Párhuzamos valóság

1.rész: A sóska útja

Vannak mémek neten, amik a valóság és a social média közötti különbséget mutatják, viccesen. Tudod, mikor a fullos csaj mögött ott a retkes gáztűzhely, mikor a menő csávó feszít a drága kocsi előtt a nagy órájával – miközben az autó előtt slattyogva csak megállt pózerkodni, az óra meg nem mutatja a valós időt, mert elem nélkül csak dísz..

Na, lehetne ez a kép is olyan.. De mégsem az. Mert ez élet szagú, ízű. Keserű, de tiszta és egészséges.

Mindkettő valóság, a maguk életsíkjában.

Nem mást mutat, nem kirakatot, hanem a kettő közötti hosszadalmas munkafolyamatot, amíg mi magunk nem tapasztaljuk, nem tudhatjuk, hogy bizony mindkettő teljesen valós és csodálatra méltó.

E két állapot közötti különbség, újfent megihletett. Párhuzamot vontam a zöldellő levelek felhasználása, és az önismeret között.

Első körben kifejtem a fizikait, következőben pedig a mögöttest.

Bevallom, sóskát most először teszek el.

Miközben szedtem, biztos voltam benne, hogy lesz vagy 4-5-6 üveggel, és előre elégedett voltam. Persze, tudtam hogy össze fog menni.. Na de hogy ennyire?!

Ha gyereknek nem csak pucoltam volna a sóskát, hanem a fazék felett is segíteni kellett volna, biztos, hogy jobban is becsülöm! Nem baj, mindennek eljön az ideje.:)

Miközben főzés közben csináltam a többi dolgomat, gondolkodtam ezen.

A befőtt útján. És minden másra, ami mögötte van..

Hogy hány olyan dolog van az életünkben, amivel sokat dolgozunk, előkészítjük a talajt, elvetjük a magot, gazoljuk, locsoljuk, míg végül szépen szárba szökken a növény. Ám, ekkor még haladnunk kell tovább az elkezdett folyamaton, hacsak nem dísznek akarjuk meghagyni. Le kell szedni, leszárazni, megmosni, és végül megfonnyasztani.

Közben egyéb dolgunk is van az üvegekkel, a mosáson kívül, amiket előtte persze meg is kellett valahonnan szereznünk. Vagy ingyen jutottunk hozzá, mint ahogy én szoktam lejmolni, vagy meg kellett venni. Így is, úgy is érte kell menni, és megteremteni hozzá az anyagi feltételeket. Tárolni őket, hallgatni a „Minek már megint ennyi kib@szott üveg?” kérdéseket, belerúgni, ha olyan helyre kerül, de mi nők tudjuk, hogy bármennyi van, kell nekünk! És minden egyes alkalommal, megőrülni, mikor cimkétlenítünk. (Jó tanács: esővízben, vödrökben, tejes ládákban áztatom őket 1-3 napig. Utána 95%-a az üvegeknek egy mozdulattal tisztítható, a maradék ötöt pedig kaparászom, visszaáztatom, vagy „b@zd meg akkor, maradj rajta”, felkiáltással úgy hagyom.

A tetőkről ne is beszéljünk. Mikor a zacskóban válogatod, melyik milyen feladatra jó még: amelyik rozsdás, jó lesz a tésztás, magvas tárolásra. Amin a fermentálás miatt már van egy pár pici pötty, az befőttnek, fóliával még jó, ami használt és szép, az bármire, ami meg zacskós új, az atomtámadás után esetleg elővehető, hiszen alig lehet jó árban vadászni rá, emiatt kincsként dugdossuk még magunk elől is. Aztán persze bontáskor úgy vigyázol rá, mint a messiásra, nehogy megsérüljön, mert akkor kuka. Vagy jó lehet még valami másra..? :P

Tehát, mikorra odajutsz, hogy fő a sóska, vagy bármi más a fazékban, lobog a lapka a forró vízben, az üvegek elmosva, mikróban sterilizálva, és várod az utolsó rottyanást, ami persze pont a szemeid közé köpi ki, a mintegy újfajta zalai barna bindi homlokdíszt.

Akkor már rég setjed, hogy nem kell az 5 előkészített üveg, hiába kavargatod, ez csak összefele megy..

Kettőt megtöltesz hát szingli adaggal, jó lesz az majd télen, tojással. Kell az olaj a tetejére, emlékszel, na de mennyi vajon? Érzésre zuttyintasz, félve nézed, kicsit vastag réteg lett, ha ezt mind megeszed majd róla, a két napos tisztító kúra is le lesz tudva..

Felfordítod, hogy ott is legyen a forróság tisztító erejéből.. És naná, hogy az egyikből megindul az olaj.

Oké, másik lapka, másik fólia, visszarakhatom, és kész, vagy újra kéne főzni, mert bekerült a mikroklíma? Jó lesz a kupakos főző edény és a vize, beleállítom, s főzöm ott egy ideig, biztos ami biztos. Nehogy már ebből a kettőből egy is megromoljon!

És így lett végül a sok munka után két félig üres, vagy félig teli sóska püré az üvegekben..

És jöttek a gondolatok, hogy az önismeretben az eljárás, mennyire hasonló ehhez.

De ezt majd a következő részben kavargatom meg, a rotyogó boszorkánykonyhámban.. J