2025. júl 20.

Agyvillanás

írta: ZalaiZug
Agyvillanás

Az megvan, mikor a drága jó agyad valamikor az alvási fázis egy lazább pontján a semmiből bekapcsol, és egy villanás alatt, egy fordulás után egy BAZDMEG villámmal felébreszt?

Mert épp akkor tett helyre valamit, oldott meg, jött rá, emlékezett, kapcsolt össze? Pont akkor és ott? Amit amúgy napközben is megtehetne? De nem. A jó öreg alvási rem,ram, rum fázisban sikerült..

Ma hajnali 3:50 perc környékén ébredtem a második morajlás-dörgés után kipattanó szemmel: BAZDMEG, a tartály gondolattal. Merthogy két napja szivattyúztam az esővizet a másik tartályba, és hogy hogy nem, nem tettem akkor vissza a helyére a vízelvezető részt. A zacskót, amit ajánlott valaki. Éppen jártam pedig arra, elmentem mellette, de olyan szinten volt ezek szerint vakfolt, hogy eszembe sem jutott, hogy be kéne fejezni a dolgot, ha jön a következő eső. Nem tudom, az ilyen kieséseknél mit gondol az agyam..

Mindenesetre most úgy döntött, hajnalban, hogy helló gazdi, már aludtál legalább 4 órát, mi lenne, ha jól megszakítanánk? Nehogy már végre kipihend magad? És lőn villanás.

Nem gondolkodtam sokat, hogy lemenjek-e. Naná. Vízért bármit.

Kerestem egy zseblámpát, és nekiindultam. Azt viszont elfelejtette előre megmondani, hogy nem csak a zsákot, hanem a csövet, meg a tepsit a fazékkal sem tettem ám vissza.. Amire rá is jöttem akkor, mikor már bemásztam a tartályhoz.

Mivel viszont még mindig félálomban voltam, és csak korlátozott parancsok teljesítésére voltam képes, így komoly újratervezést igényelt az, hogy felfogjam, hogy hol vannak a szükséges eszközök, hogy kellene visszatenni, és hogy onnan kilépjek ezekért. Így egy mesébe illő filmjelenet lett: Mintha a lábammal akartam volna fogni, a kezemmel lépni, egyik maradt volna, a másik fordult volna. Szóval mint egy kicsavart törölköző középen imbolyogtam, hogy most mi van.

Gyorsan parancsot továbbítottam a rendszergazdának: Ébredj már fel, he. Annál is inkább, mert nálam sem nem gyerek, sem nem vakbarát a közeg. Mindenhol kiálló pöckök, hurkos madzagok, éles sarkak vannak. Mint kiderült, félalvó embernek sem való. Nagy nehezen kibukdácsoltam a tartály mellől, emlékezve, hova tettem (hánytam) le a tartóként funkcionáló konyhai edényeket, és nagy nehezen vissza is tértem. Újabb bootolás után össze is raktam, bele is vezettem a lyukba, ahogy kellett.. Volna, két napja, világosban, nem pizsamában, hanem melós ruhában.

Ezt követően mostam kezeimet, és vonultam fel. Forgolódni, mert természetesen ugyan addig nem igazán, de utána beindult az agyam..

Közben a nagy dörgések maradtak távoli hangok, elment felőlünk a nagy eső. Hajnalban, jobban mondva reggel egy kicsi eső kopogását követően Hopi nyávogása ébresztett:

Vizes vagyok, éhes vagyok, főnök vagyok. Ébredjél.

Csodás Úr napját mindenkinek.

Ha már nekem nem jutott.

 

Szólj hozzá