A minap elém került egy komment.

A bizonyos bőrpántos rucit tartó kezem alatti részlegben. Érdekes módon ez a semmitmondó poszt több dologra is rávilágított, ami a komment szekcióból indult ki, és ami az egész társadalmat is átjárja. Tegnap már írtam a testszégyenítést illetően egy szösszenetet erről, ma jön a másik dolog, amit ígértem.

Mivel azt érzem, mintha én mennék szembe a forgalomban ezt illetően, ám de hót’biztosan, nem átallok még így, nagyban is tovább okoskodni erről.

Merthogy azt látom, nagyon sokan észre sem veszik azokat a finom árnyalatokat, mellék ízeket, ami miatt szar szaga van bizonyos dolgoknak.

Itt ez a komment:

Takarítsunk-e kocsit randi előtt?

Ez a múltkor már megfogalmazódott bennem, vezetés közben. Tegnap viszont újra eszembe jutott. Tudjátok, feltettem a ruhaszárítós-kupis posztot az autóval, és érkezett is a témába vágó komment.

És bizony, ahogy a srác segített betenni a kocsiba a szárítót, az is átfutott az agyamon: Ha bármikor, bárkivel úgy alakulna, hogy leszólít az utcán, és az autómig kísér, mit gondolna, ha meglátja a járgányt? Vajon azzal a lendülettel törölné ki az insta elérhetőségemet, vagy csak csodálkozna: Honnan jött ez a lány? Tanyáról..?

Tehát: Kell-e, illik-e puccba vágni az autót, mielőtt a kiszemelttel randizni megyünk? Mossuk le, hogy külsőleg legalább tökéletes legyen? Már, ami a szennyeződést ...

Gyere, önkielégítem magunkat!

Lecsuktam a laptopot.

Merthogy a kávé mellé kinyitottam. Így szoknak indulni a reggelek gyakran. Vagy írok, vagy nekiindulok „értelmeset” csinálni. De az esélyt megadom, hátha jön egy gondolat, egy érzés, amit meg akarok egy írás erejéig ragadni, és úgy tovább engedni arra, amerre tovább dolga volna. Mert ez a legfontosabb most. Minden más utána áll általában. Szabadságom ajándéka, hogy én állítom fel a prioritást. Persze van munka, van kötelezettség, de ami igazán fontos, arra inkább időt szakítok, mint hogy a belsőmet szakítsa szét a vágy: Akarom, de nem tudom. Az ugyanis gyilkos hosszútávon. Egy esetleges rendetlenség, gyomos ágyás, szendvics a főtt étel helyett nem áldozat, ha a lelkem rendben ...

Az megvan, mikor a drága jó agyad valamikor az alvási fázis egy lazább pontján a semmiből bekapcsol, és egy villanás alatt, egy fordulás után egy BAZDMEG villámmal felébreszt?

Mert épp akkor tett helyre valamit, oldott meg, jött rá, emlékezett, kapcsolt össze? Pont akkor és ott? Amit amúgy napközben is megtehetne? De nem. A jó öreg alvási rem,ram, rum fázisban sikerült..

Ma hajnali 3:50 perc környékén ébredtem a második morajlás-dörgés után kipattanó szemmel: BAZDMEG, a tartály gondolattal. Merthogy két napja szivattyúztam az esővizet a másik tartályba, és hogy hogy nem, nem tettem akkor vissza a helyére a vízelvezető részt. A zacskót, amit ajánlott valaki. Éppen jártam pedig arra, elmentem mellette, de olyan szinten volt ezek ...

Nekem kell a lélek

Kell az arc, a profil mögött, ki tartalmat készít.

Néha rákattintok azokra, akik valamely fantázia név mögött alkotnak: Kertet, gazdaságot, fotós oldalt, kézművességet. És keresem a Valakit ezek mögött. Ám, ha némi kutakodás után is csak tájképeket, állatokról, miegymásról készült fotókat lelek, elhagyom az oldalt. Mert szép a felszín.. Csak hiányzik a tükör. A szem. A lélek tükre.

Amin keresztül kapcsolódni lehetne. Szép a felszín, eredményes lehet a munka, teljesítmény, de nem érzek késztetést, hogy bármit is kezdjek vele. Kivel? Azt sem tudom. De nem is kutatom.

Épp emiatt az anonim profilokkal sem igen van kedvem mit kezdeni. Alig jut át valaki azon a határon, amit ellenük ástam. Hogy készült a ...

Miért lessük nyálcsorgatva, ahogy eszik valaki?

Tegnap este tiktokon néztem, ahogy zabál egy hapsi csupa finomságot, még ha ekkora mennyiségben és rendszerességgel nem is egészségesÉs egyre több ilyen kajás tartalomkészítő van, akiket meg szoktam nézni, ha elém kerül. . Tudjátok: Csülök, kolbász, hamburger, kürtős kalács, fine dining, brunch, bármi, ami étkezéshez kapcsolódik. És bevallom, gyakran gondolok arra közben, bárcsak én is megtehetném!

Milyen jó lenne, ha engem hívna el valaki az éttermébe, kifőzdéjébe, és ehetnék, amit csak szeretnék. Persze, fizetés nélkül. Hisz a számla kipengetése után most is tehetném.

Mi akadályoz meg ebben? A józan ész.

Mert drága, mert manapság az átlag embernek (hisz tudjuk, gyári ...

Szoktátok kérdezni, hogy nem hiányolok: programot, pasit-párt, pénzt, pezsgést, miegymást?

És ahogy ma reggel úgy ébredtem, hogy juhuuu, ma dönthetek: Melyik Frei kávét próbáljam ki? – megfogalmazódott bennem, hogy: De.

Néha nekem is vannak vágyaim, fellobbanók vagy folyton parázslók.

Ember vagyok, a magam tökéletlenségével, hiányaival, elmaradásaival, folyton valamit akaró tudatával, olykor ösztönlényes viselkedésével.

De közben:

Ember vagyok, logikával, megoldási képességgel, racionalitással, és elemző képességgel.

Például olykor bennem motoszkál a vágy, leginkább, ha idehaza vagyok, hogy de beülnék valahova, kávézni, valami különlegeset, amit sokáig lehetne pityuzálni, élvezni, közben csendben figyelném a ...

Jött egy kérdés, hogy milyen életet éltem kapcsolatokat illetően, a tartalomkészítő jelenem előtt, és feltételezem, mielőtt ide költöztem, akkor.

Gondoltam, korrekt és jogos kérdés, a reggeli kávéink mellé megírom, hogy ti pedig olvasni tudjátok.

Úgy döntöttem, ketté veszem a dolgot. Mert a tartalomkészítői tevékenységem és a kapcsolataim a férfiak függvényében épp elég lenne egy kisregényhez. Így viszont talán még fogyasztható lesz, mielőtt jég potyoghatna a kávéba, elérve a decembert a történet végére.

Van néha a kommentek között, aki javasolja, kezdjek párkapcsolati tanácsadásba. Ezen mindig horkantva felnevetek, még én is, nem hogy azok, akik szintén olvassák ezt. Írta is valaki, egy ilyen hozzászólásra, hogy ...

Nem sokon múlott.

Néhány nap volt vissza odáig. Igaz, akkor már napok óta azon gondolkodtam, hogyan tereljem el a figyelmet erről. Milyen egyéb programot szervezzek, csak hogy ne.. Ne kelljen igent mondanom erre a nagy dologra. Mégiscsak beengedem az intimszférámba. Nem is kicsit. Igen erősen kellett volna melóznia, izzadnia és nyögnie közben ugyanis. Persze, hogy aggódtam érte, miként kezeli majd a dolgot. Kímélni akartam, felkészülni rá, én magam is eldönteni: akarom?

Őszintén szólva, szinte elfogott a pánik, mikor először javasolta, s megkérdezte. Hirtelen szóhoz sem jutottam, csak hebegtem-habogtam. Nem erről volt szó. Épp a múlt héten tisztáztuk a kapcsolódásunk körvonalát. Szóba sem került ilyesmi.

S derült égből a ...

Két üveg víz kapott 554 like-ot. Ezt írta egy új valaki az oldalon.

Ennyit látott.

Hogy a melegítésre szánt vizet kitettem a napra. Megmutattam, az életem egy piciny szegletét, ha nem is büszkén, de őszintén. Mert EZ VAN. Így szoktam fürdeni, hajat mosni. Ballonban hordott vízzel, csűrölve. Jó, nem a napon szoktam általában melegíteni, hisz van vízforraló, amivel gyorsabb az amúgy lassú folyamat. 

Nem értette, miként lehet ez. Két üveg víz szinte híres lett. Bevallom mondjuk, én is meglepődtem. Néha felteszek valamit viccből, nulla elvárással, és nagyot megy az átlaghoz képest. Máskor órákat dolgozom valamin, egy íráson, amire visszajelzés alig jön. Lehet, hogy nézik sokan, csak nem árulják el nekem.

Bezzeg a vízre ...