Általában képtelen vagyok a filmre koncentrálni, ha egyedül nézek valamit. Most sem ment. Illetve hasznosítani akartam magamat: mentek a szemek a kezeim között a horgoló tűn, kezeltem az értesítéseket, miközben próbáltam figyelni.

Bevallom őszintén, elég hamar jött a gondolat: Mi folyik itt?

Aztán mikor jött Ed Harris, majd kisvártatva Michelle Pfeiffer, arra gondoltam, akkor annyira csak nem lehet zagyva.. Mint amilyennek tűnik.

De értetlenül kellett szembenézni a ténnyel: tévedtem. Félidőnél majdnem leállítottam, hogy utána olvassak, miről is szólna végülis ez a valami. De nem lehetett még szünetet sem nyomni, azon a felületen, ahol végül sikerült elindítani. Wc-re (jobban mondva a vödörre) is csak egyszer siettem le, bízva benne, hogy nem maradok le nagyon.

Mikor elszabadult a pokol, akkor meg majdnem írtam Norbinak, hogy most őszintén, de mi a sz@r ez??! Merthogy azt érzem, hogy olyan idegbe kerültem, nézve a fokozódó őrületet, hogy széttépem a fejemet, kidobom a laptopot, és feladom. Ennél nagyobb f@szságot életemben nem láttam.

De maradtam. Szinte dühösen csináltam közben a megkezdett dolgokat, mert képtelen voltam csak ezt nézni, ami a képernyőn ment. Kellett valami, ami a földön tart, az épelméjűség amúgy elég ingatag hegyén..

Mikor már azt hittem, hogy én őrültem meg, hogy nem értem.. Megértettem.

Kezdett összeállni a kép.

Nem lehet, hogy nem látja.. Nem érti. Nem áll mellé. Mi olyan bonyolult ebben? Mennyire ilyen a világ, te jó ég! Megölném!! Nem hagynám! Nem érdekelne. Még most sem érti!?! Meddig hagyja még?

Úristen, tényleg, ilyen szokott lenni. Még a gyerek miatt sem kap észhez!

Nem szabad, nem hagyhatja, nem folytathatja!! Ne adja oda!! Újra csinálja, ezt nem hiszem el…!? Hát nem tanul belőle ő se?

Nem. Ő nem. Bezzeg én. Én igen! Nem állok majd le olyannal, mint ő. De nem ám.

Fú, ha ezt tudtam volna, hogy ez lesz a csattanója.. De nem baj. Jó, hogy nem tudtam, mivel állok szembe. Jobb volt így. De meg kell néznem másodjára, az tuti.

És ma utána olvastam, hogy jól értettem-e egyáltalán, vagy én is hülye vagyok?

És még színesebb, mint gondoltam. Imádva rühellem. Vagy rühellve imádom? Nem tudom.

Bazd meg. Ez a film.

Norbi, he! Mondj még ilyeneket!

Sosem voltam egy nagy filmes. Meg zenés típus sem. Egyedül nézve általában nem is köt le. Nevetni szeretek, meg gondolkodni. Nem fogok a filmekre rászokni.

De engedek be néha külső adatot. Mert azért néha jól esik valami újat érezni.

Filmen szinte dühöngeni? Számomra eddig ismeretlen volt.

Nem volt gyerekszobám, ahogy mondani szoktam, és egy nagy csomó minden kimaradt. Ez is sok éves film, most jutottam egyáltalán az ismeret birtokába, hogy van.

Tőlem normális filmkritikát nem is fogtok olvasni. Csak ilyen katyvaszos valamit. Azt se mondom, hogy nézd meg, ha eddig kimaradt. Mert nem hiányzik, hogy csukoljak, mert több százan kezditek el nézni, és szidtok  (nem szidtalak Norbi, csak emlegettelek! :D) , hogy mi a sz@r ez?

Aztán másnap írjatok ti is, akár csak én, hogy kértek még ilyeneket. :D

A kép forrása: google, internet