De. Mindig minden szól rólad is. Szerintem. De kifejtem.

Egyéni megéléseket írok le, mert minek általánosítani, ha van saját is, eredeti, hiteles. Biztos lesz olyan, aki tud hozzá kapcsolódni, mert ő maga is tapasztalta, érezte, átélte, s biztos akad olyan is, aki egyáltalán nem, vagy csak tagadja, előttem és maga előtt is talán.

Én magam is szoktam mondani, és hallani ezt a mondatot.

Ez ilyen modern kori varázsige lett szinte. Ha valaki beszólt neked, bántott, passzivan agresszivkodott, átgázolt, cukkolt, bármi, jön a vigasztalás, magyarázat, megnyugtatás: Róla szól(t), nem rólad. Hagyd.  

Véletlenül sem az állítom, hogy ne lenne megfelelő helye, ideje, alkalma, mikor tényleg ennek van létjogosultsága, és ezzel érdemes kezelni ...

Nem akar komoly kapcsolatot, házasságot, azaz elköteleződni.. Nem is felnőtt igazán, hisz képtelen felelősséget vállalni!

Nem akar gyereket.. Milyen önző, és mennyire nem képes felelősséget vállalni!

Ismerős mondatok? Oké, ezt ritkán hallod/mondod közvetlenül szemtől szembe, de ott van a társaságokan, beszélgetésekben, pusmogva elmondott váll mellett fűzött kommentárokban. Vagy az internet szabad küzdőterében: a kommentszekcióban.

Régen, fiatal(abb) koromban, mikor még ragaszkodni akartam a megszokott, társadalmilag előírt úthoz, s komoly párnak való férfit kerestem, számtalan alkalommal találkoztam olyanokkal, akiken valahogy éreztem: nem akarnak megállapodni, elköteleződni. Nem mindenki volt ilyen, természetesen, voltak sokan ...

Ugatnak a kóborkák a komment szekcióban rendszeresen. Kitartóan visszatérve, vagy időnként erre vetődve, éhesen egy kis figyelemre, tesztoszteron túltengésben, de könnyebbülésre képtelen. Viszket nekik itt is, ott is, szájpadlásukra csont szorult, teherként cipelve bolhákat, kullancsokat, nyüveket. Éhesek, fáznak, érintésre vágynak, de nem találják a módját, hogy méltó otthont találjanak, ahol szeretve és megbecsülve vannak. Ha sziréna hangját hallják, bosszankodnak, ahelyett, hogy örülnének, hogy a hangjelzésnek köszönhetően időben elugorhatnak a többmázsás kerekek alól, új esélyt kapva a boldogulásra. Nem. Ők kommentekben a semmit ugatva fárasztják magukat, ahelyett, hogy tartalékolnának, és figyelnének, hátha valami jó dolog ...

Reggel olvastam Móra Ferenc és Kalmár Ilona (Kica) szerelméről, ami az író halála előtt másfél évvel fogant. S melyet egyikük sem élhetett meg nyíltan, megérdemelten. Mind a ketten egy aggyal, logikával megköttetett házasságban, vagy kapcsolatban élt, szerelem nélkül, csupán kényelemből, a kornak megfelelő elrendezésben.

Szerintem szerelem nélkül nem érdemes kapcsolatot, házasságot indítani. Persze, hosszú távon önmagában az is kevés. De tartaléknak, megélésnek ott kell, hogy legyen az elején. S hogy a felmerülő problémák el tudják-e mulasztani, oltani a lángot, már más kérdés. De hiszem, hogy egy rövid, lángoló dolog is ezerszer többet ér, mint egy akár évtizedekig tartó nihill, mely kötelességek, kényelem és ...

Miért nem vágyok társaságra, közösségre, pedig úton-útfélen azt hallani, hogy életben és biztonságban csak úgy lehet boldogulni? Elmesélek egy megélést, ami segít megmagyarázni, érzékeltetni. Ez csak egy esemény két arca, de ezzel a jelenséggel számos alkalommal találkozom a hétköznapi életben.

A Gyüttmenten voltam a nyáron, látogatóként. Volt ott egy nő, aki fellépett, illetve beszélgetést tartott az egyik ha nem is főszervezővel, de olyannal, akinek a nevét ott a szakmában sokan ismerik és elismerik. Az első előadás volt, ahol részt vettem. S amit ott láttam, hallottam, élesen lefestette a való világban zajló, nekem nem tetsző dolgokat. A nő ugyanis kedves, okos, csendes, bölcs, bájos ősasszony szerepet viselt, már, ami a ...

Reggel épp tiktokon pörgettem egy kicsit, mikor megálltam egy videónál, ahol egy lány beszélt valamiről. A téma most kevésbé érdekes, mint inkább maga a jelenség: interneten keresztül hallgatunk meg embereket, nemtől, kortól, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül. Véleményeket, sztorikat, múltbeli eseményeket, álmokat, terveket, boldog és szomorú pillanatokat, kirohanásokat, tanácsokat, lifehackeket, recepteket, párkapcsolati-családi-baráti-munkahelyi témákban, gyakorlatilag hála az internetnek, bármit kereshetünk, s találhatunk.

Régen, sok évvel ezelőtt, mikor az első vlogok berobbantak, én őszintén szólva ostobaságnak tartottam. Miért hallgatnék meg idegen emberektől bármit is? Kit érdekel, milyen a napja, mit élt át, mit ...

Na de, milyenekből? Jókból, rosszakból? Megéltből vagy vágyottból? Mi lett volna, ha félmondatokkal hajtjuk álomra a fejünket este? Vagy de jó, hogy akkor, ott, abba belementnem piruló mosolyokkal

Néha feljön kérdésnek, számonkérésnek, támadásnak az oldalon: De jó lesz majd arra emlékezned, hogy kapáltál meg írkáltál a hegyen.. Miközben ő ki tudja, hogy él, s milyen emlékeket visz a jövőbe, amiket inkább elfelejteni szeretne, nem pedig álmatlanul forgolódva visszaidézni.

Mi már az emlékekből élünk. Mondta egyik kedves kolléganőm, mikor a férfiakról beszélgettünk. Nem búsan, keserűn, csak reálisan. Mert abban az életciklusban már mások az igények, nem pedig a vad éjjelek. De békés, elégedett, mert annak idején, ami ...

Korán érkeztél

Vannak lelkek, akik talán túl korán érkeznek.

Kik az első melengető napsugarak hatására

Téli álmukból felébrednek.

Pillangók, szenderek, szabad lelkek,

Kik az új élet reményében indulnak el.

Őket látod körözni fenn a magasban, elérhetetlenül.

Döbbenettel vegyes haraggal kérdezve meg:

Hát te? Már itt vagy? Nem korai még? Nincs itt az ideje!

Ám válasz nélkül száll tova, ő tudja hova.

Segítséget nem kérve, de nem is fogadva el.

Hogy mit keres, s hova tart? Ki tudja?

Csak azt érzi, ébredni és menni kell,

Többet nem várhat semmiképpen.

Túl sokáig aludt, pihent, s készült erre, majd kicsattan.

Valami mélyen hajtja, akár a veszte, akár a virágos mező várja.

...

Tudjátok, szoktam magamat figyelni.

A kommenteket tudatosan olvasni, értelmezni. S ha rosszat vált ki valami, akkor igyekszem megfejteni, mi okozza.

Elképesztően büszke vagyok azt illetően, mennyi mindenben változtam az elmúlt egy-két évben. Nagyon nehéz volt az elején, mikor az első negatív kommentek megjelentek az elején. Pláne a sunyik, alattomosak, amik a felszínen esetleg dícsértek, de valójában belém rúgtak. Azok fájtak igazán. Mert ha szóvá tettem, rákérdeztem, egyből hitelteleníteni próbálták a megérzésem.

Biztos ismeritek ezt a fajta passzív-agresszív taktikát a saját életetekből. Anyós, szülő, munkatárs, vagy épp a párod is lehet tett hasonlót.

• Nahát, ez a frizura végre kevésbé előnytelen, mint az előző!
• ...

Elsősorban most az internetes, vagy az épp már személyesen találkozott, ám utólag megkeresett dologra gondolok. Tehát hogy a kapuba bekerülhess, hogy egyáltalán valaminek esélye legyen elkezdődnie.

Vicces megfogalmazása következik annak az amúgy komoly témának, hogyan kellene szerintem ismerkedned velem. S mivel ezt a receptet szerintem nem csak én szeretem, segíthet majd más lányoknál is sikert aratni. Végeredményben ezért írom le, mert hasznosíthatod mással. Ha a kisregény végére eljutsz, megérted, miért írom ezt..

S hogy nem félek-e, hogy majd mindenki így akar majd kikezdeni velem? Kezébe adván a pisztolyt, kiszolgáltatva magam, egyedülállóságom harakiriját követve ezzel el? Jogos. De nem. Mert csak az első néhány percről, ...